G.O.D 36-37

36. Mámorító Zavar

- Kapjátok el!
Soulness ijedten süvített végig Stockholm utcáin, mégis mintha cölöpökből lettek volna a lábai egyre csak lassult, hiába volt minden erőfeszítése, megállt, és a földre rogyott. Mohón kapkodta a levegőt, végigfutotta az egész várost. Csöpögött róla a veríték egyre közelebbről hallotta a lépteket, majd megdörrent az ég…
A gitárosnak olyan hirtelen pattant fel a szeme, mintha nem is aludt volna. Ismét rémálma volt, itt már a sokadik. Zavartan felült, és körülnézett. Mia megint nem ébredt fel, vékony karjai átfogták Soulness derekát, úgy aludt el. A fiú lassan lefejtette magáról a lány kezeit, majd felállt, és az órára nézett.
- Fél négy… - Morogta, felvett egy inget, és kiment a levegőre. A tegnap esti csillagnak nyoma veszett, ő csak magába burkolózva rágyújtott, és mélyen letüdőzte a cigit.
- Mi a fészkes fenéért nem tudok aludni… - Morgott megint, és kelletlenül ránézett a cigire.

Körmeivel megkocogtatta a szál végét, hogy az elégett hamu a semmibe vesszen. Fájt a feje, és nem tudta hova tenni az álmait, hol a képzeletbeli lányával volt, hol a vízbe fojtották, most pedig üldözték, nem tudta eldönteni mit jelenthetnek ezek az álmok.
Mire felébredt már az ötödik szállat szívta egyhuzamban, látni akarta ahogyan felkel a nap, ahogyan reggeli köszöntőt mondd a városra. Neki meg szabadnapot, mivel szervezetét nem terhelhetik folyamatosan ma nem kell bemennie.
- Nikotinmérgezést fogsz kapni… - Szólt egy álmatag női hang mögötte.
Soulness kifújta a füstöt, megfordult, és rámosolygott a lányra.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt… - Mia álmosan kullogott mellé, Soulnessnek ez tetszett a legjobban, amikor Mia ilyen álmos volt, még szabadon tudott vele kötekedni ahogyan most is. Finoman mögé lépett, és megcsiklandozta a lány nyakát. Mia átkarolta és ránézett az ablaküvegre, ami mögöttük mutatta a képüket.

- Borzasztóan nézek ki… - Panaszkodott a fiúnak.
- Hát igen… - Hagyta helyben Soulness, és mosolyogva behúzta a lányt.- De nézzük csak mit tehetünk…? - Gondosan végigsimította a lány haját néhány fürtöt, a lány vállára tett hogy csússzanak előre, és gyönyörködve figyelte, ahogyan Mia fürtjei végigomlanak. –Így már sokkal jobb!- suttogta. Maga felé fordította Miát, és alaposan szemügyre vette.
- Mit művelsz? –Mia felnevetett. –Soulness javíthatatlan vagy…
- Gyönyörű vagy… Megőrülök érted, ha csak hozzád érek…
- Ne pimaszkodj!
- Eszem ágában sincs… - Kötekedett Soulness, meg akarta csókolni a lányt, de megszólalt a mobilja. Mia aki eddig ábrándozva elveszett a gitáros zöld szeminek mélységében, most ijedten összerezzent. Soulness elengedte a lányt, kirohant a telefontjáért. –Meg kéne neki tiltani, hogy rohangáljon… túl izgató… - Nézett Mia a vékony mégis férfias alak után. Soulness hamar visszatért hozzá, tincsei ezerfelé álltak mintha zselézve lettek volna, de Mia tudta jól hogy Soulness mióta vele van nem használta.

