Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Beküldte: Anonymous ,
2005-02-15 00:00:00
|
Horror
Egy kis faluban szálltunk meg, a helybéliek nagyon kedvesek voltak hozzánk.. Készségesen válaszolgattak a kérdéseimre is.. Nem írhatok nagyon sokat, mert érzem már a Hold hívó szavát, de amíg van emberi mivoltom le kell írnom életem történetét.. mielőtt sorsomat bevégezvén utolsó vadászatomra indulnék...
Sok minden változik, de bizonyos dolgok nem: a „polgár”, aki a buszon vagy az orvosi váróban Vavyan Fable-t, Lőrincz L. Lászlót vagy Robin Cookot olvas, lelke mélyén nem hiszi el, hogy amit a kezében tart, ugyanolyan munkával készült, mint az a szék, amin ülve olvassa. Részben azért, mert ez persze nem is így van: elvégre az írás nem olyan, mint a favágás, vagy az ácsmesterség. Valahol minden munka kreativitást kíván, de az ún. művészeteknek ez lényegi sajátja...
Amikor Adam felébredt, nagyon furcsán érezte magát. Fájt mindene, és a hideg rázta. Kinyitotta a koporsót és kimászott.
Nagy nehezen sikerült lejutnia a lépcsőn. Az utolsó foknál nem bírta tovább. Rátámaszkodott a korlátra, és várta, hogy visszatérjen az ereje. Kyra egy pohárral közeledett felé. A pohár szélét odatartotta a fiú ajkaihoz, és megitatta.
-Köszönöm. Mi történt velem?
-Csak egy kicsit megéheztél. Nemsokára elviszlek magammal vadászni...
Nagy nehezen sikerült lejutnia a lépcsőn. Az utolsó foknál nem bírta tovább. Rátámaszkodott a korlátra, és várta, hogy visszatérjen az ereje. Kyra egy pohárral közeledett felé. A pohár szélét odatartotta a fiú ajkaihoz, és megitatta.
-Köszönöm. Mi történt velem?
-Csak egy kicsit megéheztél. Nemsokára elviszlek magammal vadászni...
Volt egyszer egy sziget, melyen emberi érzelmek, tulajdonságok éltek.
Egy nap a tudás megtudta, hogy a sziget el fog süllyedni. Gyorsan mindenki elhagyta a
szigetet. Egyedül a szeretet nem tudott elmenni. Arra hajózott a gazdagság.
- Gazdagság! -szólította meg a gazdagságot a szeretet.
-El tudnál vinni engem a hajóddal?
-Nem vihetlek el, nem férsz el, túl sok aranyat, és ezüstöt viszek. - válaszolt a gazdagság...
Egy nap a tudás megtudta, hogy a sziget el fog süllyedni. Gyorsan mindenki elhagyta a
szigetet. Egyedül a szeretet nem tudott elmenni. Arra hajózott a gazdagság.
- Gazdagság! -szólította meg a gazdagságot a szeretet.
-El tudnál vinni engem a hajóddal?
-Nem vihetlek el, nem férsz el, túl sok aranyat, és ezüstöt viszek. - válaszolt a gazdagság...
- Igazából inkább legenda, mint jóslat de… - kezdte a férfi, de látva Victoria kíváncsi arcát, nagyot sóhajtott és belekezdett. – Amikor az itt élő népek még fenn éltek északon, Skandináviában több mint háromezer éve volt egy legendájuk miszerint a Földet valaha hatalmas, vérszomjas lények lakták, amelyek vadásztak az emberre. Némelyik nyíltan lerohanta, némelyik pedig csellel rávette áldozatát, hogy önként a szájába sétáljon. Ám ezek a lények nem bírták a hideget így az emberek egyetlen...
- Nos, emberek! Azért hívtalak össze titeket, mert cselekednünk kell! Ha igazunk van, akkor Worton visszatért, és támadni fog. A miénk csak az egyik falu lehetett a sok közül, melyet ork támadás ért. Valakinek el kell indulnia az emberek egyik nagy várába, Metronómba, hogy értesítse az ott lévő uralkodót, Dallast, a helyzetről. Annavanta, a tündér íjász az utazóval tart bizonyíték gyanánt, hogy igazat szólunk Wortonról. - mondja hangosan Mullich, majd hozzáteszi: Én elvállalom ezt az...
- Rettenetes, hogy ilyesmi megeshet a városunkban! Főként, hogy nem az első eset. Egyenesen tarthatatlan! Ez már nemcsak a kórház, de a polgármester felelőssége is - kapta el egy idősebb pár beszédfoszlányát a temető kijáratánál Susan.
- Teljesen igaza van. Én ugyan nem szeretném, hogy valaki kivágjon belőlem valamit, amint ott fekszem holtan a boncasztalon! - kontrázott rá az idős asszony...
- Teljesen igaza van. Én ugyan nem szeretném, hogy valaki kivágjon belőlem valamit, amint ott fekszem holtan a boncasztalon! - kontrázott rá az idős asszony...
Beküldte: Anonymous ,
2005-02-19 00:00:00
|
Egyéb
Volt egy gyerekjáték, mikor a homlokotokat összeteszitek, és ellenkező irányba fordítjátok a fejeteket, és akkor a szemetek elmászik lefele és felfele, na mi ezt eljátszottuk, és ő nagyon megijed, de nagyon közel is maradtunk egymáshoz. Akkor hirtelen ötlettől vezérelve adtam neki hirtelen egy szájrapuszit, amitől ő meglepődött...
Egyszer Valaki az élet legszebb, legértékesebb érzését akarta megtalálni. Testi, lelki egészségét nem kímélve harcolt éjjel-nappal, hogy meglelje és magáénak tudhassa azt, amit időtlen-idők óta keres az ember egész élete során: a boldogságot.
De mindhiába: az igazságtalanság most is győzedelmeskedett az emberi törekvés felett. Valaki a csatát elvesztette...
De mindhiába: az igazságtalanság most is győzedelmeskedett az emberi törekvés felett. Valaki a csatát elvesztette...
Hétköznapi futkározás az egész, miközben szembenézünk saját korlátainkkal, önmagukat éltető akadályaink tömkelegével, a legyőzhetetlen nehézségek sorozatával, melyek mások által élt hamis énjeink belépői a következő kategória páholyába. Alternatív kiút a mocsárból, mert helycsere nélkül maradnánk a pöcegödörben. Szegények nélkül nincsenek gazdagok, különbségek nélkül pedig maga a lét is csak illúzió.
Miért? ...
Miért? ...