Noemí IV. rész 16. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a címszereplő, Noemí Leone is). Bár ez nem erotikus történet, így szexjelenetek teljes mértékben kifejtve csak néha-néha, egyébként többnyire csak utalás szintjén jelennek meg benne, a történetet át és átszövi a nők közötti szerelmi viszony. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. június 15.
***********************************************************
Natalie boldogan bontotta ki az ajándékait. Mindannyian a nappaliban ültek. A családja és a barátai vették körül. Lehámozta a csomagolást egy dobozról, és elvigyorodott, ahogy kiemelte belőle a két pár zoknit, amit René saját maga kötött. Az egyik pár piros volt, a másik kék. A szobalányra mosolygott, a szemében pedig élénk fény csillogott.
– Köszönöm – rúgta le a cipőjét, hogy rögtön fel is húzhassa az ajándékát. Mindenki tudta róla, hogy szeret ősszel és télen zokniban mászkálni a lakásban, ha már mezítláb nem teheti, ahogy nyáron.
A következő ajándékot, amit felkapott, Noemí vette neki. A lányára mosolygott, miközben gyorsan kinyitotta a dobozt, és vigyorogva húzta ki belőle a kedvenc parfümjének üvegét. Hálásan dobott egy csókot Noemínek a szobán keresztül.
Noemí az ajtóban állva mosolygott rá. Karba fonta a kezét és az ajtófélfának dőlt. Tekintetével Territ kereste, és amikor megtalálta, észrevette, hogy a lány őt figyeli. Noemí kedvesen rámosolygott, és azon merengett, milyen gyönyörű is ez a lány. Csillogó haja keretezte vonzó arcát, a barackszín köntös, amit viselt, pedig csak még jobban kiemelte a terhességtől kikerekedett testét.
Terri, amikor észrevette, hogy bámul rá a nő, elvörösödött. Elfordult, és érezte, ahogy a pír égeti az arcát. Az igazság az volt, hogy már egy jó ideje bámulta Noemít. Egyszerűen nem tudott betelni a nő agresszív szépségével, és annak a higgadt póznak a látványával, ahogy az az ajtófélfának dől. A szemei azzal az intenzív csillogással valósággal megbabonázták, amikor rá nézett. Örült, hogy mosolyogni láthatja őt, és az elmúlt néhány hétre gondolt.
Noemí lassan abbahagyta az ivást, és egyre több időt töltött otthon munka után. Csak hét órát dolgozott, majd rögtön hazament, hogy érezze az otthon melegségét. Este zenét hallgatott, miközben a kondigépeken edzett. Ezt sosem csinálta korábban. Utána pedig leült Terrivel társasjátékozni és beszélgetni, akármilyen apró-cseprő dolgokról. Sosem nyúlt a hálószobához, ahol Ameliával töltötték az éjszakáikat. Túl nagy fájdalmat okozott volna, ha bármit is megváltoztat.
Terri az előző napra gondolt, amikor Noemível az egész estét a nappaliban töltötték és beszélgettek.
***
– Tudod… – kezdte Noemí, Terri hasára bámulva. A lány a kanapén feküdt, kigömbölyödő hasával. Noemí csak ült és nézte őt. Lábait keresztbe tette, kezei a térdén. – Emlékszem, amikor Amelia először megemlítette, hogy gyereket szeretne. Ragaszkodott hozzá, hogy valaki olyat találjunk, aki hasonlít rám, de visszautasította, hogy Anthony legyen a donor. Tudta, hogy ő egy… – fintorodott el. – Úgy gondolta, ő a legnagyobb seggfej, akit a Föld valaha a hátán hordott. Sajnálta volna azt a gyereket, akinek ő az apja. Ennek ellenére elviselte őt, és nem zavarta, ha a segítségére kellett sietnem.
Noemí elnevette magát, Terri pedig rámosolygott.
– Mintha tudta volna, mit csinálna Anthony, hm? – nézett Noemí erős combjaira. „Mint egy focista” – gondolta, és tekintete végigfutott a sebhelyen Noemí jobb lábán. – „Annyira szerencsés, hogy nem vesztette el a lábát a balesetben. Vagy a karját” – pillantott az izmos alkarra a rajta végigfutó vágással.
Noemí elmosolyodott, és álmodozva bámult a semmibe.