- Ki volt? –Nézett a fiúra, aki ahelyett, hogy ismét a karjaiba zárta volna, az egyik szekrényen lévő hifitoronyhoz ment. A lány értelmetlenül figyelte, ahogyan elindítja a berendezést, amiből lágy keringőszerű dallam csendült fel. A következő pillanatban már arra emlékezett, hogy a fiú nevetve elkapta a derekát, majd csendesen ringatózni kezdett vele a számra.
- Mit csinálsz? –A lány szégyenlősen nevetgélni kezdett, mikor megpillantotta Soulness mély szemeiben a vad csillogást.
- Táncolok… - Válaszolta Soulness nemes egyszerűséggel mintha minden egyértelmű lett volna.
- Aha… Te reggel szoktál táncolni?
- Ne kritizálj! – a fiú a vállára hajtotta Mia fejét, aki követte a teste ringását. Érezte a gitáros összetéveszthetetlen illatát, ami teljesen megbabonázta a tudatát, mintha csak valami bájitalt ivott volna. Egyre közelebb lépett Soulnesshez, azt akarta, hogy a fiú a teste mindegy egyes pontját érezze.
- Mit akarsz…? – Soulness gyengéden eltolta a lányt magától, mikor az a derekára illesztette a kezét. Eltervezte ugyanúgy fog a lánnyal játszani, mint amikor annak idején ő tette vele, kiéhezteti.
- Téged… - a lány belepirult a szóba. Nem akarta kimondani mégis kijött.
- Hmmm… - Soulness megcsókolta a lányt, de mikor az viszonozni akarta, elválasztotta magát tőle.

Mia rájött, hogy a fiú észveszejtő játékot akar vele űzni, de vágyát már lehetetlenség volt palástolni.
- Azt akarod, hogy erőszakkal vegyem el ami az enyém? –Kérdezte a fiútól.
- Te tudsz erőszakos is lenni? –Soulness hitetlenkedve biztatóan a lány szemébe nézett.
- Ha a helyzet megkívánja…
- És most megkívánja? –a fiú kihívóan követte Mia minden mozdulatát, ahogyan vesz egy mély levegőt, és amire nem számított lefogja a karjait.
- Ezt döntsd el inkább te… - A lány vadul megcsókolta, közben erősen szorította a fiú karjait. Soulness védekezni próbált csak azért is ellenkezni fog, de nem sikerült kibújnia a lány kezei alól, és közben elképzelhetetlennél tette az az érzés is amit a lány ajkai nyújtottak. –Nem ez nekem nem fog menni… - gondolta, és átkarolta a lányt, mihelyst kiszabadult a kezek börtönéből. –Nem vagyok olyan erős, és olyan ellenálló mint Ő… - Folytatta közben mélyen behunyta a szemét, valahol máshol járt, egy olyan világban, ami akkor válik láthatóvá ha az ember pusztán a csókolózástól is megszűnik lenni a világegyetemben.

- Mi van? –Kérdezte a tőle a lány látta hogy a fiú reszket a karjaiban, görcsösen fogja őt.
- Reggel… - Soulness kinyitotta a szemét, mintha égő parázs lett volna. Szikrákat szórtak, nem kímélték a lányt sem. Mia észre sem vette, ahogyan a fiú lehúzza a válláról a ruhát, a szemeinek mélysége magával ragadta a képzelet végtelen útján. Csak akkor kapott észbe, mikor érezte hogy Soulness forró ajkai végigfutnak a vállán.
- Ne őrülj meg.. Hallod…?- Próbálta Soulness felébreszteni, holott ő sem volt magánál. Aztán Soulness távolodni kezdett tőle, leült az ágyra, és lázasan csillogó szemekkel figyelte a lányt.

Mia most vette észre magát felülről teljesen meztelen. Zavarta kapta mellei elé a kezét, egészen belepirult a szituációba.
- Szégyenlős vagy? –A fiú izgatottan megbillent az ágyon, mintha a szél fújta volna meg.
Mia félénken bólintott, azt akarta hogy a fiú a karjaiba vegye, és szeresse, de nem tudott megmoccanni. Lebilincselték Soulness szemei.
- Gyönyörűen mutatsz ebben a fényes kivilágításban… - Soulness kiszáradtak érezte az ajkait. Elvarázsolta a látvány. Mia mögött a nap bontogatta a sugarait, és azt a varázslatos látvány amivel szembesült örökké el tudta volna nézni. A fényes vakító korong közepén, ott szégyenlősködött Mia a sudár kecses termetével, és a szégyenlős pofijával.
Mikor a lány is észrevette a háttérvilágítást, visszamosolygott a fiúra, és tett egy bizonytalan lépést. A gitáros felpattant, megfogta Mia kezeit, elemelte a rejtett kincsektől, és megcsókolta mind a két tenyerét.

