Történetek

Úgy tűnik Eve és Phil élete visszatér a rendes kerékvágásba. Phil új oldaláról mutatkozik be és a családi életük is boldog lesz.

A kislány közben folyamatosan a cukros polcot bámulta a nagy szemeivel. Kisebb koromban jártam egy ,,vadmentő’’ telepen. Ott sebesült vagy magukra hagyott vadon élő állatokat etettek s gondoztak. Volt azon a telepen egy őzgida, melyet valamiért magára hagyott az anyja. Annak a gidának voltak olyan szemei, jutott eszembe. Pontosan olyan mélybarna volt, tele naivsággal, ártatlansággal és egy kevés keserűséggel vagy magánnyal...

Lassankint jöhetne már, nyugovóra tér az Nap. Tán vadkan támadta meg? Vagy kóbor jobbágy olthatta ki életit szegénynek? De nem, Uram, hozd haza őt nékem! Solt ugyan nem nagy termetű, ámde szívós, barna bőrű, mandulaszemű, erős karú férfiember. Orra és álla hegyes, esze fürge. Mi Urunk, bocsásd meg néki, hogy kerüli az Te házadat! Édesanyját húsz év előtt pörölybe fogták, az erdő szélén küldték föl boldogtalan lelkit megbocsátásért az máglya füstjivel, Solt pediglen húsz éve mormogja ima...

A fordulatoknak nincs vége, de vajon újra olyan szép lesz minden, mint rég?

Kiment a teraszra és nézte a várost. Milyen nagy és erős: ezernyi fény, milliónyi lakos… Erős. Azonban ha sikerül a közel tízmillió lakost egymás ellen hangolni, akkor bárki könnyen átvenné felette az uralmat.

Sokfélét hallottunk már mindenféle kitalált lényekről, vámpírokról, vérfarkasokról, boszorkányokról és még ki tudja mikről. De ki tudja egyáltalán, kik, mik azok a Vardellek és Aesahk? Pedig ők valóban nem a fantázia szülöttei, bármilyen hihetetlen is. Itt élnek köztünk és első ránézésre semmiben sem különböznek tőlünk. Két ősellenség. Olyanok ők, mint a farkas és a bárány, az oroszlán és a gazella. Arra születtek, hogy az egyik elpusztítsa a másikat, akinek semmi fegyvere a menekülésen...

A cél egy erősen erotikus töltésű krimi, népéletből merített elemekkel.

Legyen ez a címe. Mindig az írással kezdem, és aztán valahogy sosincs kedvem címet adni neki, soha, semmi jó nem jut eszembe.

Csak ez a szag szűnne már meg végre. A vécé úgy öklendezte föl magából, mint egy részeg hajléktalan a dédelgetett, majd gyorsan elfogyasztott kannásbort. Szinte már a szememet is csípte, könnyezni kezdtem. Rosszullét fogott el, kis pöttyökben sötétedni kezdett a szoba. Mintha hangyák lepték volna el a szemem, millió izgő-mozgó fekete pötty. Hirtelen kitágult a tér, mintha több tíz méterre lettek volna a ruháim, a zuhanykabin, csak a mosdókagyló és az a fránya tükör volt előttem a nagy...

Amolyan társadalomkritikána szántam, kíváncsi volnék mindennemű véleményre.