A sötétség rejtekében

A sötétség rejtekében

Prológus
Kyra Harwold naplója

1754. júniusa
„ A férjem haldoklik… Pár nap és megszületik gyerekünk… A nevem Kyra Harwold. 16 éves vagyok. Tudom, hatalmas bűnt követek el, de áldani fogom az a napot, amelyiken meghal a férjem. 48 éves. Végelgyengülésig még sokáig élhetne, de a rák nem kegyelmez neki. Ma a kastélyba egy furcsa idegen érkezett. Egész nap, még a vacsoránál is engem bámult. Egyszerűen nem bírok a szemébe nézni, mert félek, hogy valami rosszat cselekszem. Láttam, amint a szolgálók fürdetik…és végignéztem az ajtó mögül. Tudom, hogy ezért az Isten nagyon meg fog büntetni, de… éreztem testem minden porcikáján az érintését.
És a lágyékán a férfiassága… szinte éreztem, ahogyan a testembe hatol. Most itt állok a tükör előtt, és bűntudat gyötör. Nemsokára kibújik a testemből egy gyermek, és ő csak az enyém lesz! Egyedül fogom felnevelni. Nem fogom tőle azt követelni, hogy érdekből házasodjon! Soha!”

٭٭٭

1754. augusztusa
„ A gyermekem halva született. Megérdemeltem! Tele voltam rengeteg bűnös gondolattal. Hozzá kellett mennem férjem fiához.
Tovább folytatódott a szenvedésem. Futottam az erdőben egy tőrrel a kezemben. Meg akartam halni. Nem volt értelme az életemnek. Megálltam egy tisztáson, mintha valaki követett volna. Sétáltam tovább. Egy erős kéz megszorított karjaimat és a tör leesett a földre. Az arcát nem láthattam, mert mögöttem állt. Lassan a nyakamhoz bújt és éreztem a lélegzetét. Elkezdte harapdálni a nyakamat. Végig a hideg futkározott a hátamon. Aztán egyszer csak belemélyesztette fogait a húsomba. Azt hittem, menten elájulok a fájdalomtól. Megfogta a derekamat és magához húzott. Rátapadt a sebre, és addig szívta a vérem, amíg el nem ájultam.
Nem tudom, mennyi idő telt el, amíg felébredtem. Egy idegen szobában találtam magam, idegen bútorokkal körülvéve. Sötét volt, és nagyon fáztam! A csontjaimig hatolt a hideg. Tehát mégsem álmodtam… nem fájt semmim, de mégis rosszul éreztem magam. Megláttam magam mellet egy fotelban azt az idegent. Nézett rám és mosolygott. Talán sokkot kaptam, mert nem tudtam megszólalni.
-Éhes vagy, ugye?- közelebb hajolt az arcomhoz.- Éreztem, hogy meg akarsz halni… Megöltelek, csak egy kicsit másképp.
Ezután hihetetlen dolog történt. A két szemfoga majdnem a kétszeresére nőtt! Lassan beleharapott alsó ajkába, és a szája szélén két vércsík jelent meg. Azután… megcsókolt. Próbáltam tiltakozni, de amikor megéreztem vérének ízét, nem ment. Rájöttem, hogy erre vártam már több mint 2 hónapja. Érezni akartam az ajkait az ajkamon. Teljesen rátapadtam a szájára.

Azóta több mint 250 év telt el. Ő meghalt, mert csak félvámpír volt. Szükségem lesz egy társra! Valakiből vámpírt kell csinálnom!”

1. fejezet

2005. májusa
Az egyik éjszaka egy gyönyörű lány járta az utcákat. Minden férfi megbámulta hosszú, fekete haját, sötét szemeit, formás alakját. A lány lázasan keresgélt az utca forgatagában. Komoly szemei minden kuka, minden bokor mögé belestek. De egyik fiú sem volt az igazi. Tovább haladt. Az egyik padnál egy pár veszekedett. A lány felállt, és elindult, de a fiú nem követte. Végül odaült hozzá.
-Hello! Látom, összevesztél a barátnőddel.
-Te ki vagy? Jah, igen. Rájöttem, hogy nem illünk össze.- és búsan bámulta a sötétséget.
-A nevem Kyra. A családod hol van?
-De nem is ismerlek…miért…- ránézett a lányra, és végül válaszolt: - Nah jó…meghaltak, és a nevem Adam.
-Figyelj, Adam! Valami olyat fogok tenni, ami megváltoztatja az életedet. Örökre.
-Mi???- Adam értetlen képet vágott, és a lány szemeit pásztázta.
-Csak csukd be a szemedet, és majd megtudod.- a fiú engedelmeskedett. Kyra közelebb hajolt hozzá, és egy puszit adott a nyakára. Utána pedig kegyetlenül megharapta.
A fiú fájdalmában felszisszent. Egész testét átjárta a dermesztő hideg. Csak a lány szája mellett kifolyó vér volt még valamennyire meleg, de már kezdett kihűlni. Adam nyöszörgött, és kezdte elveszíteni az eszméletét.
-Ne félj, nemsokára elmúlik!- suttogta Kyra.
Amikor a fiú felébredt, egy hatalmas ágyon találta magát. Kyra éppen meg akarta csókolni véres ajkaival. Csak egy pillanatra ért össze az ajkuk, Adam máris tökéletesen érezte magát.