- Tudod... el sem merem hinni, hogy megértem ezt a pillanatot. A nyarat, a meleget… - Soulness őszintén nézett a lányra.
- Hülye vagy… - Mia biztatón rámosolygott, követte Soulnesst aki az ágyig húzta a karjánál fogva. Ott finoman lefektette a lányt, melléheveredett és cirógatni kezdte az arcát.
- Szeretlek… Még mindig… - Csókolta meg a lányt lágyan, majd mikor érezte hogy Mia keze lassan kúszik fel a ruhája alatt erőszakosan fojtatta.
- Reggel nem illik… - Nevetett a lány, és egy pillanat alatt, leszedte a fiúról a felsőt.
- Nem? Ki tiltja meg?
- Egész nap aludni fogunk…
- És? Nem zavarunk senkit… - Soulness játékosan beleharapott Mia állába, és csiklandozni kezdte, mire a lány nevetni és forgolódni kezdett.
- Nincs honvágyad? –Kérdezte nevetve.
Soulness leállt, a kérdés pont rosszkor jött. Komolyan elgondolkodott, majd megrántotta a vállát.
- A G.O.D most egy cseppet sem…- Mondta elfogultan. –Főleg Friol nem… de miért?

A lány megértően átkarolta.
- Semmi… csak kíváncsi voltam…
- Ilyet nem kérdez az ember kíváncsiságból…
- Dehogynem…
- Vannak olyan emberek akik mély nyomot hagynak a lelkemben, legyen az pozitív vagy negatív értelmű… Friol is ezt tette, ott bántott még ahol a legjobban fáj, nem hiszem hogy valami is teljesen meg tudok bocsátani neki, mivel azt veszi el tőlem amiért éltem…
- Nem lépsz ki ugye?
- Kidobott…
- Nem… Csak felindultságból mondta, hidd el!
- Mia ezzel Friol nem szokott viccelni… Már nem vagyok a G.O.D gitárosa… Nem is érzem magam többé annak… - A fiú egy pillantást vetett a naptól lángban égő ablakra. –én a tied vagyok, és senki másé… - Nézett vissza vigasztalóan a lányra. –Tudod megtanítottál egy s másra. A történéseket el kell fogadni, és ha rossz harcolni kell az helyrehozatalukért… de ez csak is akkor mehet végbe ha mindketten akarják. Gyakran egy parányi dolog is képes megbántani az embert, csupán egy kis figyelmetlenség, egy rossz vicc… Nem veszik észre… De ez belül fáj… És utána kérdőre vonnak minket… - Megsimogatta a lány arcát. –És elkezdjük újra meg újra, hisz ezt nevezik életnek az emberek…

Ismét megcsókolta a lányt visszatért az előbbi tűz, amely majdnem felemésztette őt.
- Őrült vagy… Először előadást tartasz, majd a tettek mezejére lépsz milyen módi ez?
- Ha tovább incselkedsz… - Soulness megtámaszkodott, és érzékien elmosolyodott. Megfogta a lány karját, és kifeszítette. Úgy gondolta ha türtőztetni nem tudja, akkor legalább kínozza egy kicsit a lányt. Ez sem sikerült neki, Mia felülkerekedett és két vállra fektette. Soulness felnézett a plafonra. A lány kibontotta a nadrágot, és lehúztad róla, de úgy hogy a keze közben végig hozzáért a gitáros lábaihoz. Soulness mikor a nadrág utolsó szála is elvált a lábujjától, erősen felsóhajtott, előre felkészült milyen büntetést szab rá a lány amiért megpróbálta visszaadni. Kedvese végigcirkált az ujjaival a hátán. Ezt nagyon élvezte, de még mindig félt, milyen meglepetést tartogat számára a lány. Felemelkedett, mintha a lány vágyának rabszolgája lenne. Mia nem lassított gyöngéden nekifeszítette a fiú testét a falnak, úgy halmozta tovább nála a kéjhullámokat. Érezte, amikor a Soulness teste hozzáért a falhoz, beleremegett. Végigvándoroltak az ujjai a teste minden pontján Soulness szinte szenvedett az élvezettől, úgy érezte magát mint egy rongybaba, akivel azt tesznek amit éppen akarnak....

