Történetek

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.

A gyakornok tartotta a lány összebilincselt karjait, a segéd előbb óvatosan letűrte a lány vállairól a rózsaszín topot, helybenhagyva a fehér melltartópántokat, majd pedig egy fekete gumis hajpántot tett a lány nyakába, majd felfelé felhúzta a fejére úgy, hogy az a tarkóján magával vigye a hajat is, és egyben a szélesre húzott homlokrésze takarja a szemeit is.

Az univerzum többi népe még csak nem is sejtette, hogy mit találtak ki a kertaniak. Titokban tartották mindenki előtt, mert tudták ez a fegyver valami egész más jövőnek a kezdetét jelentheti, és azt is, hogy a többi élőlény ezt nem engedné. Ők maguk is féltek tőle, de oly régóta dolgoztak rajta, hogy senki nem merte kimondani amit gondolt, hogy talán el kéne pusztítani! Mind a több milliárdot, mind, hogy nehogy rájuk is veszélyt jelentsen...

Bob O’Connell bíró irodája felé sietett. Abbotot már ott találta az ajtó előtt ücsörögve.
– Mit jelentsen ez az egész? – förmedt rá az ügyész.
– Jó reggelt magának is, Mr. Abbott! – válaszolta Bob szarkasztikusan.
– Felejtse el ezt a szarságot, Wooten! Mi olyan fontos, hogy ilyen korán kellett találkoznunk?
– Hamarosan megtudja – válaszolta az ügyvéd.
Ekkor az ajtó kinyílt.
– Jöjjenek be, uraim! – szólt ki O’Connell bíró, és mindkét férfit egy biccentéssel...

Első munkám melyre még ráfér egy kis csiszolás, de érdekel, hogy tetszik-e a nagyérdeműnek?

Több mint fél éve kapcsolatban voltam a vőlegényemmel...mindent megkaptam tőle, de nem szerettem.

Alma látta Johnnie-n, mennyire vágyik már rá, hogy odaérjenek a kórházba Tracy-hez. Alig tudott lépést tartani vele.
– Kicsim! Ti menjetek előre Torival! Ceecee majd vigyáz rám, amíg felvánszorgok a lépcsőn.
– Sajnálom, kicsim! Túl gyorsan mentem? – fordult hátra Johnnie. Látta Almán, mennyire fáradt már, és mennyire nehézkesen veszi a levegőt. Megállt az egyik padnál, hogy felesége kifújhassa magát. – Ülj csak le ide egy pillanatra!
– Johnnie! Menjetek csak előre Torival!...

Ez egy prológus lenne egy nagyobb lélegzetvételű regényszerű művemhez, szeretném hallani a véleményeteket egy ilyen műről, kinek hogy tetszik.

Pont abban a pillanatban nyílott a fenyő és színes üveg-kazettás bejárati ajtó, egy szőke, magas, fiatal férfi lépett be, akinek kulcsa volt a lakáshoz. A kezében súlyosnak tűnő sporttáska, de csak tartogatta, megkövülten és földbegyökerezett lábbal bámulta az önmagát fogdosó lányt, mert az szuper szexin nézett ki, ahogy önmagához ért.

Valakit jönni látott az alkonyatban. Magas alakja élesen és feketén rajzolódott ki az indigókék ég előtt. Fülében hangosan dörömbölt a szívverése, ahogy felismerte a lépteiről. Ilián volt.

Ahogy odaért a lányhoz, megfogta a kis fehér ingét a nyakán, magához rántotta, aztán egy mozdulattal széttépte rajta.