-Mi történt velem?- kérdezte, miközben felült az ágyban.
-Vámpírt csináltam belőled. Tudom, nem érzel semmi különöset, de…majd rájössz, hogy teljesen más vagy.
-Szóval mégis igaz… A mostohaapám is vámpír volt. Persze az anyám erről nem tudott semmit.
-Aha.- Kyra a semmibe bámult.- Nem is bánod?
-Nem. Ki ne vágyna arra, hogy örökké éljen? Eljuthat bárhová, ahová csak akar, hisz van rá ideje. És éjszaka azt csinál, amit csak akar. Úgy, ahogy akarja.
-Hiba volt, hogy megharaptalak. Látom, te ezt nem érted.
-Már miért ne érteném?- Adam épp ki akart bújni a takaró alól, de észrevette, hogy nincs rajta ruha. Gyorsan visszafeküdt. Zavarában nem jutott más eszébe, a lány felé fordult és kérdezett:
-A szád nem fáj?- Kyra elmosolyodott.
-Nem. Már hozzászoktam a fájdalomhoz, és mindjárt begyógyul. Mi van a nyakaddal?
-Rég begyógyult. Mit kell majd csinálnom?
-Csak itt kell lenned velem. Mindenre megtanítalak. Ott van az a koporsó. Jobb lenne, ha átfeküdnél oda, mert nemsokára felkel a nap.- az ágy mellett tényleg ott volt a koporsó. A külsejét feketén fényesre mázolták. A fiú gyanakodva méregette.
-Ezt komolyan gondolod? Az apámnak miért nem volt rá szüksége?
-Valószínűleg félvámpír volt. Sajnálom, de tényleg muszáj.- Kyra elindult a szekrény felé.

Kinyitotta és kivette belőle a fiú ruháit. Mindegyik fekete volt.
-Uh… Ennyire azért nem szeretem ezt a színt. Az alsógatyám is fekete lesz?- mosoly következett, de a lány nem viszonozta.
-Nagyon szellemes, de ezen inkább ne viccelődjünk, mert az életedbe is kerülhet.- szó szerint odadobta a ruhákat az ágyra. Aztán kiment, és becsapta az ajtót.
Adam felöltözött. Igazán nem akarta megbántani a lányt. Hogy lehetett ilyen hülye? Eszébe jutott a harapás… utána a csók… Odaállt a nagy tükör elé. Sokáig bámulta hasonmását. A bőre olyan fehér volt, mint a fal. A szemei pedig mélységesen sötétek, mint a pokol. És ez a nyomasztó fekete ruha… Semmi szépet nem talált magán. Mélyen tükörképe szemébe bámult.
Aztán egy hangot hallott maga mögött:
-Vajon a lelkünk is ennyire sötét?- Adam a hang irányába fordult, mert a tükörben magán kívül senki sem volt. Amikor meglátta Kyrát, leesett az álla: egy fehér, szinte teljesen átlátszó, térdig érő hálóing volt rajta.- A tükör… ezért kell feketében járnunk.
-Aha… M…már értem.- a fiú lekapta a lányról a tekintetét és leült az ágyra.- Miért jöttél?
-Mondtam, hogy a koporsóban a helyed.
Adam kelletlenül felállt és befeküdt a koporsóba.
-Jó éjt!

***

Amikor Adam felébredt, nagyon furcsán érezte magát. Fájt mindene, és a hideg rázta. Kinyitotta a koporsót és kimászott.
Nagy nehezen sikerült lejutnia a lépcsőn. Az utolsó foknál nem bírta tovább. Rátámaszkodott a korlátra, és várta, hogy visszatérjen az ereje. Kyra egy pohárral közeledett felé. A pohár szélét odatartotta a fiú ajkaihoz, és megitatta.
-Köszönöm. Mi történt velem?
-Csak egy kicsit megéheztél. Nemsokára elviszlek magammal vadászni.- segített a fiúnak bejutni a konyhába. Amikor beértek, Adam megpillantotta a földön fekvő halott férfit. A nyakán egy hatalmas seb éktelenkedett, amiből még mindig szivárgott a vér. Nem tudta róla levenni a tekintetét… Ezt persze a lány rögtön észrevette, és odaszólt Adamnek:
-Csak nyugodtan!- és a fiú megtette. Életében nem érzett még semmi iránt ekkora vágyat. Kyra csak nézte keresztbe tett karokkal.