- Engedj el… Mia… hagyd abba… ez így nincs rendben… - rebegte elfúlt hangon, próbálta a kezét kiszabadítani.
- Mi? –A lány hirtelen elengedte és magára rántotta a fiút.
- Hogy uralkodsz rajtam… Teljesen… - Pihegte a fiú, tudta hogy ezzel még koránt sincs vége a kínzásoknak.
- Mert téged könnyű irányítani.. –Mosolyogott ártatlanul a lány rá, mintha nem is ő lett volna a gitárossal órákkal ezelőtt. Soulness szinte megőrült ettől a babamosolytól.
- Nem igaz…
- De igen…
- Honnan szeded ezeket? – Kérdezte, tudta hogy a lánynak lassan nehézzé válik a súlya, de semmi ereje sem volt. –nekem kéne kikészíteni téged, nem fordítva…
- Most zavar?
- Igen…
- És miért?
- Mert nem érzem magam annak, ami vagyok… Teljesen kivagyok szolgáltatva egy majdnem tini lánynak ez ciki…
- Neked…nekem nem…
- Honnan tanulod ezeket? –Soulness megismételte a kérdést, komolyabban követelőzőbben.
- Miért érdekel annyira…? Én a helyedben élvezném, amíg lehet…- Mia megcsókolta, és ismét lefordította, nem teketóriázott, tette, amit tennie kellett, és lassacskán végleg feloldozta a fiút a büntetés alól.


37. Idegen érzés

- Tudod, nagyon hasonlítasz egy drazséra… - Mondta a lány Soulnessre mosolyogva. Két karját a fiú lapos hasának támasztotta, és arra tette rá fejét.
- És miért?
- Mert kívül kemény vagy, belül meg puha…
Soulness felnevetett.
- Nincs is annál jobb mikor egy férfit egy édességhez hasonlítanak, de mégis miért vagyok én kemény?
- Nem is tudom… Nem kemény vagy… Inkább önfejű, és büszke… és néha idegesítő…
- Naa… - a fiú sértődöttséget tettetve nézett Miára.
- De azért szeretlek… - Dünnyögte a lány elégedetten, és felhúzta a gitáros vállát.
- Kösz… - Soulness morcosan felnevetett
- Most mérges vagy?
- Szerinted…? – Soulness behunyta a szemeit, és felcsapta a fejét.
- Bocs, nem akartalak megbántani ezekkel… Az a helyzet hogy pont azt szeretem benned, hogy te sem vagy tökéletes…
- Hogy? –Soulness meglepetten nézett a lányra, aki mosolyogva hajtotta a fejét a mellkasára. Hogy a hibái miatt szeresse őt valaki?

Mia nem szólt semmit, csupán egy fáradt bólintással jelezte, hogy tényleg így gondolja, jól esett hallania ismét Soulness egyenletes szívdobogását, ami mintha a reményt is egyre jobban pumpálta volna a lány lelkébe.
- Fel kéne kelni… Nem mintha bármi bajom lenne, de lassan már egy napja itt fekszünk… Valamit csinálni is kéne ma…
- Mire gondoltál…?
- Lemenni körülnézni…
- Nem félsz hogy megint kapsz egy taslit?
- Egy kicsit több volt az mint egy tasli… De ha úgy megvédesz mint akkor, megéri…
- Ne hülyéskedj… - Miának komoly lett az arca. –Majdnem megölt…
- De csak majdnem…
- Ne vigéckedj vele jó?! –Mia felemelkedett róla, de Soulness visszahúzta. –Nem azt mondtad hogy keljünk fel?
- De… Csak még egy perc… - Soulness megcsókolta Miát, utoljára végigsimította a tenyerét a lány hátán, majd végleg elengedte, hogy bemenjen fürödni.
Mia eközben már a következő tervet szövögette, hogy „szúrjon ki” kedvesével, aki rövid úton tényleg a rabszolgájává tett. Valahonnan sejtette hogy a gitáros követni fogja, ezért előre felszerelkezve az ajtóhoz lopózott törölközőben, és várt kezében a zuhanyrózsával. Figyelte a kilincset, ami lassan elkezdett mozogni, majd valaki kitárta az ajtót.
- Ne leskelődj! –Mia nevetve maga elé tartva a spiccelő tárcsát ugrott elő, elegendő meglepetést okozva.

