Zoliapunk – Kocsmasztori
II.
Egy szocialista brigádban négyen lottóznak. Ez eggyel több, mint a brigád létszámának 25 százaléka, ha az összlétszámba nem vesszük bele a brigádvezetőt, Dartit, de beleszámoljuk Tarif szakit, aki nyugdíjas.
– Iszunk rá egyet?
Minden héten három szelvényt vesznek, mindenki négy-négy számot, amit Zoliapunk beikszel, de ő csak 3 számot mondhat.
– Elmeséled?
Behúzkodja a számokat, oszt kész.
Ettől az információtól Bika egészen felvillanyosodott, ideje is ennek, mert kezd sötétülni a szellemi színvonal.
– Iszunk rá egyet?
Hozzátartozik a számtanhoz, hogy pénteken 10-kor szokott átmenni a legfiatalabb, és a lottózóban elintézi az aktust.
– Elmeséled?
Az irodában Gizi főzte a főnöknek a kávét. Tuti menő csaj, jól lehet vele kavarni. Ha kell, leadja a drótot, ha kell, lehúzza a bugyit.
– Csak nem nyertél?
Nem pénzbedobós. Lakótelepen is nyomtuk, az irattárban is.
Ettől Bika megint villanyt gyújtott.
A 28-as építők egyik szocialista brigádjában négyen lottóznak. Abból egy vagyok én, aki kavarok a Gizivel, és van még három másik, aki dettó. Az irodában a főnök is kavar, de ő nem tagja a brigádnak, mert oda csak rendes emberek tartoznak.
– Iszunk rá egyet?
Tűzmadár – A habzsoló
Hetedik nap reggel egy Ferrarit értek utol. A lánytestek belesüppedtek a puha szénába, hátsójuk elzsibbadt a sok üléstől. Kapucnijuk a szemükbe húzva, az alóla jövő hang árulta el, hogy csinos popsijuk van.
– Nem kell a pénzed! – válaszolták kórusban a Ferrari sofőrjének.
Estére egy tanyához értek. A lányok örültek, hogy kinyújtóztathatják elgémberedett popsijukat.
– Tedd el, mert még valami baja esik! – szólt a hercegnő. – A sok idegen miatt tartok tőle, mert ha felülünk a szekérre, jobb nekünk, mint lovon.
– Késő – súgja Szeila.
Zöldcsuhások lepték el a tanyát. Mind megnézte a csinos popsikat, hiába borította arcukat kapucni.
Később a poroszlók egymással és mással voltak elfoglalva, a kardrántást gyakorolták szembeszélben, a lányok közül csak egyre figyeltek:
– Húzd fel a szoknyád, hadd lássuk, mit nem takar a kapucni!
A lány képtelen ellenállni az izzó tekinteteknek. Szótlanul felemeli a szoknyát, fél térdre ereszkedve nyújtja át ártatlanságát.
A zöldcsuhások, látva a lány hajthatatlanságát, megadóan közeledtek. Óvatosan szedegették a csinos popsira tapadt szénát.
Nyolcadik nap reggel továbbindultak.
lasliehill – Egy nappal az utolsó háború után (sci-fi)
Első rész
A Kerta tudósai a rendkívül erős hanghatások következtében pislogva bújtak elő a barlangból. Szakálluk a földet verdeste, bajuszukat a fülükre akasztották.
– Háború pedig mindig is volt, és mindig is lesz. Készen állunk bevetni azt a fegyvert, amit 350 évvel ezelőtt kezdtünk fejleszteni, amikor nem látszott még a rendszerváltozás kimenetele. Elkészült.
– Ez igen! – gondolta hangosan a vert sereg néhány széjjeldobált testrésze.
– Szükségesnek látjuk, hogy az emberbe beépített számítógép és okostelefon után a radar és a fegyverzet is beépítésre kerüljön. Magunk dönthetünk bizonyos dolgokról, minden ember egy külön hadsereggé válik.
– Egy ilyen fontos naphoz illik ez a történelmi bejelentés.
– Újabb tudóscsoport dolgozik azon, hogy a háború sérültjei és sajnálatos áldozata képesek legyenek eltakarítani önmagukat. Egyik kezük helyére lapátszerv kerül. Minden más környezetszennyezést megtilt a bolygó helyettes államtitkára.
– Ez már igen!
– A harcvezetés nem kötelezhető arra, hogy legyőzze az ellenséget, és még az eltakarításáról is gondoskodjék!
Taps.
– A mi tudóscsapatuk a következő 350 évre új módszerek kidolgozásának szenteli az idejét. Az agresszió és a gyűlölet minden lényben benne rejlik. Ki fogjuk fejleszteni azt a prototípust, amelyik saját testén belül képes lesz lefolytatni a háborút, mások zavarása nélkül, végül kapszulába teszi a feleket, és megsemmisítőbe szállítja. – Elmerengett saját zsenialitásán.
Dharmamestertanitvanya – Amikor a szökött rabszolga visszatér
Én, aki szökött rabszolga lenni, Phsf Suh Khoolub és ifjabb Ddff Wen Koroliu ükunokája, 400. éve fekszem a síromban, és elhatároztam, hogy az istenek kegyelméből, és a szomszéd kriptában lelt papirusztekercs felhasználásával megörökítem a saját életemet, úgy teszem ezt, ahogy éppen prófétálták hosszú halálom előtt, rövid életemnek dicső cselekedeteinek ismerői.
Voltak őseim Phsf Suh Khoolub és ifjabb Ddff Wen Koroliu előtt is, többek között Pgh Lauhzotrprigy Hhikalatyint, aki teherbe ejtette (amint erről később szólani fogok lenni) Vkul Roddogh Allokálist, mert a legjobb barátaim sem értették meg sohasem, hogy ennek mi köze van az én életemhez, holott valamiféleképpen minden élethullám újabbakat szül, amint apály és dagály ciklusok nyomán visszhang keletkezik a 400 esztendős fák árnyékában, magam mögött, a könyörögve sírt istenek közvetlen közelében.
Félek, hogy nyom nélkül tűnök el, nyomot hagyni a világban minden élőlény elementáris ösztöne, a pusztai homokkal indítva, amelyben jól kivehetők lábaim nyomai, sokan fogják olvasni nyomkövetők, hogy átlagos felüli képességekkel jöttem a világra, és hiába telt el 400 kemény év, fiaim elosztották a jószágaimat, mert kinek kellene már 400 éves disznó, és ifjak és öregek mind olvasni fogják az életemet, Phsf Suh Khoolub és ifjabb Ddff Wen Koroliutól kezdve addig az istenektől ajándékba kapott napig, amikor tintát találok.