Történetek

Ha becsukom a szemem és nem zavar semmi, lassan kitisztul elmém, és megelőző életem képei, történései villannak tudatomba, oly bizonyossággal, ahogy csak jelen világomat látom nyitott szemmel és éber tudattal. Több régi életem is láthatóvá válik, az egyik a világháborús katona, a mesterlövész, és az is, amelyikben a torkom vágták el. Mindközül a legélesebben egy a furcsa és sejtelmes alak emléke tolakodik elő, aki durva anyagból készült csuklyás ruhában járja a poros utakat...

- Ó, szóval rangos személlyel van dolgom. Woodcastle püspöksége mindig is híresen nagy adományokat kapott. A verebek legalábbis ezt csiripelik. Jól csipogták a fülembe a kis madárkák, igaz?
- Valóban kiváltságos személy vagyok. A birtoknak az egyharmada az én kezemben van. Sokat köszönhetek a Matthews családnak. Olyan jók hozzám. És minden elődömet is tisztelték. Az Úr áldja meg őket! - válaszolt a jó színészi képességekkel megáldott püspök modorosan...

Ébredésem után csak az ismeretlen vonzásában lévő tudat maradt meg bennem, hogy van egy Álomország, ahol ezer és ezer kincset rejtő palotára lelhetek. Titokzatossága, elérhetetlensége könyörtelenül rabul ejtett. Elhatároztam, ha felnövök, megkeresem, felfedezem, kikutatom rejtett titkait...

Egy olyan világot hagyott hátra, ahol az embereken úrrá lett a keserűség, a szomorúság, a félelem mindentől és mindenkitől, s az utálat minden és mindenki iránt. Egy olyan világot, mely maga volt a Pokol, túlszárnyalva minden elképzelést, melyet az emberek valaha is társítottak ezzel a szóval. ..

Fájtak az emlékek, jobban, mint a hátán vérző sebek. A szép és a rossz emlékek egyaránt. A szépek a könnyfakasztó nosztalgia miatt, a rosszak meg más miatt. Az ígéretét végül mégsem tartotta be, apja halála után fél évvel megszökött a kolostorból. De ennek így kellett történnie, Johnnak ez már nem fájhat és fia pedig olyan útra terelheti életét, mely helyesnek ígérkezett. Tavaszodott, láncaitól megszabadulva útban volt hazafelé. Woodcastle, amely maga az Otthon, a Béke és a megvalósuló...

2003 nyarán kezdtem el igazán chatelni. Nem tudtam, hogy mi az, ami olyan jó dolog benne, bár abban biztos voltam, hogy barátok szerzésére jó megoldás. Na nem mintha nem lennének barátaim, de jó dolog azért az is, ha az ország másik oldaláról ismersz meg valakit...

Rohannak...
Feledve életüket, halálukba rohannak.
Feledve múltjukat, feladva jövőjüket azért, amiben hisznek, mert saját igazságuk mindig többet ér. Többet akár a Másik életénél is...

Fungie egy 4 méteres hím, palackorrú vad delfin, aki úgy döntött, hogy mind a 250 kilójával az emberi kapcsolatokat részesíti előnyben. Az Ír partokon, Dingle öblében talált otthont 1984-ben, és jelenik meg minden 24 órában, a mai napig is. Ezrével látogatják őt a túristák, s akiben megbízik, úszhat, játszhat vele...

- Ön miért ilyen rendes velem, Taylor apát?! Tegnap, mikor maga nem ért rá, Robert apát tartotta az órát. Egy mondat még hiányzott a lap végéről, és máris a botjával próbált fenyíteni. Kaptam is néhány ütést a hátamra! Tudja, emlékszik! Néhány napja, mikor bejött a szobába. Már éppen a büntetéshez készülődött ez az elvetemült, gonosz ember!
- Halkabban, Jack úrfi! Az egész kolostor meghallja. Csak nem akarja, hogy Robert apát ilyen rossz hírbe keveredjen – szólította föl Taylor a...

A mobilomat már régóta kikapcsolva tartom. Úgysem keres senki, aki nekem is fontos lenne. Hétköznaponként sokat vagyok a városban. Sok üres tekintet siklik át rajtam. Általában észre sem veszem már őket. Az embereket sem. Sokszor felnézek a házakra és kisebb-nagyobb szoborszerű díszítőelem - fejek néznek vissza rám...