Hajnali másodpercek

Úristen, hajnali 3:42 perc. Szédülök... Fáj a fejem... Hánynom kell.
Hol vagyok? Basszus, ki horkol ilyen istentelenül mellettem?
Basszus, ez a Marci, a legjobb barátom. Ja, szóval a Marcinál vagyok. Igen, ez nem az én lakásom. De hogy a tökömbe kerültem ide? A rohadt életbe, ki kell mennem hányni...
Uhh, ez életet mentett. Na jó, gondoljuk végig, hogy mi történt... Istenem, annyira fáj a fejem!! Esküszöm, többet nem iszom. SOHA!
Jézusom, már emlékszem… Elhagyott. Na jó, de nem mindegy, hogy csak álmodtam-e... Nem tudom... Az biztos, hogy találkoztunk tegnap, az is biztos, hogy szar hangulatban volt. Nem sikerült valami vizsgája, vagy mi. Igen, igen, veszekedtünk valamin... Már emlékszem! Azzal vádolt, hogy én nem értem meg őt. De mi történt utána? Ittam, az biztos. Aztán meg felhívtam a Marcit. Eljött, és ittunk együtt is, de azt nem tudom, hogy hol...
14 nem fogadott hívás és 3 SMS. Gondok vannak, úgy érzem... De most tényleg szakítottunk? Ne már... Én ezt nem akarom. Tudom, hogy úgy jöttünk össze, hogy semmi előre elköteleződés, vagy ilyesmi, de akkor is. Ne már... Miért érzem magam így, ha nem is jelent nekem semmit? Vagy mégis? Bassza meg, mi ez? Miért zavar ennyire ez a gondolat? Egyáltalán tényleg megtörtént? Csak nem. Remélem csak álmodtam. De mi van, ha mégsem? Annyira fáj a fejem...
Az én hibám az egész. Egy gyökér vagyok, aki sosem tudott elköteleződni, mindig lelépett, mint kurva a díványról. Sosem fájt egy ilyen gondolat ennyire...
A rohadt életbe, ez nem én vagyok. Nehogy már egy szakítás ledöntsön... Erős vagyok, engem senki sem győzhet le. „Ne gondolj már erre, az isten áldjon meg!”
Na ne, nem lehet, hogy belezúgtam... Ugyan már! Én? Soha... Nem vagyok az a fajta, soha nem is voltam. Mi változott? Ugyanolyan nő, mint mindegyik korábbi. Csak egy nő. De akkor miért szar ennyire? Egyáltalán, most mi van velünk? Basszus, nem tudom... Ő annyira más. Oké, ez full sablonos, de akkor is. Olyan természetes, olyan egyszerű. Semmi sallang, és úgy néz rám...
Na jó, ennek nem lehet vége. Fel kéne hívnom. Már nem mennem nélküle. Bár inkább most vissza kéne aludnom, ha már itt vagyok.
De tényleg, hogy a francba kerültem ide...?