Soulnesst szembecsapta a vízsugár ilyen támadásra nem számított, hátrálni kezdett, közben a kezével próbálta eltakarni az arcát. Igazából csak a pólóját akarta volna megnézni, mert már sikerült felvennie a nadrágot, és be akart ide is nézni.
- Ez hideg! Neeee! –Visította közben, bőrig ázva.
Mia még jobban megengedte a vizet, és nevetve figyelte a leskelődő esetlen lépéseit, és kézmozdulatait, amivel védekezni próbált. Várt két percet, gondolta ettől Soulness kellőképp felébredt, majd elzárta a zuhanyt.

A fiú csurom vizesen állt előtte, még mindig meglepett arccal. Fürtjei teljesen a fejéhez tapadtak, úgy nézett ki, mint akire véletlenül ráöntöttek egy vödör vizet.
- Mindenre számítottam kivéve erre nem…- motyogta Soulness, megrázta kócos fejét, mint egy kölyökkutya, amitől Mia sikoltozni kezdett.
- Ez nagyon hideg! – nevetett fel a lány, majd menekülni kezdett, mivel Soulness a dereka után kapott. A fiú sem teketóriázott sokat, üldözni kezdte a lányt. Végigrohantak a szobákon, a gitáros nem tudta elkapni a lányt (vagy nem is akarta?). Az ebédlőnél Mia egy hirtelen mozdulattal felugrott az asztalra, és továbbindult. Soulness gondolkodás nélkül követte, észre sem vette, hogy egy kisebb tócsa van az asztalon, ezért egy rossz lépés után elnyalt az asztalon. Miának nem volt ideje elugrani Soulness elől, ezért a fiúval együtt elesett az asztalon, ami nagyot reccsent.

Mindketten ijedten kapták fel a fejüket, de az asztal nem adta további jelét a szétesésnek.
- Minden rendben? –Nézett rá a lány.
- Micsoda póz… - Soulness nevetni kezdett.
- Te csak erre tudsz gondolni?! – Mia viccesen ráripakodott majd vele nevetett.
- Nem fáj semmid? Elég nagyot csattantunk… Én meg egyenesen rád… - Soulness bár látta hogy Miának végtelen nevetésen kívül nincsen semmi baja, gondolta megkérdezi.
- Minden rendben… - Nyugodott meg a lány, és sóhajtott egy nagyot, hogy a ráterített törölköző Soulness mellkasát hosszan megérintette.
- Mia… Ne huncutkodj, mert még megbánod! –Soulness viccesen megrázta a fejét, felhúzta a lányt az ölébe, és kíméletlenül csókot lehelt szerelme csinos ajakaira.
- Tudod, ha ilyen büntetést kapnék minden egyes ellened elkövetett gaztett után, profira fejleszteném magam… - Állapította meg Mia. Ellenállhatatlanul édesnek találta Soulness ajkait, hát ha még tulajdonosuk csókolt is vele.
- Nem szeretném bevezetni a gaztetteket, mert egyes ötleteink komolyan életveszélyesek… Most is majdnem annyi lett nekünk… - Soulness apáskodva viszonozta a lány bókját.
- Érdekel is engem, csak veled legyek… - Nézett rá fel Mia őszintén.
Ismét találkozott az a két őszintén egymást szerető szempár, amik annyiszor akadtak össze az idők során. Mintha beszélgettek volna, olyan sokatmondóan nézték egymást.

- Ki hívott? – kérdezte meg a lány megtörve a csöndet.
- Micha… - Soulness ellágyult arca a kérdés hallatán megkövült.
- És?
- Magyarország kéri, vagyis követeli a pótkoncertet, tehát vissza akarnak egy kis időre jönni ide…
- És veled fellépni… - Fejezte be a lány.
- Nem biztos…
- Hogy?
- Mia, ezt már mondtam, nem tartozok többé hozzájuk…
- Ez nem igaz…
- De…
- Miért érzem úgy hogy te nem is akarsz hozzájuk tartozni?
- Mert így is van… Nem akarok Friollal beszélni… - Soulness kiült az asztal szélére, és keresni kezdte a cigarettáját ehelyett csak egy elázott papírdobozt talált.
- És mi lesz így veled?
- Nem tudom… Semmi…
- Igazán megoszthatnád velem…
Soulness sötéten a lányra nézett.
- Ha jól tudom ez az én dolgom de javíts ki ha tévedek…

