Zenéjét szereztem 2.

bakos1022 – Válasz válassz!
Hajnalban egy láthatósági mellényű, alvajáró méhecske ébresztett. Egyedül élveztem, éreztem, észleltem. A tavaszi nap őszi sugarai erőtlenül perzselték a havas tájat.
Töprengtem a láthatósági mellény értelmén. Vajon hányszor ütköznek össze csíkos méhecskék pöfögő lódarazsakkal? Maradandó madarak maradnak-e erővel kitartásuk vékony tengerében? Milyen szép is a reggel?
Milyen szép is a reggel.
Napról napra szebb lesz?
Napról napra szebb lesz.
Ideje változtatni. Olyat tenni, amit még senki, soha, noha zöld mezővé változik megannyi lírai pipitér. Főtér, kicsit ér. Napról napra naposabb.
Ki mondja meg, hogy azok legyünk, akiknek születtünk, vagy visszaaludjunk reggelig?
szirva – Pásztortarhonya
Úgy sietett, mint aki végre megpillant a távolban egy oázist. Homokdűnére fel, homokdűnéről le, újra fel, újra le. Már rég odaért volna, ha nem ugyanazt a buckát mássza meg többször, de csak ment, mászott, csúszott, egyre távolabb az oázistól.
El akart veszni. Próbálta villamosan felejteni magát, de leadták a végállomáson, mint afféle talált tárgyat. Próbált birkanyáj közé, négykézláb vegyülni, de a rafinált puli kiszúrta.
– Takarodjatok! – morrant a bégetőkre.
Hárman jöttek. Két fekete csaholva, a hosszú pofájú fütyörészve.
Tudta, hogy erősnek kell lennie.
Rohant a kopár legelőn át, csúszkált befagyott tavon, szaggatta őserdei liánok nyúlkáló karjait…
Amazok a nyomában. Lassan sötétedett a kép, kitették a 18 karikát.
Egyik kutyának farkas volt a nagyapja, a másiknak egy megtermett macska. A pásztoré ismeretlen.
Tizennyolc éves forma lehetett – gondolta magáról. Elájult. Mire felébreszti a királyfi, 19. lesz vagy 118?
Az öreg pásztorban bízott, a kutyákban nem.
A pásztor szétfeszítette a száját, és pálinkát öntött belé. Résnyire tárt szemén látta, ahogy a maradék fél litert eltünteti a bajusza alatt.
– Tudod, te leány, most elvégzem a dolgom.
Felhúzta a lány ruháját a derekáról, óvatosan megemelve az alélt testet, lefejtette róla, és eldobta, mint egy rongyot. Kikapcsolta a melltartót, a kutyák civakodva iszkoltak el vele.
Ujjait végigfuttatta a selymes bőrön. Alulról kezdte el csupaszítani. A vékony bugyit nagy erőfeszítéssel tudta csak lehúzni, közben karjával megemelte a csitri derekát.
Egy darabig nem történt semmi, a lány nem merte megmozdítani a fejét.
– Tetszem neki? – kérdezte magától.
A pásztor nagy szuszogással föléje hajolt, megemelte a fejét, és valamit szelíden a szájához nyomott:
– Most pedig megkóstolod a sajátkészítésű pásztortarhonyát!
Reszisz – SzerU
(Szeri Unikumok)
Kiegészítések, rajzok, miegymás
Honlapomon kiegészítések, rajzok, miegymás. Ha nem nyílik, másik honlapomon kiegészítések, rajzok, miegymás.
Ha egyik se nyílik,
miegymások:
TÉRKÉP E TÁJRÓL
Ahol ön áll: tábla előtt.
Ha céltalanul integet: Integetőmajor – Ha balra integet: Integetőmajor-alsó – Jobbra: Szeri távolodik, sereg poroszkál, vihar kerekedik.
Előre (táblát kikerülve): Kanyargófalva, Tekeredőháza, Tekerőlant, Küszküsz megsemmisítő pillantása.
Ön mögött: Ne forduljon még meg! Minek tépem magam, ha nem figyel?
Mégegyszer! Ön mögött: Kőbány, Ceglé, Szajo, Szolno, Karca, visszafelé: Gacra, Konlo, Loja, Délge, Anyábő
TUDNIVALÓK A RETTENTHETETLEN HADSEREGRŐL
vertikum:
Nemecsek, almecsek, igenmecsek, almester, hőmester, közmunkásmester, bőmester, főmester, alhangya, középhangya, makkfölső, segédszázados, gyakornokkétszázados, kerekszázas, tábornokjelölt, majdnemtábornok, csíknélküli-tábornok, csíkostábornok, kockástábornok, tábornélküli tábornok, főtábornok, Küszküsz, Szeri heve
Kae – DP és PDK között
utolsóelőttit megelőző fejezet
– Mit szólnál egy eltévedéshez?
Montague számított erre, és jó előre összehúzta magán a kabátot.
– Pontosan melyik regényről van szó?
Avocado nem zavartatta magát – DKP – súgta, közelebb hajolva a kielégült lovaghoz, és önelégülten elkezdett tévedni. A türelmetlenség feszült, a kirobbanás megvetette a lábát, előkerült a démon lelke.
Az elhízott megkínzott belenézett Montague szemébe, Montague megremegett.
– Fedőnév mező, közel a nagy démon szorításához.
– Micsoda?
– Démonpuszta, túl Fedőnéven.
V. érintése cikázott a felbőszült szereplők között, a levegőben paktum vibrált.
Mindenki tudta, hogy ez az a pillanat, amikor kényszerítés következik, mert az akaratgyengeség magában hordozza a rabszolgaság varázsát.
Mindenkinek jólesett mindenkire nézni, ez lett a paktum. Zárójelbe tették a titkos jelenlétet, és vígan poroszkáltak az avarban.
– Ne aggódj, itt nem hagyunk nyomot!
Montague közbe akart szólni, de még korainak tartotta.
A lovak némán lépdeltek a fák között, mert tudták, hogy egyetlen hang is feltapadhat a fatörzsre, és áruló turistajelként viselkedhet, ha anti-démon tekint rá vizenyős szemgödrével.
– Csak csendben, csak halkan…! – énekelte Avocado harsányan.
V. elébe lépett, és kivette Montague kezéből a zsineggombolyagot.
– Micsoda ez?
– Hogy visszataláljunk…