Az Univerzum utolsó háborúja (1.rész)

Az univerzum többi népe még csak nem is sejtette, hogy mit találtak ki a kertaniak. Titokban tartották mindenki előtt, mert tudták ez a fegyver valami egész más jövőnek a kezdetét jelentheti, és azt is, hogy a többi élőlény ezt nem engedné. Ők maguk is féltek tőle, de oly régóta dolgoztak rajta, hogy senki nem merte kimondani, amit gondolt, hogy talán el kéne pusztítani! Mind a több milliárdot, mind, hogy nehogy rájuk is veszélyt jelentsen...
- Mégis mi lenne, ha egyszer vége lenne a harcnak? - kérdezte Zeg az ifjú,  a Kertan bolygó hadvezérének legkisebb fia.
- Ezt nem tudhatjuk...  - mondta lassan , egyenként formálva a szavakat apja, és látni lehetett, hogy gondolatai már messze járnak. Aztán mégiscsak folytatta:
-  Háború mindig is volt az univerzumban, lehet, hogy ez így is van jól. A fegyver, melyet több ezer éve kezdtünk fejleszteni, úgy tűnik készen áll, de hogy mi lesz ha bevetjük, mi magunk sem tudjuk pontosan. - Ezt persze csak itt, távol a parancsnokság többi vezetőjétől merte kimondani.
Sietve lépett a nano-kabinba, ahol pár pillanat alatt felépítette a rendszer az univerzális egyenruhát. Egy pillanatot várt, majd a fali konzolon átállított egy szabályzót és az egyenruha színe mély vörösre változott.  - Ez igen!  - gondolta. - Egy ilyen fontos naphoz mindenképpen ez illik. - A töprengést a vízor figyelmeztetése szakította félbe. "Utolsó jelzés" vetítette közvetlenül a szeméhez a testébe épített inteligens számítógép, mely a beültetése óta inkább már társa lett, mint pusztán egy eszköz. Nem volt mit tenni, indulni kellett. Ahogy megindult a vizikapszula állomás felé, még elgondolkodott rajta, miért lehet az, hogy ez a tépelődés csak oly kevés bolygón fejlődött ki. Fura lehet mindig tudni, hogy mit tegyenek. Persze mégiscsak van abban valami jó, ha  magunk dönthetünk bizonyos dolgokról. Hatalmas robajt hallott, de nem is riadt fel rá. Jól ismert hang volt már ez, az állomás elképesztő méretű tartályainak hangja.
A Kerta, ez az Univerzum léptékével mérve kicsiny bolygó egy szokatlanul nagy holddal alkotott párost, melynek következtében az apály-dagály rendkívül erős volt. Az állomás tartályai tárolják dagálykor a vizet, majd az utasokat szállító, kapszulákkal teli csővezetékekbe engedik tovább. Régóta így megy ez, hiszen a bolygón betiltottak minden más hajtóanyagot, ami felboríthatná az érzékeny természeti egyensúlyt. Zad, mert így hívták a hadvezért, gépiesen feküdt a kapszulába. Elmerengett az elé vetített holografikus képen, mely a bezártság érzetét próbálta csökkenteni. Nem mintha szüksége lett volna rá, hiszen a csatacirkálókon sincs nagyobb hely. Legalábbis azokon nem, amit maguknak építettek, de ez most egy csapásra megváltozott.
Az új fegyverek elhelyezéséhez majd háromszor annyi helyre van szükség. A BIH vagy teljes  nevén Biomotoros Inteligens Harcvezérlő, egy élő organizmus. Rendkívül intelligens, gyors helyzetfelismeréssel rendelkezik, képes a rá bízott feladatot önállóan módosítani a cél érdekében, és rendkívül agresszív... Ez az utóbbi tulajdonság okozta a legtöbb fejtörést a kertaniaknak. A fejlesztés első fázisától fogva hatalmas veszteségek érték az állományt, mert folyton egymásra támadtak az egyedek. Ezt ideiglenes módszerrel, az agy kapacitásának 5%-ra csökkentésével megoldották ugyan, de teljesen így sem sikerült nullára csökkenteni a veszteségeket. Ez volt hát az ő titkos fegyverük, egy lény, aki a csata hevében nem érez félelmet, az agresszió és a gyűlölet mindent felülír az agyában, és csak egyet akar: Elpusztítani az ellenséget mindenáron. Egyetlen ehhez hasonló teremtmény sincs az Univerzumban. Vannak persze más agresszív élőlények is, hiszen ezért folyik örök idők óta a harc, de ilyen egy sem. Egyszerűen nem fejlődhetett ki. Az ilyen lények ugyanis elpusztítják magukat, még mielőtt felfedezhetnék, hogyan lehet pár pillanat alatt az Univerzum egyik végéből a másikba jutni. Látták ezt már elégszer létezésük óta. Mégis a kertaniak most arra készülnek, hogy ilyen lényeket ültessenek a legmodernebb csatacirkálóikba, bízva abban, hogy egyszer és mindenkorra véget vethetnek a háborúknak.