Történetek

Kedves Olvasóm,
aranykalitkás történeteim folytatódnak. Bizony mondom, nem is sejtjük, hányan és hányféle kalitkában élnek. Teszik ezt önként, de fizetségük hatalmas: az életük...
Most egy ügyvédről írok, akinek a lelkiismerete ébredt fel. De a szívével is gondja támadt...

Fekszem az ágyamban és bámulom az üres falat. Néha elképzelem, ahogy egy hatalmas lyuk keletkezik rajta és magába szippant engem, mint a szélörvény...

A szerető a szerelmét felvitte a hegyére. A szerelmes körbenézett és megkérdezte:
- Mást is felhoztál ide?
- Mindenkit hívtam ide, aki csak szeretett.
- És eljöttek?
- Aki igazán szeretett, igen – válaszolta a szerető.

A fogadó gazdája elmondta nekem hogy két nappal azelőtt távoztak el onnan, maga a latin százados küldött hozzá húsz katonát ajándékokkal, meghagyván nekik hogy vigyék a kiválasztottat el hozzá. Csakhogy a katonák érkezésekor megjelent három ördög, olyanok mint amely a Babilon Városból érkezett csillagjósoknak hozta Elohénu üzenetét hetekkel ezelőtt, rátámadtak a latin katonákra, senkit meg nem öltek csak lefegyverezték valamennyit, azután pedig távoztak a fogadóból a kiválasztott családjával...

Alig pár órája történt az eset, megsajnáltam szegény leányt, egyszersmind megihletett.

Egy fiúról ki nem tagadhatja meg apja nevelését és örökségét.

Itt a folytatás! Aki várt rá, attól elnézést kérek, de sok a tanulnivalóm:D
Mi történt eddig: Zoey rájön, hogy szerelmes Chloeba, sokat szenved, aztán arra az elhatározásra jut, hogy elköltözik.
Most kicsit rövidebb részt töltök fel. nem sokára jön a többi.:)

Emberek, sorsok... Ki önmaga köré, mintegy védelemül, ki mások által kijelölt, épített, vagy képzelt határok között élnek, élünk. Vannak közöttünk olyan sorsok, melyeket önként szerelemből, szeretetből, de vannak olyan élethelyzetek, melyeket meggondolatlanul, netán butaságból vállaltak, vállalunk fel.
Az Aranykalitkának sokfajta változata van.
Kedves Olvasóm, egy ilyen felvállalt "aranykalitkás" feleség-sorsot (1., 2., 3., 4.) részben az erotikus írások között olvashatod....

Késő éjszaka van. Gábor most semmi álmosságot nem érez mégsem. Ebéd ideje óta dolgozott, majdnem éjjel tizenegy óráig. Az előbb feküdt ágyba, de nem megy az alvás. Kitárta az ablakát, odaült...

- Maga játszik velem - szakította el a száját Ketie a férfiéról.
- Nem kislány, te játszol velem, amióta csak megismertelek! – csengett Alex hangja kissé rekedtebben és mélyebben a szokásosnál.
- Nagyon megváltoztál. Mondd csak, véletlenül álltál munkába pont az őrshöz közeli ivóban? És ez a nagy átalakulás a külsődön, kinek szól? Mit szeretnél Ketie, a fél várossal összefeküdni, vagy csak velem?