– Amikor apa bejelentette, hogy nyugdíjba megy, és felajánlotta, hogy én vegyem át a helyét, Amelia magán kívül volt az örömtől. Újult erővel kezdett a donorkeresésbe. Máig nem tudom, végült mikor ment el a klinikára, de egy nap egy gyönyörű, romantikus vacsorával fogadott, és elmondta a jó hírt. Az volt a legboldogabb nap az életemben – mondta elmerengve.
Terri felé nyúlt, és megsimogatta Noemí haját. Gyengéden rámosolygott, majd megfogta a nő kezét és a hasára tette. Figyelte, ahogy a mosoly visszatér a másik arcára, és a szíve hevesebben vert.
– Érzed a babát? – kérdezte halkan.
Noemí bólintott, és a lány hasára szorította a kezét. Terri arcába nézett, és a szíve egy pillanatra kihagyott szépségétől. Érezte, ahogy a baba rúg egyet a keze alatt, ő pedig előre hajolt és megcsókolta Terri hasának azt a pontját. A lány elpirult, ahogy érezte Noemí forró ajkait a bőrén.
– Mire volt ez jó? – kacagott fel zavartan. „Istenem! Sosem szoktam így kacagni” – gondolta.
Noemí megrázkódott, és ugyanezt kérdezte magától.
– Csak mert gyönyörű vagy, és a baba is bizonyára csodaszép lesz – válaszolta, nem találva jobb magyarázatot.
Terri elmosolyodott, és a nő kezére tette a sajátját a hasán.
– Köszönöm – suttogta, és képtelen volt elszakítani a tekintetét Noemíétől.
***
Terri megrázkódott, ahogy visszatért a jelenbe, és vett egy mély levegőt. Noemí felé nézett, majd körbepillantott, amikor nem találta őt. Végül az anyja mellett ülve találta meg, amint segít neki kibontani az ajándékait. Mosoly terült szét az arcán, látva, mennyit változott az elmúlt hónapokban, mióta vele van. Közelebb kerültek egymáshoz, és Noemí többször kérte a lány tanácsát Camillával kapcsolatban. Terri mosolya elhalványult, amint a nőre gondolt.
Valamelyik hétvégén Camilla átjött hozzájuk, hogy Noemível tölthesse az időt. Terri egyből érezte, hogy a nő nem kedveli őt. Bármikor megjelent, Camilla csak őt bámulta. Emiatt Noemí kedvéért igyekezett a szobájában maradni, hogy a két nő együtt lehessen. De az zavarta a legjobban, amikor Noemí elment Camillával, és órákig nem jött vissza. Talán egészen másnap reggelig. Nem is akart gondolni rá, mit csinálhattak.
A vidám kacagás térítette magához, amit Victoria ajándéka csalt elő. Egy vörös selyem hálóköntös. Terri nem tehetett róla, de most ő is a család részének érezte magát, és önfeledten nevetett a többiekkel együtt.
***
Néhány nappal később, amikor Noemí hazaért a munkából, és kabátjával a kezében belépett a nappaliba, Terri épp letette a telefont.
– Mi újság? – gombolta ki világoskék blúzát, ami alól elővillant fehér topja.
Terri elmosolyodott. Boldog volt, hogy ilyen korán itthon láthatja a nőt. Ez azt jelentette, hogy együtt tölthetnek egy kis időt.
– Ó… semmi. Csak Travisszel beszéltem – válaszolta, miközben maga alá húzta a lábát a kanapén.
– Ma estére kaptál tőle időpontot, igaz? – ült le mellé Noemí és lerúgta a cipőjét.
Terri a körmeivel kezdett játszani. Kerülte Noemí tekintetét.
– Lemondtam.
– Miért? – vonta össze a szemöldökét a nő.
Terri megvonta a vállát.
– A szüleid is mára kaptak időpontot, Victoria pedig kiment a reptérre, hogy felvegye a szüleit – nézett Noemíre.
– Szóval, kinek kellene elvinnie téged? – simított végig a haján a nő. – Mit gondolt anyám?
– Ő azt javasolta, kérjelek meg téged – csapott le Terri a költői kérdésre, Noemít fürkészve. – De a múltkori után úgy gondoltam, te nem szeretnél velem jönni. Úgyhogy áttettem az időpontot máskorra.
