Noemí III. rész 10 fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a címszereplő, Noemí Leone is). Bár ez nem erotikus történet, így szexjelenetek legfeljebb csak utalás szintjén jelennek meg benne, a történetet át és átszövi a nők közötti szerelmi viszony. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. április 21.
****************************************
Noemí már a negyedik italát hajtotta fel. A feje kezdett elnehezedni. Melanie vele szemben ült az asztal túloldalán, és mereven bámulta őt.
– Noemí! Mond el! Mi bánt? Kérlek – könyörgött, már vagy ezredszer, próbálta visszatartani a könnyeit, amelyek a fájdalom miatt ki akartak törni, hogy így kell látnia a nőt.
Noemí csak a kezében tartott poharat bámulta. A szája mozgott, de semmilyen hang nem jött ki rajta. Melanie az elmúlt órában már a csillagokat is leimádkozta az égről, hogy szólaljon meg végre. Sikertelenül. Szerencséjére nem volt sok vendége, úgyhogy a nő mellett tudott maradni. Megkönnyebbülve nézett fel, amikor megérkezett a három órás váltás, és közel hajolva suttogta oda Noemínek: – Gyere velem haza, Noemí!
A másik csak ránézett, és végül lassan bólintott. A szemei végre elszakadtak a pohártól, és Melanie-t bámulták.
A vörös hajú nő elmosolyodott, és felállt. Odaszaladt a következő műszakot vivő férfihez, és egy percig suttogva beszélgettek.
– Kösz! – mondta ki végül hangosan, és visszatért Noemíhez. A másik nő összegyűrte a számláját, és a pénz kíséretében az asztalra dobta.
– Gyerünk! Innen akár sétálva is felmehetünk hozzám – bújt hozzá Natalie, és a saját válla köré kanyarította Noemí karját, támogatva a részegen botladozó nőt.
Noemí tétován lépkedett, Melanie pedig félig lehunyt szemmel próbálta megőrizni az egyensúlyát barátnője súlya alatt.
– Talán nekem kéne segítenem neked, Melanie – hajolt közel a nő füléhez Noemí. Forró lehelete megcsapta a másik arcát, amitől az megrázkódott. – Nézd, milyen gyenge vagy! Nem tudnál megtartani, ha elesnék.
Melanie nem tehetett róla, de azonnal kitört belőle a nevetés, miközben a könyökével oldalba bökte a barátnőjét.
– A jó dolgok mindig kis csomagolásban jönnek – viccelődött, amitől Noemí is elnevette magát, erőtlen karjával magához húzva a lányt, és megcsókolta a halántékát.
– Remélem, hogy az erő az egyik ilyen jó dolog – csuklott Noemí a benne dolgozó italtól. Ajkai még mindig Melanie halántékának feszültek, ami még jobban zavarba hozta a lányt, nem mintha a másik nő közelsége nem tette volna meg a hatását.
Kényszeredetten felnevetett, küzdve a benne tomboló érzelmekkel. Már azóta ismerte Noemít, hogy elsőévesekként találkoztak a középiskolában. Azóta szerelmes volt belé. Újra és újra próbálkozott, hogy megszerezze őt, míg végül Noemí engedett a csábításának, és a maga sajátos módján tudatta ezt Melanie-val. Hamarosan már együtt jártak. A középiskola után viszont elváltak az útjaik. Más egyetemre mentek, új barátokra, új szerelmekre találtak. Melanie érzései azonban sosem szűntek meg Noemí iránt, és igyekezett minél gyakrabban találkozni a másik nővel, és lehetőség szerint megosztani vele az ágyát.



Mindez azonban véget ért, amikor Noemí találkozott Ameliával, és első látásra belészeretett. Attól kezdve senki másra még csak rá sem nézett, Melanie-val azonban továbbra is jó barátok maradtak. Amikor Amelia meghalt abban a borzalmas balesetben, de Noemí túlélte… Melanie rettenetesen érezte magát, de abban kezdett reménykedni, hogy talán ismét együtt lehetnek. Nem látogatta meg. Csak Victoriától és már közös barátaiktól hallotta, hogy a nő fizikailag felépült, de lelkileg már nem a régi.
Amikor végre felértek Melanie lakásába, gyengéden lefektette Noemít a kanapéra.
