Barci - a kecske... a barátom.

Nos, akkor itt egy megtörtént eset.
Helyszín: Románia

Egy 12 éves kislány története, különös szeretettel teli kapcsolata egy kis kecskével, melyet nap-mint nap kivitt a mezőre. Egy napsütéses reggelen szegődött a lány mellé, mikor egyszer iskolába indult. Csak az Isten tudja honnan. . .
Úgy játszott vele, mint kutyus a gazdival, incselkedtek, futkároztak egymással. . .
A kislány nehéz napjait mindig elmesélte társának. Az iskolai problémákat, a szemtelenkedő kisfiúk bolondozásait, a barátnőjével őrzött hétpecsétes titkokat. . .
A kis kecske nagy szemekkel figyelte, amint a lány mesél neki, Tündi úgy érezte, kis barátja minden szavát érti.
Nevet is adott neki: Barci.
Mikor szomorú volt, Barci odabújt hozzá, és apró "vakkantásokkal" jelezte, hogy nincs semmi baj.

Teltek a hetek, elszaladt néhány hónap, a kis kecske szépen cseperedett, bundája erősödött, a lány igazi családtagként tekintett rá.
Tündi szülei ebből az egészből jóformán semmit nem vettek észre, folyton rohantak, ők a kecskét "csak" egy állatnak tekintették.
Egy őszi nap, mikor Tündi hazasietett az iskolából, nem találta Barcit, nem várta senki sem.
Arra gondolt, talán a szülei megint kikötötték a kis rétre legelni - néhányszor megtették - Barcit, sietős léptekkel szaporázott a rét felé.
Ott azonban egy szerencsétlenül földbevert karón kívül mást nem talált. Megszállta a lányt valami balsejtelem, mely szorongatni kezdte kicsi szívét, aggódva indult a ház felé.
Szüleit kérdőre vonván tőlük nyugodt tekintettel ezt a választ kapta: -"Ja a kecske?. . . a nagy hűtőben van kislányom, tudod, meglepetésnek szántuk az unokaöcsédnek, imádja a zsenge kecskepaprikást, és még szülinapja is lesz!". . .

Abban a pillanatban Tündivel forogni kezdett a világ. . . eszméletlenül hullott le a járólapra.
A kórházban tért magához, nem beszélt, nem evett, nem ivott. . . csak bámult a semmibe kiégett szemekkel. . .
Ezután hetekig nem tudott beszélni. Szülei megrökönyödve nézték, ahogyan tönkremegy egykori élettel teli gyermekük, látniuk kellett, ahogy Tündi leépül.
Szemei előtt néha-néha még táncoltak az együtt töltött percek, Barci selymes érintése, őszinte szemei
a rétre vágyott barátjához, hogy elmondhassa neki mennyire szomorú. . . szívében megszakadt valami örökre, egy ajtó bezárult, s mögötte csak a fájdalom maradt. . . A lány ezenkívül nem emlékezett semmire. . . csak egy valamire: arra, hogy valaha volt egy igaz barátja. . .

Vajon ki dönti el ki az ember igazi barátja?. . . és - ha már van - honnan választja?. . . .