Noemí megfeszítette az álkapcsát, és leszegte a fejét. Belső vívódása kiült az arcára. Nehézkesen vette a levegőt, és az utolsó orvosi vizsgálatra gondolt, amin Ameliával részt vettek a baleset előtt. Amelia magán kívül volt az örömtől, amikor Travis mutatott neki pár képet és videót a kicsiről. Egy pillanatra sem tette le őket. Mindenhova magával hordta a retiküljében. Mire Noemí magához tért a kómából, a családja eltemette a képeket Ameliával és a babával együtt.
Noemí összeszorította az álkapcsát, majd végül megszólalt:
– Hívd fel, és mond meg neki, hogy az időpont változatlan!
Terri meglepődve Noemí szavaitól szó nélkül nyúlt a telefonért, és tárcsázott. Tudta, jobb, ha nem ellenkezik.
***
– Istenem! – sóhajtott fel Terri, a monitort bámulva. Könnyek csorogtak le az arcán a képtől, amin jól kivehető volt a baba fejének sziluettje. Egy kis kéz préselődött az aprócska szájhoz, és az ajkacskák a parányi hüvelykujjra fonódtak. A hangos szívverés betöltötte a helyiséget.
Travis elvigyorodott, és kissé arrébb mozdította a szkennert. A kicsi egészségesnek tűnt, és az életjelei is megfelelőek voltak.
– Szeretné tudni a nemét? – kérdezte kedvesen. Már bizonyosan tudta, hogy a baba Leone lesz. A jellegzetes Leone-homlok már most jól kivehető volt.
– Nem – rázta a fejét Terri. – Azt szeretném, ha meglepetés lenne.
Travis elmosolyodott, és megértően bólintott.
– Rendben. Akkor addig is az én titkom marad – lépett vissza a monitorhoz.
Terri figyelte, ahogy a baba átfordul a másik oldalára. A képpel párhuzamosan érezte is a mozgást a hasában.
– Szóval, mit gondol? – mondta ki végül. – Minden rendben van a kicsivel?
Travis ismét elvigyorogott, és eltávolította a szkennert.
– A szívverése normális – mondta, miközben letisztította a zselét a lány hasáról. – Nem látok semmilyen deformációt. Szeretné elvinni a videó másolatát?
Terri bólintott.
– Legközelebbre elkészítem – mondta a férfi, és gyöngéden lehúzta a lány felgyűrt felsőjét.
Ahogy Terri felállt, az orvos az ajtóhoz lépett, hogy kinyissa neki.
– Noemí! – szólt ki. – Bejöhetsz.
Noemí idegesen lépett be a helyiségbe, és a tekintetével Territ kereste.
– Hogy van a kicsi? – kérdezte idegesen. Terri látta rajta a zavarát, ami mosolyt csalt az arcára.
Travis is elmosolyodott.
– A gyerekkel minden rendben. Ne aggódj! – mondta, és Terrire nézett. – Hogy megy a Lamaze?
– Nagyszerűen – mosolygott a lány.
– Remek – pillantott a férfi a keresztlányára. – Akkor találkozunk legközelebb, Terri. Neked is szép napot, Noemí!
A nő bólintott, és segített Terrinek felkelni az ágyból.
Travis mosolygott magában, ahogy a két nő elhagyta a helyiséget. Örömmel látta a változást Noemín. Igen. Valódi előrelépést tett.
***
A napokból hetek lettek. Territ lassan mindenki elfogadta családtagnak. Mindenki, aki ott volt Natalie születésnapján, tudott a lány körülményeiről, és elég megértő volt ahhoz, hogy ne hozza szóba. Egyből megkedvelték Territ, és tudták, hogy a kisbabája is bizonyára egy igazi szépség lesz, aki büszkén viselheti a Leone nevet és anyja szépségét.
***
A hetekből hónapok lettek, és már lassan a karácsony is elérkezett, Terri pocakja pedig egyre csak nőtt, ami az alacsony és karcsú lányon csak még nagyobbnak látszott. Sötét haja csillogott, bőre pedig fénylett az egészségtől. Mindenki mosolygott, ha meglátta, ez pedig határtalanul boldoggá tette őt. Senki sem tudta, hogy Noemí minden éjjel nála alszik azóta is. Amikor megpróbált egyedül maradni, az idegessége nem hagyta aludni. Még most is, amikor Terri a nagy hasa miatt nem tudta magához ölelni, Noemí mellette aludt.