Gazdag szülők gyermekeként született, így megengedhette magának a kényelmes életet. Viszont sohasem akart az apja nyomdokaiba lépni a vállalatnál, a szülei viszont hallani sem akartak róla, hogy máshol dolgozzon. Belementek, hogy közgazdasági diplomát szerezzen, de továbbra is elhárították a kérését, hogy a cégen kívül dolgozhasson. A szülei létrehoztak neki egy pénzügyi alapot, hogy kényelmesen élhessen. Melanie viszont végül túl stresszesnek érezte a munkáját a Wall Streeten, ezért otthagyta, és úgy döntött, a törzshelyén vállal munkát, hogy megszabaduljon a rá nehezedő nyomástól.
Noemí elfeküdt a kanapén, és üveges szemekkel nézett rá. Melanie csak figyelte, és azon gondolkodott, mi járhat a nő italtól mámoros fejében. Leült mellé, és megbűvölve bámult a vonzó kékesfehér szemekbe. Elmosolyodott, amikor Noemí felé nyúlt, és megérintette az arcát. Elfordította a fejét, és az ajkait a nő ujjaihoz nyomta.
– Istenem! Annyira hiányoztál, Noemí! – nyögte, és előre dőlt, hogy gyengéden megcsókolja a nőt. Noemí viszonozta a csókot, és szétfeszítette Melanie ajkait, hogy áttolhassa a nyelvét a lány szájába.
Melanie remegő kézzel ért a feszes hasfalhoz, hogy aztán becsusszanjon a nő felsője alá, megérintve a forró bőrt. Érezte a feszes izmokat az ujjai alatt. Átvetette az egyik lábát Noemí felett, lovagló ülésben rá ereszkedett, és ismét előrehajolt, hogy az ajkaik megint egymásba fonódjanak. Beszívta Noemí semmi mással össze nem hasonlítható illatát, és halkan felnyögött. Végigfuttatta az ujjait Noemí haján, mohón falva a nő ajkait.
Noemí kezei önálló életre keltek, és átölelték a nő derekát. Megmarkolta gömbölyű fenekét és Melanie hozzá préselte az ágyékát. A vörös hajú nő megborzongott, ahogy Noemí farmerjának varrása az ágyékához préselődött, és érezte a bugyijában tovaterjedő nedvességet. Megragadta Noemí vállát, és ritmikusan mozgatta a csípőjét a nőén.
Ekkor Noemí hirtelen felült, lehúzta a pólóját, és lehajította azt a padlóra. Meg se próbálta kigombolni Melanie blúzát, egyszerűen csak letépte róla, vadul csókolva a lányt. Aztán a telt mellek közé fúrta az arcát, és az ismerős illat töltötte be az orrát, ami annyira felizgatta. Érezte a szervezetében dolgozó alkoholt, de a forró test érintése gyorsan el is felejttette vele. Nem volt együtt senkivel Amelia halála óta. Csak emlékeiben érintette ismét a lányt, de nem gondolt rá, miközben a padlóra lökte Melanie-t.
Egyre hevesebben, gyorsabban és keményebben szeretkeztek. Amikor Noemí arca Melanie combjai közé fúródott, feléledtek benne az emlékek, milyen is, amikor egy nő lüktető puncijába tolja a nyelvét, hajtva őt előre az orgazmusig. Keményen karolta át Melanie derekát, és mélyre tolta a nyelvét a lány testében. Az érzés, ahogy Melanie combjai ráfeszülnek még jobban felizgatta, és már ő is rohamléptekkel haladt a kiteljesedés felé.
Mielőtt észrevették volna, már több óra eltelt. Teljesen leizzadtak, mire lihegve elterültek egymás mellett. A feje már kitisztult, és csak bámulta a karjai között fekvő Melanie-t, gyengéden csókolgatva a nyakát. A testük egymásnak feszült, Melanie pedig megcsókolta a homlokát.
– Itt maradsz éjszakára? Kérlek.
Noemí lassan bólintott, megragadta a lány tarkóját, magához húzva őt, hogy megcsókolja. Ismét előröl kezdődött a játék, gyorsan, keményen és szenvedélyesen.
