A férfi csak azt hallotta, amit a fia utoljára kijelentett. Hátba támadták, szövetkeztek ellene, talán amíg oda volt ők ketten mást sem tettek, csak szeretkeztek? Alex a végén Reggae tekintetébe fúrta a sajátját, fiú enyhén elpirult, szép arca őszinteséget tükrözött azonban. Alex nem vett tevékenyen részt a nevelésében, de ismerte őt, azt meg tudta állapítani első ránézésre, hogyha valami rossz fát tett a tűzre.
- Nem érted apa! Ketie nem kapja meg a kislányt, hogyha nem megy férjhez!
Alex elhúzta a száját, arca döbbenetet sugárzott.
Ketie közben arra gondolt, mennyire formásak azok az ajkak és, hogy tudnak csókolni! De miért jönnek ki rajta ennyire kemény szavak? Miért nem érti meg a nyomozó, hogy Reggae mekkora segítséget nyújtana neki?
- Bent voltam a csecsemőotthonban, örökbe akarják fogadni a kislányt! Benyújtottam a kérelmemet, amikor odakerült, és most mégis, egy jól szituált, egyedülálló nőnek akarják őt adni. Ha férjhez megyek Alex, akkor viszont enyém lesz a gyerek, mert előnyt élvezek, mint első jelentkező. - Ketie arca kipirult a részletes magyarázkodás közben, a kezével hadonászva gesztikulált. Alex jól látta milyen feldúlt állapotban van.
- Értem, de nem érdekel! - vágta rá a férfi. - Mégis? Ezért kellene a fiamnak egy érdekházasságot kötnie, hogy a nyakába vegye még egy idegen gyerek nevelését is? És pont veled? Az éjjelre emlékszel Ketie, tudod mit csináltunk ugye? - a lány arca lángolni kezdett, a kemény visszautasítás és a megalázottság egy vödör vízként zúdult a lelkére, és egy hatalmas gombóc nőtt villámgyorsan a torkában.
- És te? - lépett Alex közelebb a fiához, miközben a széles válláról levette a kabátját, majd hanyagul az egyik diószín székre vetette.
- Te akarsz megnősülni? Két gyerek lennétek a csupasz semmiben?
Hallgatás.
- Etettek ma már? A hűtő tele van félkész ételekkel, a kamra zöldséggel, és délután kettő óra van. Arra nem voltatok képesek, hogy összedobjatok egy ebédet! Felejtsétek el a házasságot, nem engedem meg! - Ezzel Alex mintha semmi nem történt volna, kezet mosott, majd neki állt előkészülni az ebédfőzésre.
- Egy óra múlva eszünk! - Reggae szeme szikrázott, arca grimaszba rándult, az apja zsarnokoskodása miatt, minden porcikája lázadozott.
- Mi az, hogy nem engeded meg? - kérdezte miközben kikapta az apja kezéből a zacskós cukorborsót, hogy az mindenképpen rá figyeljen.
- Úgy, hogy nem! Ketie is pincérlány, holnap már az ivóban hordja ki majd a sört. Te pedig tanulsz és fordítasz, nincs időd gyereket pelenkázni!
- Akkor is elveszem! - jelentette ki Reggae elszántan. - Gyere Ketie, felmegyünk a szobámba, és megbeszéljük a részleteket! – A szőke, nyúlánk, izmos testű férfi olyan kecsesen mozgott, oly puha léptekkel, akár egy párduc. Dacosan megragadta a lány karját és elkezdte maga után húzni az emelet felé.
- Engedd el, de azonnal! Elég a gyerekeskedésből. - Alex keze ráfonódott a fia karjára, aki kénytelen- kelletlen elengedte a lányt.
- Mondd meg neki - nézett a lányra Reggae - hogy feleségül jössz hozzám! Ketie egyikükről a másikra nézett, az életében látott két legvonzóbb férfira. Alexre a kegyetlenre, és Reggaere a kedvesre.
Alex farkasszemet nézett vele, majd meglepetésére a két fiatalnak, magához vonta, annyira közel, hogy Reggaenek egészen kiszáradt a szája. Ketienek is a vágytól, attól, ahogy a kemény, izmos férfitest hozzáért. Alex ekkor felé fordította a fejét, majd lehajtotta a szájához.
Brutális csók.
