Történetek

Valahol mélyen hitt benne, hogy egyszer megtalálja szíve igazi választottját, de nem siettette a dolgot, csak nyitott szemekkel járt a világban, hátha valahol végre felbukkan a „nagy Ő.” Azután egy csendes unalmasnak induló tavaszi délután, mikor éppen kipihente fáradalmait a délelőtti munka után, kezeit zsebretéve csatangolt a város kis utcáin, történt valami. Unottan nézegette a sivár kirakatokat, szinte belefeledkezett az egyik műszaki cikkeket árusító üzlet kínálatába. Mire tekintetét...

- Mit a fészkes fenét műveltek ti?! Azt hiszitek egyik napról a másikra egybekelhettek?! Normálisak vagytok?! Nem! Nem engedem! Mia ez a fiú rossz hatással van rád, agyon rossz hatással! Elvette az eszedet, és úgy rohansz utána, ahogyan ő azt akarja!
- Nem igaz! Anya ezt ketten akartuk!
Megfagyott a levegő. Mindenki egymásra nézett, majd a párra. Az ég is megdörrent, és könnyezni kezdte saját esőcseppjeit…
- Gondoltam hogy te nem fogod elfogadni ezt! –Mondta a lány kiábrándultan....

Férje fültől – fülig átvágott torokkal hevert a függönyök között, vörös vére megfestette a környező díszleteket. Egy utolsót vicsorító halálfej ábrázattal bámult a családjára, akik a döbbenettől meg sem tudtak mozdulni. Kezei, lábai görcsösen kifacsarodva, tekergőztek, az élet leghaloványabb lehelete sem pislákolt már a szerencsétlen férfiben.
Eközben a gyerekek kint a színpadon behunyt szemekkel és tátott szájjal álltak, várták a csodát a Mikulástól. Kovácsné néhány másodperces...

A állattartók tudják, hogy egy macskát naponta kétszer kell etetni. Na a mi macskánk naponta legalább ötször evett. Mikor a munka után hazajöttem már az előszoba ajtóban várt. Ahogy beléptem a lábamat támadva harapdálva a konyha felé terelt . Le se vetkőztem, nyitottam a frizsider ajtót, addig ő izzó sárga szemeit rám meresztve türelmetlenül nézett. A tálját gyorsan teletöltöttem, majd félrelökött onnan és gyors iramban megevett a tálból három falatot és mint aki jól végezte dolgát besétált...

23 éves voltam akkor, legjobb barátom 20. Minden buliban benne voltunk, igazi, gyerekkori barátok voltunk. Olyan barátságot kötöttünk, ami egy életre szól. Ezt hittük. Egyszer egy buliban megkínált engem egy gyerek egy cigivel. Tudtam, hogy nem akármilyen cigaretta az; hajtott a vágy, a kíváncsiság és a vérem, hogy kipróbáljam. Dani, a barátom is velem tartott, mint mindig. Rá egy évre már ezzel keltem, ezzel feküdtem...

- Nem lépek fel veled… - mondta.
- Hogy? – a többiek a két emberre néztek, forgatták a fejüket, Soulness erre mit lép, mire ő hirtelen megrántotta a vállát.
- Akkor majd énekelek ÉN! – hagyta a többiekre, és megfordult.
- Hogy van bátorságod!? – Friol neki akart menni a fiúnak, de a többiek lefogták.
Soulness megfordult.
- Csak is az együttesért, a G.O.D érdekében most először, és utoljára! – sziszegte egyenesen Friol képébe, majd megfordult, és eltűnt...

Egy őszi nap, mikor Tündi hazasietett az iskolából, nem találta Barcit, nem várta senki sem.
Arra gondolt, talán a szülei megint kikötötték a kis rétre legelni - néhányszor megtették - Barcit, sietős léptekkel szaporázott a rét felé.
Ott azonban egy szerencsétlenül földbevert karón kívül mást nem talált. Megszállta a lányt valami balsejtelem, mely szorongatni kezdte kicsi szívét, aggódva indult a ház felé...

- Állítólag valamilyen állat kószál szabadon. A Norbit is valami állat támadta meg úgy halottam.
- Sanyit is állítólag. - mondta szomorúan visszaemlékezve.
- Nem tudom. Nem hinném, hogy egy őrült lenne a faluban, pont itt? Szerintem valami vadkutya lehet az, sokkal jobban eltudom, képzelni. Annyi bazi nagy dög van ebben a faluban, egyáltalán nem lepne meg, hogy az egyik megveszett volna és elszabadult...

Eközben minden tekintet a fiúra szegeződött, tudta, egyedül maradt több ezer rajongóval, akik bármikor felugorhatnak a színpadra, vagy összeverekedhetnek.
De valahogyan még sem félt, élvezte a tekinteteket, szinte simogatták őt.
- Milyen furcsa… Két órával ezelőtt még kapartam a falat, mert ki kell állnom ide… - vallotta be. Ismét mosoly, néha még kuncogás is felhangzott. – Most viszont jó itt… Tehát… Csak annyi hogy kiszállok a G.O.D - ból…

-“Anya, nem kellett volna már feljönnie? – kérdezte Ramóna kissé aggódva.
-“De igen kicsim, - ölelte hirtelen magához Ágnes a lányt, mintha csak azzal az érzékeny női hatodik érzékével megérezte volna, hogy nagy a baj.
János eközben kezdte nagyon szörnyen érezni magát, testének minden sejtje levegőért kiáltott, s tudta, ha nem jut hozzá, belehalhat. Egyre csak süllyedt a dermesztő hideg vízben, tüdeje mintha csak szét akarna robbanni, már képtelen volt bármit is tenni...