Mia ránézett, és megrázta a fejét. Felállt, és besétált a szobába, a következő pillanatban egy szál cigit lökött ki Soulnesshez. A fiú lepattant az asztalról, és felvette a csikket.
- Mit jelentsen ez? –Ráncolta össze a homlokát.
- Szerintem gyújts rá, mert látszik, hogy hiányzik a szervezetednek… - Mondta a lány sértődötten és bement a szobába.
Soulness merően nézte a cigit, majd mérgében kettétörte a szálat.
- Most meg min akadtál ki? –Feltápászkodott a földről markában a kettétört cigarettával.
- Semmin… Mondom hogy szívd el… - Ment el mellette Mia, már felöltözve. Soulness megfogta a lány karját magához húzta, és elé mutatta művét.
- Mi a baj? Megbántottalak nagyon?
- Nem… - Mia indulni akart de Soulness nem engedte.
- Akkor mégis mi a baj?
- Csupán segíteni akartam, de igazad van, old meg egyedül…! – A lány fujtatni kezdett.
- Ne, igazad van ,csak ne légy mérges… Ne vesszünk össze… - Nézett a lány szemébe. –Nem akarom…

Mia egy percig tudta állni a szenvedélytől teli pillantást, majd feladta.
- Akkor viszont öltözz fel…- utasította a fiút, mintha mi sem történt volna.
- Várj! – a gitáros még mindig visszatartotta. –Húzd meg az egyiket…!
- Miért?
- Mert… - Soulness kedvesére mosolygott, erre a cigire tett fel mindent. Harcol e az együttesben a helyéért vagy sem. Mia odalépett találomra kihúzta az egyiket. Soulness összeszorította a tenyerét, majd megnézte. Felnézett a lányra, és elmosolyodott.
- Most el kell mennem… Este lesz a koncert… Sietnem kell… - Mondta a lánynak, és rohanva felkapkodta ruháit.
Mia fel sem fogta, először az jutott az eszébe, hogy Soulness mennyire felelőtlen, majd örömmel töltötte el az hogy a gitáros mégsem adja fel. Fel fog lépni. Még hozzá nem is akárhogyan…

Esteledett, Mia idegesen kémlelete az ablakot, nem hitte hogy Soulness még visszajön ma, de bizakodóan tekintett le. Hirtelen két futó alakot pillantott meg közeledni a hotel felé. Minél jobban közeledtek annál jobban kivehető volt az alakjuk, az egyik Soulness volt, a másik pedig Micha. Mia figyelte, ahogyan Soulness aprónak tűnő teste végigiramlik az óriási udvaron, egyenesen az ablakig, ahol megtorpant a barátjával együtt. Éppen elővette a mobilját, észrevetette Mia arcát az ablaknál.
- Mi történt? –Kiáltott le a lány.
- Gyere! Siess! –Soulness türelmetlenül nézett fel rá, hangja kifulladt volt. Szó mi szó gyorsan kellett cselekednie. Amikor eljött innen már késésben volt, végigsüvített az utcán egészen addig a helyig, ahol Micha várta. Mikor kapta a telefonhívást, maga a billentyűs bíztatta lépjen fel velük, ne foglalkozzon az énekessel. Soulness akadékoskodott semmi kedve sem volt fellépni, főleg az énekes jelenete után, de Micha mégis felajánlotta neki, hogy az adott pillanatban őt várja a színpad előtt a koncert előtt 5 órával. Mikor először befutott Soulness, nem tudta hogy is gondolta ezt a barátja, mivel nem is játszott azóta együtt a G.O.D, sőt ő egyáltalán nem is gyakorolt.

- Mia? – kérdezte tőle Micha örömmel teli arccal, látszott, meghatotta hogy barátja ezek után is képes velük játszani.
- Hotelben… - Soulness alig bírt megszólalni.
- Akkor menjünk érte! –Micha lábai megindultak, Soulness bár ekkor is csurgott róla a víz ismét futásnak eredt.
És most ott álltak csurom vizesen a nyári hőségtől várva a lányt, hogy aztán együtt loholjanak ismét vissza.