***
Két héttel karácsony előtt, pénteken Noemí korán ért haza, és Territ a nappaliban találta, amint rajzol. Sort és a hasán feszülő póló volt rajta. Nedves haját lófarokba fogta hátra. Lábait maga alá húzta a kanapén. Noemí kizipzárazta a kabátját, és mellé ült, hogy lássa, mit rajzol. Elmosolyodott, amikor felismerte az egyik fát a hátsó kertből a képen. Az a tehetség, amivel Terri életet adott a képeknek, egyszerűen lenyűgözte. Különösen mert tudta, hogy Terri nem végzett semmilyen különleges iskolát.
Terri abbahagyta a rajzolást és zavartan nézett fel rá.
– Hello!
– Hello! – mosolygott rá Noemí. – Ettél már? – nézett rá kérdőn, tudva, ha Terri rajzolni kezd, minden másról elfeledkezik.
– Nem – rázta meg a fejét a lány.
Noemí felsóhajtott, felállt a kanapéról, levette a kabátkát és a vállára vetette.
– Abba kell ezt hagynod, Terri – mondta szigorúan. – Most már nem csak rólad van szó. Nem gondolhatsz többé csak magadra.
– Tudom. Csak mindig elfelejtem.
Noemí halványan elmosolyodott, és a lány vállára tette a kezét, miközben elsétált a kanapé előtt, át a folyosóra.
– Rendelek valamit – gombolta ki a blúzát a fürdőszoba felé menet, hogy lezuhanyozzon.
– Nem szükséges – kiabált utána Terri, és ő is felállt. – Készítek valamit.
Megállt a fürdőszoba nyitott ajtajában, és figyelte, ahogy Noemí leveszi az ingét, ami alól elővillant feszes sportmelltartója. A nő ránézett, és ahogy a tekintetük találkozott, mindketten elmosolyodtak.
– Ne aggódj miatta – mondta a nő gyengéden, miközben lerúgta a cipőjét, és kibontotta az övét.
Terri azon kapta magát, hogy ismét Noemí izmos karját és a hátát bámulja. Nyelt egyet, és kényszerítette magát, hogy elforduljon.
***
Miután megették a vacsorát, amit Noemí rendelt, Terri a festményeire gondolt. Azon merengett, engedi-e majd valaha Noemí, hogy lefesse őt. És ha igen, hogy fogja kikeverni a nő egyedi hajszínét.
Noemí hangja rántotta vissza a valóságba.
– Hogy? – rázta meg a fejét.
A nő halkan felkacagott.
– Azt kértem, mesélj a családodról – ismételte meg halkan, mélyen Terri szemébe nézve. A lány zavartnak tűnt, Noemí pedig átnyúlt az asztal felett, hogy megszorítsa a kezét. – Most már sokkal többet tudsz rólunk, mint mi rólad – magyarázta. Tudta, hogy Terrinek nem volt boldog gyerekkora, és meg tudta érteni, miért ragaszkodott a lány annyira Anthony-hoz, azok után is, amit tett vele.
Terri csak zavartan nézte az ételét, és Noemí már épp azon volt, hogy azt mondja, felejtsék el az egészet, amikor a lány beszélni kezdett.

– Anyámat Imogene-nek hívták – kezdte akadozva. Nehezen vette a levegőt. – Nem tudom, hogy találkozott apámmal. Ő sosem akarta elmondani nekem. Csak egy képem volt róla, de azt is hátra hagytam. – Elhallgatott. Eddig megfeszült testéből kiszállt az erő, és megverten bámult maga elé.
– Semmit sem tudsz az anyád családjától? – kérdezte Noemí hitetlenkedve. El se tudta képzelni, hogy ne ismerje a családját. Még úgy is nehéz volt, hogy az elmúlt három évben a többségükkel alig találkozott. – És a fivéreid? Az apád?
– Anyám meghalt, amikor születtem – nézett a lány Noemíre. – Ők pedig úgy bántak velem, mint egy rabszolgával. Ez minden, amit tudok… Apám nem házasodott újra, úgyhogy csak mi voltunk neki. A bátyáim mindig engem hibáztattak anyánk halála miatt, és gyakran megvertek. Apánk pedig nem tett semmit, hogy segítsen. Ő is sokszor megütött – nevetett fel erőtlenül, szemeiben könny csillogott, de visszatartotta a sírást.
– Sajnálom – mondta Noemí halkan, és megszorította a lány kezét.
Terri ökölbe szorította a kezét a nőé alatt.
