Történetek

Ti írtátok.

Öt éve már, hogy nem voltam itt. Öt hosszú, kínkeserves éve. Muszáj voltam elmenni és új életet kezdeni, de ma eljött az idő amikor hazaérkezem a szülőfalumba. Március van és kemény tél. Csak úgy kavarognak bennem az érzések ahogy a rozoga buszon zötykölődöm a csúszós, havas úton az otthon felé, melyet oly rég nem láttam. Egy dal szól a fejemben egész úton:

A függőségnek nagy ára van.

Nos, eljött ez a pillanat is. Életem nagy pillanata, mondhatom azt is, eddigi életem legnagyobb pillanata, lassan felfelé ívelő pályafutásom csúcsa, s egyben talán egy új lehetőség is, egy új karrier kezdete. S ebben a pillanatban, ebben a soha vissza nem térő, megismételhetetlen percben végigfutott agyamban múltam, az út, mely idáig vezetett.

Ez a "Dilis vagy." történetem, kicsit átírva és kibővítve néhány helyen. Negatív és pozitív kritikákat is szívesen fogadok, ha építő jellegűek, és ha tetszik, akkor feltöltöm a folytatást.

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel. A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.

A hangos kiabálástól, az arcába vigyorgó idegen férfiaktól, a durva, mohón belemarkoló kezektől és az újabb és újabb, nyakába zúduló kanna jeges víztől, hirtelen forogni kezdett vele a világ. Megrántotta magát, hogy menekülhessen, de nem eresztették az erős markok szorításában éles hanggal szakadt a ruhája.. A hirtelen jött pániktól émelyegni kezdett. Vergődött, de azt hitték, csak tüzeskedik és még erősebben szorították. És akkor az agyába villant az a képsor.

Több kollégiumról is hallottam már kísértethistóriákat. Középiskolában volt egy osztálytársam, aki kollégiumban lakott. Többen az életükre esküdve állították, hogy ott egy féllábú lány kísért. A fiú (kese, szeplős, nyeszlett srác) ugyan nem látta, de a nővére, aki évekkel ezelőtt ott lakott, látta az alakját a függöny mögött, mert az utcai lámpa pont bevilágított. Egy barátnőm személyesen is találkozott vele: a folyosó végén állt, jóval lámpaoltás után. Percekig nézte megbabonázva, míg...

Némi társadalomkritika volt a szándékom.

Egy régi mese átírása, remélem akad, akinek tetszik majd.

Dávid érdeklődéssel figyelte az eseményeket, és magában úgy ítélte meg, valóban nem kellett volna meglökni ilyen magasan a hintát, ő legalábbis nem akarta volna. De nem ismerte a többiek gondolkodását, lehet, hogy ez egy jó kaland volt. Persze, ha balszerencsésen végződött volna az eset, más lenne, de nem így lett...