Két tűz között örlődve

Egy szép napon összeismerkedtem álmaim férfiával, egy gazdag és nagyon jó képű férfivel, akit Kristófnak hívnak. Ismerkedtünk, együtt dolgoztunk, és bár tudtam hogy meg akarom hódítani, de eközben nekem még párom volt...mivel tudtam hogy a párom anyagilag és karrier lehetőségekkel sem tud támogatni, és nem tud számomra semmit sem nyújtani (habár nagyon nagyon szerelmes voltam belé) el kellett hagynom. Zavaros történet, és néha már én is belegabalyodtam. A világ felé azt mutattam,hogy Kristóf az egyetlen aki érdekel, de mikor lehetőségem adódott mindig meglátogattam Ádámot, akár a munkahelyén, sőt, még el is mentem hozzá, hogy biztos, ami biztos, nehogy elfelejtsen. Ádám odáig volt értem, szeretett, de mikor közöltem vele a szakítási szándékomat, kétségbeesetten üvöltözött, hogy nem tehetem ezt vele, hiszen boldogok vagyunk, és ez így jó.  Hát, mégis megtettem...
Teltek az idők, és Kristóf egyre jobban belém szeretett, egyelőre nem közölte, hogy ne legyen bonyodalom, persze, ő ismerte Ádámot, rajtam keresztül, de nem tudta hogy évekig együtt voltunk, mindig is azt hitte hogy én Ádámot megvetem, és lenézem. Szakítottam Ádámmal, bár mindig rá gondoltam, ő járt a fejemben, de az álmaimról nem voltam hajlandó lemondani, a pénzről, a karrierről, a luxusról, éppen ezért a szerelem ellenére Kristóf mellett döntöttem. Egyszer csak elém állt egy gyönyörű eljegyzési gyűrűvel, és én velem pedig madarat lehetett volna fogatni, hiszen elkezdődött a célok megvalósítása. Szép lassan hozzá költöztem, gyűrűt, bankkártyát, és autót kaptam, sőt, egy külön kis lakást is vett nekem, minden nap meglepetéssel tért haza..mit tagadjam, jó dolgom volt mellette. Én pedig pontosan erre vágytam egész életemben.. Persze, Ádám...nagyon hiányzott, de ha már elkezdtem, véghez is vittem a gondolataimat.
Lassan eljött az esküvőnk napja, de előtte nap én még kiszórakoztam magam. Felkerestem Ádámot. Mikor ajtót nyitott, meglepődött, de nem kérdezte miért vagyok ott, csak behúzott az ajtón és megcsókolt. Határozottan kijelenthetem, hogy csodaszép éjszakát töltöttünk együtt, talán sosem éreztem magam ilyen jól, és tisztában voltam azzal is, hogy miért tettem ezt. Utoljára akartam érezni, milyen szeretkezni szerelemből..milyen a szeretett férfi karjaiban feküdni és ébredni, milyen mikor szeretettel csókolsz valakit, akivel önmagad vagy, és nem hazudsz neki. Tudta, hogy másnap férjhez megyek, zavarta, és szóvá is tette, próbált kérlelni, hogy ne tegyem, ne rontsam el az életemet, és ne zárjak le egy utat kettőnk között, hiszen most még könnyű, mert nem vagyok férjes asszony, de ha az leszek, mér nem lesz ilyen a kettőnk közti viszony. Tudtam, hogy igaza volt, de nem szóltam semmit, utoljára végig néztem rajta, átgondoltam mit imádok benne, és megcsókoltam. Elmondtam neki, hogy a kettőnk közti szerelem örök, és sosem fog elmúlni. Ő tudta hogy Kristóf csak a vagyonáért kell, és azokért amit számomra biztosíthat..megvetett ezért, de nem törődtem vele.
Másnap reggel korán hazamentem és készülődni kezdtem, fodrászok,sminkesek hada várt a szüleimnél, és mind azért hogy engem szebbé varázsoljanak a nagy napra.
Nem volt bűntudatom, hiszen szerelemből cselekedtem, és a vőlegényemet aki immáron a férjem becsültem, és felnéztem rá. Az esküvőn mikor megnyitottuk a férjemmel a táncot, a fülembe súgta, hogy  milyen jó, hogy ezt a pillanatot velem éli át, akit a legjobban szeret, én pedig annyit válaszoltam...igen, akit a legjobban szeretünk, azzal éljük át. Bekönnyezett a szemem, és Ádámra gondoltam.
Még az esküvő után sokszor beszéltem vele, és meglátogattam, de sosem feküdtünk le egymással, viszont csókokkal mindig tudatta, hogy örökre az övé leszek.
Mostanra Ádám már megnősült, én pedig bele szerettem a férjembe, Ádámot tisztelem, és szeretem, de már nem úgy mint régen...
Számomra már csak Kristóf van, és nagyon úgy tűnik a dolog, hogy kisbabát várunk!