Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
A törpe furcsa, kappanhangú nevetést hallatott. Egyáltalán nem illett a hideg tekintetéhez ez a fajta megnyilvánulás. Fogai szinte világítottak fekete ajkai között.
- Hogy ismertem-e? Nem. De tanítottam. És szerény véleményem szerint az ember csak akkor ismer meg igazán valakit, ha tud neki újat mondani, és a másik áhítattal figyeli minden szavát. Persze, ez nálam mindennapos jelenség, ugye… De mégis mit tehet az ember, ha világszerte ismert tanár? Hm. Nos, visszakanyarodva az édesanyjához…...
- Hogy ismertem-e? Nem. De tanítottam. És szerény véleményem szerint az ember csak akkor ismer meg igazán valakit, ha tud neki újat mondani, és a másik áhítattal figyeli minden szavát. Persze, ez nálam mindennapos jelenség, ugye… De mégis mit tehet az ember, ha világszerte ismert tanár? Hm. Nos, visszakanyarodva az édesanyjához…...
Félve behunyta a szemeit, megfogta gyöngéden a lány fejét, és az ajkait kezdte keresni. Mikor megtalálta, forró csókot pecsételt rá, Mia ettől megint a mámor tengerén érezte magát, ahonnan csak egyetlen kiút létezett.
- Most csak is rajtad áll, hogy folytassam- e… De csak akkor teszem meg, ha te akarod. –Soulness melegíteni kezdte a lány még mindig elgémberedett ujjait.
- Mit? –Mia még ki sem józanodott az előző csókból.
Megint érezte az ajkainál a fiú ajkait. A nyelvével...
- Most csak is rajtad áll, hogy folytassam- e… De csak akkor teszem meg, ha te akarod. –Soulness melegíteni kezdte a lány még mindig elgémberedett ujjait.
- Mit? –Mia még ki sem józanodott az előző csókból.
Megint érezte az ajkainál a fiú ajkait. A nyelvével...
Bálint halványan elmosolyodott - vagyis inkább csak összerántotta az arcizmait -, hogy jelezze, tényleg minden rendben. Liza még várt egy darabig, aztán kiment. Magára hagyta a fiát a szobájában, a börtönében, a saját kis világában. Nem zárta be az ajtót, elindult lefelé a lépcsőn...
Bejött…és…és… és állati szuper volt, és olyan tökéletes és olyan jó volt, hogy azt hittem a mennyországban járok! –Visította nevetve. –Még sosem voltam ennyire jól, Soulness olyan gyengéd, hogy majdnem elolvadtam tőle… És a tegnap este… Az gyönyörű volt… Fantasztikus! Nem hittem hogy ilyen, de ez minden egyes képzeletet túlszárnyalt vele kapcsolatban!
- Szóval akkor bevált a svéd szerető… - Melissa féltékenyen nézett a sugárzó Miára.
- Melissa! –Az összes lány mérgesen ránézett....
- Szóval akkor bevált a svéd szerető… - Melissa féltékenyen nézett a sugárzó Miára.
- Melissa! –Az összes lány mérgesen ránézett....
Beküldte: Anonymous ,
2005-04-20 00:00:00
|
Egyéb
Csend van. Nyomaszt. Olyan nyugtalan. Idegesít. Valahogy nem találom a helyem a világban. Sokat próbálkozom pozitívabban nézni a világot. De felesleges. Nekem nem éri meg. Ahogy már írtam; csend van. Hiába a fülemben ott az utca zaja, mégis csend van. Nekem ez nem mondd semmit. Olyan egyedül érzem magam. Csak én vagyok itt a világban, egyedül, kezemben egy olcsó cigi, melyből most mélyet szívok, csak hogy tudjak tovább írni...
Lassan, bizonytalan léptekkel elindultam a bejárat felé. Útközben letettem a poharat a hall közepén álló asztalra. Mikor odaértem neki támaszkodtam az ajtónak, s halkan elfordítottam az ajtóban a kulcsot. Nagy levegőt vettem, majd kitártam. Nem is tudom igazából, hogy mit vártam, meglehet még a legrosszabbra is felkészültem. Ehelyett nem volt ott semmi sem, csupán a hűvös levegő tódult be. Megkönnyebbülve kiléptem, hogy megbizonyosodjak igazamról, s ezután már csak a magyarázatot kerestem....
Beküldte: Anonymous ,
2005-04-21 00:00:00
|
Egyéb
Hé... Nem nyílik az ajtó. Biztos csak beragadt. Nem zárhattak be. Nem létezik. Azt hallottam volna. Vagy mégsem? Nem. Ez lehetetlen. Bezártak. Ne ess pánikba. Nem szabad. Most nem. Biztos meg lehet oldani. Mindent meglehet. Nézzük sorra, szépen, logikusan. Ajtó. Kilincs le. Nem mozdul. Ablak. Kilincs forgat. Ez is zárva. Minek zárnak egy irodában ablakokat úgy be, hogy ne lehessen kinyitni ...
A nap nemsoká felkel. Milyen más most egy napkelte, azokhoz a régi időkhöz képest! Most még jó pár percet kell várni, hiszen hatalmas épületek takarják el, bármennyire is próbálkozik beteríteni fényével a mocskos utcákat. Néhány sikátor még így is hideg, nyirkos, bűnözőknek való hely. Régen az ember kilépett a háza ajtaján, és már csodálhatta a gyönyörű látványt.
Gyönyörű? Persze, én mondom, hogy gyönyörű, amikor már réges-rég nem láttam napfelkeltét. Leszámítva a tévében, moziban...
Gyönyörű? Persze, én mondom, hogy gyönyörű, amikor már réges-rég nem láttam napfelkeltét. Leszámítva a tévében, moziban...
A doboz felé nyúlt, lepattintotta a fedelét. Két szem tabletta volt benne. Kiejtette őket a tenyerébe. "Mint egy szempár. A halál szemei."
Tudta mit kellene tennie, de nem mozdult a karja. És nem a betegségtől. A pohárra pillantott. Tartalmán tükröződött az égő képe. Hirtelen bátorság öntötte el. Szájába kapta a két szemet. Gyorsan a víz felé kapott. Szinte döntötte magába az élet utolsó cseppjeit...
Tudta mit kellene tennie, de nem mozdult a karja. És nem a betegségtől. A pohárra pillantott. Tartalmán tükröződött az égő képe. Hirtelen bátorság öntötte el. Szájába kapta a két szemet. Gyorsan a víz felé kapott. Szinte döntötte magába az élet utolsó cseppjeit...
Képzeld el, hogy felfedeztél egy átjárót egy
bárhuzamos világegyetembe! Képzeld el, hogy ezernyi különböző
világot járhatsz be, ahol az évszám ugyanaz, és te is önmagad vagy, de minden más megváltozott. És képzeld el, hogy nem találsz haza...
- Ha nem is örökre de 29 évre biztosan. – mondta Quinn.
- Akkor most mi lesz? – kérdezte Wade.
- Vissza kell mennünk a városba, és vissza kell szereznünk az időzítőt… 30 órán belül. Különben várnunk kell 29 évet......
bárhuzamos világegyetembe! Képzeld el, hogy ezernyi különböző
világot járhatsz be, ahol az évszám ugyanaz, és te is önmagad vagy, de minden más megváltozott. És képzeld el, hogy nem találsz haza...
- Ha nem is örökre de 29 évre biztosan. – mondta Quinn.
- Akkor most mi lesz? – kérdezte Wade.
- Vissza kell mennünk a városba, és vissza kell szereznünk az időzítőt… 30 órán belül. Különben várnunk kell 29 évet......