– Nem. Nem a te hibád volt – nézett rá.
– Az öcsém is ugyanezt tette veled, nem igaz? Attól eltekintve, hogy nem ütött meg.
Terri megrázkódott, ahogy erre gondolt.
– Én nem akartam, hogy így legyen – suttogta, és Noemí szemébe nézett.
A nő látta az igazságot a szemében. Már szinte gyűlölte az öccsét, amiért ezt tette ezzel a lánnyal, akinek az otthonát is el kellett hagynia azért, ahogy ott bántak vele. Anthony csak kihasználta a helyzetét. Tudta, hogy Terri nem mondott el neki mindent, de jobbnak gondolta, ha vár ezzel. Nem akarta sírni látni a lányt.
***
Noemí már majdnem végzett a karácsonyi bevásárlással. Legtöbbször a karácsony előtti hosszú hetekben, Camilla is vele tartott, hogy ő is elvégezze a saját dolgait.
– Már olyan régóta nem élveztem a karácsonyt – mondta Noemí.
December huszonharmadika volt, és a két nő egyetértett, hogy most már ideje beszerezni az utolsó szükséges holmikat is.
– És hogy van Terri? – kérdezte Camilla. Tudta, hogy a lány már hét hónapos terhes, és Noemí majd minden figyelmét leköti.
– Jól van – válaszolta a nő, miközben beléptek a bevásárló központba, és körbenéztek.
Camilla Noemí kezébe csúsztatta a sajátját, és így sétáltak végig a folyosón.
– Mikor jön meg a gyerek? – próbálta Camilla ismét felvenni a beszélgetést.
Noemí gyengéden megszorította a kezét.
– Az orvos azt mondja, valamikor februárban. El sem tudom hinni. Akkora már a hasa. Azon se lennék meglepődve, ha már csak napok lennének hátra – nevetett fel, és Camillára pillantott. – Kicsit már kezd nyűgös lenni. Ezért nem jött eléd, amikor átjöttél hozzánk. Azt hiszem, türelmesnek kell vele lennem.
Camilla nem tudta levenni róla a tekintetét. Olyan jól nézett ki ez a nő a világosbarna farmerében, fekete teknősnyakú kardigánjában és fekete csizmájában. Rövid barna kabátja csak még jobban kiemelte az alakját. Haját egy fekete kalapba tűrte, amit még mindig beborított a rátelepedett olvasó hó. Átvette a csomagjait a másik kezébe, és Camillára pillantott.
– Azt hiszem, eleget vásároltunk már. Nem gondolod?
Camilla elmosolyodott, és bólintott. Megrázkódott, amikor látta, ahogy Noemí pillantása végigfut a testén. Azért választotta ezt a ruhát, hogy feltüzelje a nőt. Kék farmerja a lábaira feszült, amit a fekete csizma csak még vonzóbbá tett, kötött vörös kardigánja pedig lágyan hullott telt melleire, aminek látványától Noemínek hevesebben kezdett verni a szíve.
Bementek egy ékszerboltba, és látta, hogy Noemí teljesen felvillanyozódik.
– Kinek akarsz ékszert venni?
Noemí tekintete megakadt egy gyöngyökkel kirakott fülbevalón.
– Terrinek – mondta kurtán, és letette a csomagjait, hogy a pulthoz léphessen. Az eladó barátságosan mosolygott rá, miközben Noemí elmondta, mit szeretne. Camilla látta a boldog mosolyt az arcán. Nem tehetett róla, de féltékeny volt a lányra.
Hivatalosan nem voltak együtt, de Camilla remélte, hogy Noemí rájön, hogy ő mennyire szereti őt. Az irodában már mindenki tudott a kis afférjukról, annak ellenére, hogy ők semmit sem mondtak.
Noemí felé fordult, és egy nyakláncot tartott egy pár fülbevalóval Camilla felé a tenyerében.
– Mit gondolsz? A holnapi karácsonyi partira szánom. Nagyszerűen néznének ki azzal a ruhával, amit anyám vett neki.
Nem vette észre, mennyire elkomorodott Camilla arca. Máris az eladó felé fordult, és előhúzta a bankkártyáját.
***
– Terri! – kiáltotta Noemí, ahogy belépett a házba, a csomagjaival a kezében. Észre sem vette a feltekert fűtést a házban. Alig várta, hogy odaadhassa Terrinek az ajándékait. – Hol vagy? – kiabált, miközben letette a csomagjait, és bement a konyhába.