Adam jóllakott, elindult a lány felé. Kyra mindjárt rájött, hogy mit akar. De azt nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz visszautasítania. Azok a titokzatos szemek… olyan vágyakozva nézték… Amikor odaért, végül ellökte magától.
-Ezt ne! Tudom, hogy ilyenkor nagyon vágysz a szexre, de próbáld magad visszafogni, légy szíves!
-És mi van, ha nem akarom?- egy újabb kísérletet tett arra, hogy megcsókolja Kyrát, de ő kitért az útjából és leült a konyhaszékre.
A fiú nézett maga elé, és csak ezután fogta fel, hogy mit akart csinálni. De volt valami, amit ki kellett mondania:
-Kívánlak! Tegnap is kívántalak! De az imént teljesen elvesztettem az önuralmamat.- a lány hitetlenkedve nézett fel.
-Biztos azért, mert ilyenkor fogékonyabbak vagyunk az ehhez hasonló dolgokra, mi, vámpírok.- Adam elmerengett a hűtőszekrényen.
-Igen, lehet. Kérlek, ne haragudj! Igazán sajnálom.
-Semmi baj. Szombaton hivatalosak leszünk egy buliba, és ott nagyon sok ember lesz. Feltűnés nélkül ölhetünk.

Odament Kyrához és átkarolta a nyakát.
-Ellenállhatatlan vagy! Mondtam már?- és egy cuppanós puszit nyomott az arcára.
-Ne! Többet ne csináld, nem akarom, hogy bármilyen testi kapcsolat legyen köztünk.- újra ellökte magától a fiút.
-Hát persze! Arra jó voltam, hogy megharapj és a szolgád legyek. Elegem van abból, hogy mindig te mondod meg, hogy mit csináljak és mit nem!- Adam kiviharzott a házból, és elindult a sötétségbe. Kyra merőn nézett utána, és nem értette, hogy mi dühítette föl ennyire a fiút.

***

Adam egy parkban találta magát. A fák és a bokrok susogtak léptei nyomán, ezt leszámítva nyomasztó csönd volt. Az egyik oldalról furcsa vihorászást hallott. Elindult arra. Egy szökőkútnál találta magát. A szökőútnál éppen 3 vámpír lakmározott. Nem vették észre, ezért elbújt az építmény túloldalához.
-Maradj mozdulatlan, és akkor nem fog fájni.- mondta egy kegyetlen női hang.
-De hát Samantha! Én jobban szeretem, ha az áldozat küzd az életéért. Imádom, ha ordítanak.- mindhárman nyerítettek a röhögéstől. Utána egy ijedt lányhang szólalt meg:
-Kérem, ne bántsanak! Engedjenek el!- könyörgését újabb vihorászás fogadta.
Utána egy sikítás szakadt a levelek suttogásába. Adam tudta, hogy valamelyik vámpír megharapta a lányt. Cselekednie kell! Előtűnt a szökőkút mögül.
-Most azonnal ereszd el!- Samantha megrökönyödve emelte föl fejét. Szájáról csorgott a vörös vér.
-Te meg ki vagy, szivi? Talán te is kérsz?- elindult a fiú felé.

A 2 másik vámpír ugyanígy tett. Közben a lány a földön ülve elájult. Adam nem tudta, mit csináljon. Csak hátrált ,és próbált nem arra gondolni, hogy milyen lehet másodszor is meghalni. A vámpírok meg közeledtek felé. A távolság egyre csökkent, és Adam háttal nekiütközött egy fának. Már csak arra tudott gondolni, hogy itt a vég. Aztán csoda történt. Az egyik fa mögött megjelent Kyra.
-Hello Samantha! Régen találkoztunk. Már szinte hiányzott a véred íze.- az érintett olyan rémült képet vágott, mintha kísértetet látna.- Szeretnéd, hogy újra megcsapoljalak?
-Szia! Miért vagy itt? Valami rosszat tettem?- zavartan Adamre pillantott.
-A fiú az enyém! Nincs jogotok bántani őt!
-Á… vagy úgy. Szóval te csináltad. Ha tudtam volna…
-Menjetek innen gyorsan! Ez az én vadászterületem!- a 3 vámpír úgy eltűnt a sötétben, mint a villám.