Nemsokára Mia is megérkezett, leszállingózott a lépcsőkön a fiúkhoz. Igazából fogalma sem volt hogy miben mesterkedik Soulness, de nem nagyon izgatta magát, mert sejtette hogy a fiú ha már lehívta, vele is megossza a fejleményeket.
- Mi van? –Nézett Soulnessre.
- Majd útközben elmesélem! –Soulness karon ragadta a lányt, és most már hármasban ügettek vissza a koncert helyszínére.
Mikor végleg megérkeztek Mia fáradtan rogyott le egy székre.
- Elmondanád végre, hogy mi ütött beléd? –Nézett a gitárosra, aki válaszra sem méltatva berohant, a billentyűssel egy ajtón keresztül.
Azért mielőtt végleg bezárta volna az ajtót kinézett és kimerülten rámosolygott a lányra.
- Maradj itt és pihend ki magad, ha pedig kész vagy menj a színpad elé…! – mondta, azzal becsapta az ajtót.

Végigkocogott a folyosón, és benyitott egy szobába. Minden pillantás rászegeződött.
- Soulness! –Laus örömmel bólintott felé. –Mi van?
- Semmi… Mikor kezdtek? – lépett be lihegve a gitáros, keresni kezdte a szövegeket.
- De… - Mielőtt még a fiú bármit mondhatott volna, az énekes lépett be az ajtón.
- Hát ez meg mit keres itt?! – nézett felháborodva Soulnessre, aki hátrasodorva egy tincset az arcából felé fordult.
- Szerinted mit keresek itt!? - nyögte fáradtan. –Jöttem…
- Semmi szükség itt rád! – nézett rá Friol. –Nem léphetsz fel…
- A lemezszerződésben nem ez áll! – kezdett el vitatkozni Soulness. Ezzel viszont sikerült megfognia Friolt.
- Te ördögfajzat! – nézett fel. –Hol az a rohadt szerződés?!

Mindenki értetlenül figyelte Friol egyre csak vörösödő fejét, azt képzelte ezzel végleg kiszúrhat Soulnessel, erre tessék a saját csapdájába esik bele.
Soulness turkálni kezdett a zsebében, percek alatt kidobálta a zsebe tartalmát, majd előtűnt egy apró kis papír, amit aztán Friol felé nyújtott gunyoros arckifejezéssel.
Az énekes végigfutotta a szöveget, majd elmosolyodott.
- Ezért lett ennyire nagy az arcod? –Előhúzott egy gyújtót, és megfordította a lapot. –Rossz helyen írtad alá! –A lángba tartotta a szerződést, ahol Soulness aláírása szerepelt. Mindenki megrökönyödött arckifejezéssel nézett rá, hogy lehet ennyire kíméletlenül kegyetlen.

Mindenki, kivéve Soulness. Ő csupán elnevette magát, zöldes szemei égtek a bosszú tüzes vaskemencéjétől, és megindult Friol felé. Az énekes megrettenve hátrálni kezdett, elég volt csak Soulness szemeibe néznie ahhoz, hogy képes legyen felmérni a gitáros pillanatnyilag birtokába jutott erő mennyiségét. Soulness hirtelen megállt, dobbantott egyet a lábával mire Friol ijedten megugrott.
- Beszari… - nézett fel a fiúra a gitáros… - azt hitted, majd az eredetit tartom így…?
- Mi? – Friol a megperzselt lapra nézett, ami nem volt más csupán egy fénymásolat, egy gyenge másolat az eredetiről.
Soulness bosszúsan elmosolyodott, csupán kevesen ismerték ezt a fajta oldalát, ezt az ördögi mosolyt, amivel minden körülötte élőt képes lett volna meggyilkolni.
Friol visszamosolyodott.

- Nem lépek fel veled… - mondta.
- Hogy? – a többiek a két emberre néztek, forgatták a fejüket, Soulness erre mit lép, mire ő hirtelen megrántotta a vállát.
- Akkor majd énekelek ÉN! – hagyta a többiekre, és megfordult.
- Hogy van bátorságod!? – Friol neki akart menni a fiúnak, de a többiek lefogták.
Soulness megfordult.
- Csak is az együttesért, a G.O.D érdekében most először, és utoljára! – sziszegte egyenesen Friol képébe, majd megfordult, és eltűnt az öltöző mögött. Végre elégtételt vett az öntelt énekesen ez dicsőséggel töltötte el a lelkét, és REMÉNNYEL…