Kemény és olyannyira követelődző, hogy Ketie belekapaszkodott az erős bicepszbe, nehogy összerogyjon. Ekkor Alex a kezét vetette be, erős és simogató ujjait húzta végig Ketie hátán, lassan, le a gerince mentén, Reggae pedig, mint akit megbűvöltek, követte az ujjak játékát. Alex a végén a feszes hátsót simogatta, belemarkolt erősen, miközben felmordult. A megduzzadt férfiasságát a lány combjának nyomta, aki kéjesen felnyögött. Ekkor hirtelen abbahagyta a csókot és egy lökéssel arrébb taszította magától Ketiet, aki azt sem tudta hirtelen hol van. Hiányzott minden porcikájának a férfi.
- Látod fiam - nézett cinikusan Alex Reggaere - ezért ne vedd el! Velem akar kefélni!
- A legpökhendibb, a legnagyobb képű, és leginkább felfuvalkodott ember vagy, akit valaha is megismertem! - kiáltott Ketie elkeseredetten, miközben az arca grimaszba rándult, a keze pedig ökölbe. Legszívesebben behúzott volna egyet mister nagyképűnek.
- Ez övön aluli volt - vetette oda Reggae összeszűkült szemmel, majd haragosan Ketiere nézett és sértődötten a szobájába menekült, kétségek közt hagyva a lányt.
- Látod? - mosolyodott el Alex. - Ennyire gyerek még! Azt sem tudta, hogy reagálja le a dolgot!
- Elmegyek! Semmi keresnivalóm nincs itt ezek után! - Ketie szélsebesen hátat fordított a férfinak, és a kabátjáért indult ki az előszobába, de Alex nagyon gyorsan utolérte.
- Biztos, hogy ezt akarod? Elmenni? Amikor az előbb lekaptalak a csókommal, nem úgy tűnt, hogy haza vágysz! - Majd ezután Alex elengedte a lány karját - amit azért fogott meg, hogy maga felé pördítse-, és kissé hátrébb állt, úgy másfél méternyire, hogy jól láthassa Ketie arcát, és ne legyen a nő bűvkörébe, ne akarja minden áron megcsókolni.
- Befejeztem veled örökre!
- Ó, szóval úgy? Mit fejeztél be, el sem kezdődött semmi! Keféltünk, és ennyi. Neked biztos emlékezetes marad, mert én voltam az első, aki megfektetett, de tudod, nálam csak egy vagy a sok közül!
Ketiere mintha rászakadt volna a Notre-Dame harangja, és kongana az agyában. A szívébe tőrként hasítottak a férfi szavai, aki ezek után egyszerűen hátat fordított neki, visszasétált a birodalmába.
*
Ketie behúzta a vállát, odakint minden ridegen vette körbe, az állapotához pontosan illően. A hópelyheket spirálisan keverte a szél, mintha odafent valami nagy Isten, egy jéghideg, tejszínes hó-koktélt rendelt volna. Azt sem tudta merre megy, a lábai céltalanul vitték, nem is értette, miképpen érhetett haza olyan gyorsan. Ám amikor az ágyán feküdt a palafont bámulva, a világ legszerencsétlenebb asszonyának érezte magát.
***
Alexék otthonában megfagyott a levegő, Reggae nem akart szólni az apjához, az agya tompán lüktetett, nem tudott gondolkodni, pedig annyira akarta a megoldást. Azt, hogy miképpen lehetne a kicsi lány Ketieé, úgy hogy az apjával se legyenek gondok. Szívesen rácsapta volna az ajtót, de badarság lett volna elmennie az anyjához éppen most, amikor segíteni akart a lánynak, bár nem értette miért. Ketie lefeküdt az apjával! Annak ellenére, hogy az gyilkosnak nevezte, hogy többször megsértette és megalázta, hogy szétszedte a meztelenül ölelkező testüket...Ketie mégis megtette. Reggae orrlukai egészen finoman megremegtek, az arca keménységet sugárzott: lehet, hogy az apjának mégis igaza volt? A fiatal szépség megőrül érte, és élete baklövése lenne egy hirtelen megígért házasság?
- Min agyalsz annyit fiam? Hagyd azt a lányt, nem hozzád való!- Alex éppen egy sört bontott fel magának, sziszegő hang kíséretében.
- Tudod is te! Féltékeny vagy és kész! Magadnak akarod, mintha számítana neked egyel több vagy kevesebb szerető.
- Ja, igen, el akartál venni egy pincérlányt, aki még úgy félig gyerek. Azon kívül majd összefekszik az ivóban a fél rendőri karral.
Reggae nem értette az apját, régebben nem volt ennyire goromba, mégis az ahogy beszélt a lányról, jobban bántotta a kelleténél.
- Azt hiszem kapuzárási pánikban szenvedsz! Régebben nem gondolkodtál ennyire cinikusan! A korral jár apa, öregszel!