Kyra a fiúra nézett. Hosszú másodpercekig egyik sem szólalt meg.
-Te tényleg meghibbantál? Meg is ölhettek volna!
-De a lány… nem hagyhattam, hogy…
-Nem lett volna jogod közbeavatkozni!- Kyra éjfekete szeme mérgesen csillogott.
-Ezt ma már mondtad egyszer.- a földön heverő lányra pillantott. Nem lehetett több 15-nél.
-De mindkétszer igazam volt. Menjünk!
-Vele mi lesz? Nem hagyhatjuk itt, mert meghal…
-Csinálj vele azt, amit akarsz. Én megyek.
Adam odament a lányhoz. Az az arc… Olyan ismerős volt számára.

***

-Ne félj, mi nem akarunk bántani!- a fiú lágyan végigsimította ujjait a lány arcán.- Mi a neved?
-Anne.
-Anne… Szép név. Ő itt Kyra. Én meg Adam vagyok. Mostantól velük fogsz lakni.
-Nagyon rosszul érzem magam…
-Semmi baj. Mindjárt jobb lesz.- a fiú szemével Kyra felé intett. Kyra magasra húzta fel szemöldökét.
-Tessék? Ne nem! Te csináltad, ő a tiéd.- ezzel kilépett az ajtón.
Adam nagy nehezen rászánta magát, és megcsókolta a lányt. Anne nem akarta rögtön abbahagyni, amikor a fiú távolodni próbált tőle, ő is felült az ágyon, és addig húzta, ameddig csak tudta. Amikor Adam kiegyenesedett, szőkésbarna hullámos haja visszahanyatlott a párnára.
-Még senkivel sem smároltam ilyen jót.- és édesen elmosolyodott.
Cicásan elnyúlt az ágyon és kidomborította formás melleit.15 éves létére nagyon szexis tudott lenni. Ezzel szinte minden fiú kegyét elnyerte volna, de ebben az esetben ez nem jött be.
-Akkor jó éjt!- mondta Adam és elindult kifelé.

A Hold besütött az ablakon, éjjel körül járhatott az idő. Adam úgy döntött, hogy bemegy a szobájába egy kicsit pihenni. Behúzta a sötétítőket, ha elaludna, nehogy baj legyen belőle. Sokáig csak forgolódott, de később sikerült elaludnia.
Az éj leple alatt valaki beosont a szobájába. Leült, és nézte őt, ahogyan alszik. Adam gyönyörű volt, mégis félelmetes. De most valahogy ártatlannak tűnt, miközben aludt. Hófehér bőre szinte világított a sötét szobában.
Kyra nem tudta, mi történik vele. Vonzotta ez a kisfiús, mégis érzéki arc. Eszébe jutott Graham. Az a férfi, akitől ezt az életet kapta. De milyen valójában ez az élet? Csodálatos? Ő nem talált abban semmi szépet, ha visszagondolt, hogy mennyi embert ölt már meg „csodálatos” élete során. Aztán kénytelen volt belenyugodnia sorsába. És a napfény! Mindig vágyott vissza rá!

De tudta, hogy ez már soha nem lesz azövé. És Adamet is megfosztotta ettől.
Anne ekközben az erdőt járta. Hallotta, hogy valaki hívja. Nem is tudta, hogy hogy került ki oda ebben a hideg éjszakában.
-A francba!- egy rakoncátlan ág beleakadt a pólójába, a karját pedig felsértette.
Pillantása a sebre vándorolt. Vérzett… Ujjait végighúzta rajta, utána pedig a nyelvével nyalogatta véres kezét. Édes volt… Mint a méz… De fagyos.
Valaki mögé osont, és a haját eltolta a nyakából. Érezte a leheletét maga mögött. A félelemtől megdermedve moccanni sem bírt.
-Nicsak… nicsak. Egy fiatal vámpír. A vére még alig hűlt ki…. És egyedül járkál egy sötét erdőben.
-Én… én csak…. Kérem, engedjen el!- Anne kezdett fészkelődni a férfi karjaiban.
-Sajnálom, de ez nem fog menni!- keze vándorútra indult a lány derekán. Anne egész testében remegett.- Nem!- hirtelen ellökte magától a lányt.- Túl fiatal vagy. És teljesen érintetlen. Te nem vagy olyan, mint ő! Kyra az életem szerelme! Belehalok, ha nem lesz újra az enyém!- megragadta Anne kezét, és magával rángatta keresztül az erdőn.
Egyikük sem szólalt meg egész út alatt. Végül egy csapat összegyűlt vámpírhoz értek. Mind vérszomjas pillantásokkal fordultak a lány felé. Anne elkezdett sírni. Érezte a halál szellőjét a levegőben. Tudta, hogy meg fog halni. Ez a gondolat emésztette egészen addig, amíg a férfi meg nem szólalt:
-Tessék! A tiétek! Megérdemlitek!- meglökte Annet aki rögtön a vámpírok közé esett.


Folytatása következik!