A nappaliban találta meg a lányt. Nagy pocakján feszült a póló, és a sortját is alig bírta felhúzni. Odament Noemíhez, és összeszűkült szemekkel nézett rá. Valószínűleg most ébredt fel. A haja kócosan omlott a vállaira. Noemí elmosolyodott, és arra gondolt, így talán még szebb is, mint egyébként. Aztán izgatottan nyúlt a csomagja után.
– Nézd, mit hoztam neked a holnapi partira – mondta.
Terri értetlenül szegezte a tenyérnyi bársony dobozra a tekintetét. Még mindig nem ébredt fel teljesen. Rámosolygott Noemíre, és elvette a dobozt.
– Mi ez? – kérdezte fátyolos hangon.
Noemí elvigyorodott, és a kanapéhoz kísérte őt, átkarolva a lány vállát.
– Nézd meg! Azt hiszem, tetszeni fog – mondta kedvesen, és segített a lánynak leülni.
Terri kinyitotta a dobozt, és elkerekedett szemekkel nézte a gyöngyöket. Szóhoz sem jutott. A szája tátva maradt. Noemíre pillantott, majd vissza a dobozra.
– Én…
Noemí a lány szájára tette a mutatóujját, megborzongva annak puha érintésétől.
– Ne! Látom a szemeden, hogy tetszik – mondta, és az ékszerre pillantott. – Amikor megláttam, tudtam, hogy tökéletesen illene hozzád.
Előre hajolt, és gyengéden megcsókolta Terri arcát, majd vett egy mély levegőt, hogy beszívja a lány illat.
– Ez gyönyörű, Noemí! – suttogta Terri, miközben Noemí kiemelte a láncot a dobozából, és óvatosan összekapcsolta Terri tarkóján.
– Nézzük meg a tükörben! – javasolta Noemí, és segített a lánynak felállni, fogva a kezét, miközben kimentek a fürdőszobába. Terri halkan zihált, ahogy a fürdőszoba fehér fényében állva bámulta, mennyire kiemeli a szépségét a nyaklánc és a fülbevaló. Noemí mögötte állt, kezeit a lány vállain nyugtatta, és a Terri arcára kiülő hatást figyelte a tükörben.
– Gyönyörű vagy, Terri – suttogta, a lány fejéhez nyomva a száját.
Terri ajkai megremegtek az érintésétől.
– Köszönöm – suttogta. Érezte, ahogy Noemí teste hozzá préselődik, a kezei szinte égetik a vállait, miközben ujjai lassan felfelé csúsznak a nyakára.
– Imádom – remegett meg, és a tekintete találkozott Noemíével a tükörben.
A szívverése egy pillanatra kihagyott, majd elhúzódott a nőtől, kilépve a fürdőszobából, hogy visszatérjen a nappaliba. A keze remegett, ahogy levette az ékszereket, és visszahelyezte a dobozba. Nem tudta, mit tegyen, hogy gátat szabjon felfokozott érzelmeinek. Már hetek óta küzdött a Noemí iránt táplált érzelmeivel, és lassan úgy érezte, elveszíti a csatát. A terhességét hibáztatta. A tomboló hormonokat, amik elveszik az eszét.
Az elmúlt néhány hétben, amíg Noemí nem volt otthon, elképzelte, hogy megcsókolja őt. Arra gondolt, milyen érzés lehet megérinteni az ajkait a sajátjaival, és végigfuttatni ujjait a nő izmain. Senkinek nem beszélt erről. Még Victoriának sem, akivel az idők során közeli barátok lettek, és aki majd minden nap meglátogatta őt, hogy csak üljenek és beszélgessenek, tovaűzve a lány unalmát. Ő ment el vele minden másnap a Lamaze-osztályba, mivel Noemí már a gondolatától is leblokkolt.
– Készítek vacsorát – mondta halkan és kiment a konyhába.
– Terri! Minden rendben? – kérdezte Noemí ártatlanul, követve őt.
– Persze – válaszolta a lány röviden. Megkérte a nőt, hogy üljön le, és elé tett egy tányért.
– Tettem valami rosszat? – nézett rá Noemí zavarodottan, és hülyén érezte magát, amikor Terri felnevetett, és csóválta a fejét.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Samatha Ahrens alias Noemí Leone.