Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Most egy hajszál szabadult el, és suhan a széllel. Hosszan nézek utána, aranyszín csillogó, könnyed szál. Mint egy pókháló egyetlen szála, hosszan, simán, gondtalanul viteti magát a széllel. Nem jut messzire. Egy fa fekete csontvázágain akad fel. A szél hiába tépi, húzza, hívja magához, a száraz ág csontkeze tartóztatja. Örök walzert kénytelen járni a tébolyult széllel, soha meg nem nyugvón, ám fénye nem törik...
Van két fabábum: Gioffro és Giofrida. Egyszerű, lélektelen marionettfigurák, arcukon torz mosoly. Semmi kidolgozottság, meglehetősen ügyetlen munka. Gyűlölöm őket...
Éjfélkor aztán táncra perdülnek...
Éjfélkor aztán táncra perdülnek...
Ha Mia nem szereti, akkor egyáltalán nincs is értelme semminek. Sem a G.O.D-nak, sem az ő életének. Levert, szomorú arccal felállt, és levetkőzött. Lesütötte a pillantását, és beült a kádba majd el is merült nyakig benne. Szeme előtt látta a lánnyal eltöltött boldog pillanatokat, beleértve az első együttlétet, és azt is mikor megtudták, hogy Mia gyereket vár...
Az egyik szegedi bár hátsó kijáratán harminc-negyven feketébe öltözött férfi lépett ki. Ha valaki a közelükbe jár, sietve távozott volna valószínűleg, meghallván azt, amit a ghoulok egymás között kommunikációként neveztek. Mélyről jövő mordulások, morgások sora hagyta el torkukat, aztán nagyjából ötfős bandákban szétoszoltak. Farkasra vadásztak az egyetemi város nappali világában, ahogy azt mesterük megkívánta tőlük...
Többé már nem kell nézned, nem kell félned, nem kell ez az egész... már csak a csöndet akarom. Hagyjál szépen, úgysem adom meg neked azt, amire annyira vágysz. Elmentem, elmentél, így volt jó. Most is így jó. Néha már szánalmas, ahogy próbálod tettetni a nemakarást. Nemakarásnak nyögés a vége, apád is megmondta...
Victum megdermedten nézett a férfira. Igen tudta hogy valahonnan ismerik egymást, de fogalma sem volt, hogy merre találkozhattak. Érezte a hátán Roan megrökönyödött tekintetét, aminek hatására megrázta magát. „Nem lehet…”
Az ajtó nyikorogva kinyílt. Craig összeesett. Térdei is már véreztek. Teste földre rogyott. Megérezte a fájó sebet, ahogy a hideg faparkettához ér. Szájából kifröccsent némi piros és sárga színű folyadék.
Az ajtó mögött meglátta az alakot, melyet már oly régóta ismert. A saját kitalációját.
Az kis termetű alak, melynek arcát eltakarta feketehaja, egy köntösben volt. Az is koromfekete volt. De egyik szemét meglátta. Lila volt...
Az ajtó mögött meglátta az alakot, melyet már oly régóta ismert. A saját kitalációját.
Az kis termetű alak, melynek arcát eltakarta feketehaja, egy köntösben volt. Az is koromfekete volt. De egyik szemét meglátta. Lila volt...
Egy srác volt, olyan, amilyet a lányok 99%-a hites férjének és gyermekei apjának álmodik. Okos, kreatív, jóképű, ráadásul szeretett… képes volt szeretni azt az üres lényt… Tudtam, hogy ha megpróbálom vele, boldog lehetek. Tudtam, hogy a tenyerén hordozna élete végéig, mégis elküldtem, minden magyarázat nélkül… Ne kérdezd miért...
- ...és uraim! Eme kosárban egy igazi vámpír lapul, aki nappal is tevékenykedhet!...
- De akkor miért kell neki a kosár? - kérdeztem azonnal beléfojtva a szót, olyan hangsúllyal, aki igencsak kételkedik benne, hogy abban tényleg egy vámpír van, hacsak nem a Dél-Amerikában őshonos vámpírdenevérről van szó, de igencsak kétségbe vontam, hogy egy ilyen szakadt ember honnan szerezhetne egy ilyen ritka példányt...
- De akkor miért kell neki a kosár? - kérdeztem azonnal beléfojtva a szót, olyan hangsúllyal, aki igencsak kételkedik benne, hogy abban tényleg egy vámpír van, hacsak nem a Dél-Amerikában őshonos vámpírdenevérről van szó, de igencsak kétségbe vontam, hogy egy ilyen szakadt ember honnan szerezhetne egy ilyen ritka példányt...
Ritkán járt haza. Fájónak, és távolinak érezte azt a világot, melyben még mindig a sugárzó jókedvet, és az állandó mozgást kötötték a nevéhez. Fájóan távolinak a srácot, aki miatt újra kellett teremtenie önmagát. Teljes átalakulása igazából csak egy célt szolgált: nehogy még egyszer megismétlődjön a rettenetes tragédia, tudniillik, hogy beleszeret valakibe...