Alex ráncolni kezdte a szemöldökét, Reggae épp az érzékeny pontjára tapintott rá.
- Akkor sem veheted el, vedd tudomásul! Tanulj és hagyd békén Ketiet! Különben is már látom, nagy hiba volt belemennem abba a bizonyos dologba veled és Merryvel. Egyszeri alkalom tudd, nem hozzád valók a szeretőim. Elég jóképű gyerek vagy, hajts fel magadnak saját lányokat. Soha többé ne számíts olyasmire, mint a doktornővel hármasban!
- Éppen te voltál az, aki beszállt harmadiknak, Merry hozzám jött vissza, de te nem bírtad elviselni, hogy csak velem legyen! - kiáltotta a fiú tajtékozva. - Mert nem bírod elfogadni, hogy felnőtt és férfi lettem! - Reggae felviharzott a szobájába, majd nemsokára lefelé robogott a lépcsőn, az egyik legmenőbb farmerjében és dzsekijében, a bejárati ajtót pedig akkora csattanással csapta be maga mögött, hogy Alexnek belefájdult a feje.
***
Merry mosolyogva gondolt Gregre, a férfi mindent bevetett, hogy elkápráztassa, de Alexnek a nyomába sem ért. Alex pedig képes volt Ketiet választani helyette…
- Nem számít, én nem vagyok olyan - mondogatta magának Merry, de számított. Talán túllépte azt a kort, amikor az önbizalma megingathatatlan talpakon állt, és hibázott, amikor elcsábította Reggaet. Akkor este akár egy fehérmájú, nem mérlegelte a dolgokat.
Semmit.
Csak a fiút akarta, a karjaiba omlani és kipróbálni őt, azt persze nem tudhatta előre, hogy majd Alex is beszáll, és azt sem, hogy a kis hármas kaland után, kevesebb lesz a nyomozó szemében. Pedig az lett. Még az örömét is beárnyékolta, mert végre, úgy látszott, hogy kérelme a kisbaba iránt teljesül. A gyerekotthon igazgatónője felhívta, hogy lenne egy megfelelő kislány, akinek az édesanyja meghalt.
Amikor Merry izgalommal telve az otthonhoz ért, és szívdobogva belépett a terembe, ahol több gyerek is helyet kapott, lehervadt minden mosoly az arcáról. Ketie volt ott, az a Ketie, és a neki szánt kislányt ringatta a karjaiban!
- Te meg mit keresel itt? – dörrent a hangja, Ketie alig hitte el, hogy a szőke Merry áll vele szemben felbőszülten és levetve minden intelligenciáját.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. - Ekkor Merry kikapta a lány kezéből a gyereket és az ablakhoz sétált vele, hogy megnézhesse nem-e túl közönséges a kicsi. Emlékezett rá, hogy édes és aranyos a kislány, de igazából egy olyan gyereket aki alkoholista anyától származik, nem akart örökbe fogadni. A kislányt elsőre szépnek és édesnek látta, de az a kezei között oltári bömbölésbe kezdett, ami miatt Ketie segélykérően nyújtotta felé a karját.
- Add vissza.
- Majd ha akarom! Ezt a kislányt nekem ígérték. Nem lehet gyerekem!
Ketien végighullámzott a félelem, és a veszteség érzése. Szóval Merry az a doktornő, vele szemben semmi esélye!
- Add ide, látod, hogy nálad sír!
- Mert kiabálsz? - próbálta ringatni Merry a gyereket, aki már számára is idegesítően hangoskodott.
Végül visszaadta a kicsit Ketienek, akinél bezzeg alig egy perc múlva elhallgatott.
- Látom már teljesen magadhoz szoktattad!
- Nekem adják, én is benyújtottam az igényemet rá, mert én vagyok a megtaláló.
- De te még szinte gyerek vagy! - kiáltotta Merry. - És különben is csak egy kis pincérlány! - Ketienek lángolni kezdett az arca a szégyentől és a fölényes lenézéstől.
- Meglátjuk. Ha férjhez megyek az elkövetkező napokban, akkor nekem adják.
- Férjhez? És ki venne el téged? – nézett tetőtől-talpig végig a lányon Merry.
Az nem szólt, úgy érezte megfullad a doktornővel egy helyiségben, óvatosan a kiságyba helyezte a kicsit és kimenekült. Ki a szobából, ki a gyerekotthonból. A könnyei égették az arcát, újra szembesült a „senki vagy” érzéssel.
Folyt. Köv.
Sea Miller