Történetek

Egész nap ott volt benne az a furcsa érzés. Mikor reggel felkelt, miközben öltözött... félt a tükörbe nézni. Nem tudta pontosan, hogy miért, de biztos volt benne, valami olyat látna, ami nagyon megrémítené.

A nap sugarai beragyogták a zsúfolt teret. Nehéz vízpára szállingózott az ég felé. A környező park fáinak árnyékai csak merészebb álmaimban értek el hozzám. Sötét, masszív egyenruhám alatt a vízcseppek akadálytalanul gördültek alá...

Egy életunt pizzafutár és egy elégedetlen ügyfél párbeszéde.

Remélem, ez a fejezet már nagyobb sikert arat, ha tetszik, ha nem, kérlek írjátok meg! :)

"A szememet szorosan bezárom. Egy férfi keze simogatja az arcomat, majd egyre lejjebb halad. A nyakamat és a mellemet cirógatja, csókolgatja. Olyan jó érzéssel tölt el, fantasztikusabb bárminél. A szájába veszi a mellbimbómat és szívni kezdi. A hajába túrok és rászorítom a fejét a mellemre. Intenzíven szívja, már lassan fáj, én nyögök és rángatózok. Az élvezetek közepette kinyílik a szemem, és az arc, ami a mellemen fekszik András arca. Csak nézem, ahogy egyre több örömet akar nekem...

"- Elég legyen! A hölgy segítségért kiáltott, maguk meg röhögnek, mint a hiénák! Szégyelljék magukat! – hangzik a kiabálás, amire mindenki felfigyel, és azonnal abba is marad a kacagás. Mindenki elkezdi keresni a hang forrását. Én is próbálom lassan felemelni a fejem, látni szeretném a megmentőm."

Rövid novella, kissé elvont témában, amit egy számítógépes játék ihletett.

Ne mondják, hogy nem hallottak még a híres karmelgyeri remetéről!

Rettentően kétségbe voltam esve. Tegnap még abban a tudatban éltem, hogy a falkában fogom leélni hátralévő életemet, nyugalomban, anyámmal és Félixxel az oldalamon és majd persze egy vérfarkas férjjel, aki elfogad annak, ami vagyok. Talán az utóbb említett személlyel. De talán hinnem kéne a mondásnak, miszerint semmi sem biztos. Hiszen körülbelül tíz perccel ezelőtt, megismerkedtem két vámpírral, az egyikről kiderült, hogy az apám, a másikról meg, hogy a jegyesem. Holnap el kell hagynom...

"A bálba lassan mindenki megérkezik, és mi belekezdünk a zenébe. A parkett teljesen üres, mindenki beszélget. Vannak itt színészek, színésznők, bankárok és természetesen a felső tízezer jeles képviselői, szóval mindenki, aki számít. Gyönyörű libbenős estélyikben jelentek meg. Mindenki az Anna-bálra készült legalább fél évet. Erre az eseményre csináltatta a ruháját, vagy éppen ezért az eseményért ment még tavasszal gyorsan férjhez, hogy az estélyen bemutathassa „élete szerelmét” ennek...