***
Victoria a Fiday’s előtt állt csípőre tett kézzel. Épp most jött ki. Melanie után érdeklődött, és megtudta, hogy a lány már távozott, egyedül. Victoria abban reménykedett, hogy Noemí talán mégis vele van, de csak egy módja volt, hogy megtudja. Mostanra már rendkívül ideges volt. Érezte, ahogy a könnyek marják a szemét.
– A büdös picsába! – morogta. Szorosan lehunyta a szemét, hálásan Michaela karjaiért, ahogy átölelték a nyakát, és közelebb húzták.
– Michaela – suttogta. – Nem akarom elveszíteni őt. Nem hagyhatom magára ilyen állapotban.
– Ez csak természetes, drágám. Ez csak természetes – válaszolta Michaela. Visszahúzódott, és gyengéden letörölte a könnycseppeket Victoria arcáról. – Ne hibáztasd magad, szerelmem! Nem állíthattad meg.
Victoria felsóhajtott, és ismét könnycseppek szöktek a szemébe. Már vagy tucatszorra túrt bele a hajába.
– Ó, a fenébe is – nyögte, és elhúzódott, magával rántva Michaelát. – El kell mennünk a szüleihez. Talán odament.
Michaela engedte magát vonszolni, ahogy rohamléptekkel haladtak a Leone család háza felé. Thomas nyitott nekik ajtót már a második csengetésre. Úgy tűnt, egyedül van. Selyem pizsamában és hálóköntösben állt előttük, aggódva figyelte Victoria arckifejezését. Egy pillanatig csak nézte őket, majd intett, hogy menjenek be. Michaelával futtában bemutatkoztak egymásnak, egy pillanatra sem véve le a tekintetüket az ideges Victoriáról.
– Victoria, kedvesem, mi történt? Minden rendben? – érintette meg a férfi a lány vállát.
Victoria elhúzódott és átment a nappaliba, majd visszatért és Thomasra nézett.
– Nem tudom, hol van Noemí, Tommy. Te láttad? – kérdezte kertelés nélkül.
Thomas meglepetten nézett rá egy hosszú pillanatig, mielőtt észrevette volna a Victoria szemében remegő érzéseket. A lánya egy újabb lelki válságot él át. Karba fonta a kezét, és elfordult a két lánytól. Megfeszítette az izmait, ne látszódjon, hogy reszket. Mindig, amikor ez történt, attól félt, hogy ez lesz az utolsó alkalom. Félt, hogy Noemí dühében végül elpusztítja magát.
– Mikor láttad utoljára? – kérdezte halkan, próbálva megnyugodni.
– A lakásomon – válaszolta Victoria, és leült a kanapéra. Ismét beletúrt a hajába. Az ajkaihoz préselte az öklét, és halkan felnyögött. – Eljött meglátogatni, miután kitette Territ Natty-vel és Renével. Inni akart, de nem hagytam. Úgy néz ki, Travis felidegesítette valamivel.
Thomas hangosan felsóhajtott. Tudta, hogy a lánya keresztapja milyen keményen tud fogalmazni. Szinte minden egyes alkalommal, amikor Noemí meglátogatja őt, veszekedés a vége. Thomas tudta, hogy ez azért van, mert Martin próbálja rávenni őt, hogy verje ki a fejéből Ameliát. Csak remélni tudta, hogy egyszer sikerrel jár, és visszakaphatja a lányát olyannak, amilyen azelőtt volt. Thomas tudta, hogy a lánya túl keményen dolgozik. Amikor viszont arra kérte, lazítson egy kicsit, elutasította.
– Ő annyira érzékeny, Michaela – fordult hirtelen a lányhoz.
Michaela kedvesen rámosolygott.
– Még nem találkoztam vele, de remélem, lesz alkalmam rá – mondta megnyugtató hangon.
Thomas rámosolygott. Azonnal megkedvelte a lányt, és remélte, Victoria őt jobban megbecsüli. Felsóhajtott, leült Victoria mellé, átkarolva a lány vállát. Tudta, mennyire átérzi a barátnője problémát. Ott volt, amikor Amelia meghalt, és majdnem elvesztette Noemít is, ami borzalmas félelemmel töltötte el. Ezt sosem fogja elfelejteni.
– Kedvesem, most nem tehetünk mást, mint hogy várunk. Natalie-nak hamarosan haza kell érnie – nyugtatgatta, bár ő is üvölteni tudott volna. – Felhívhatjuk Noemít otthon. Talán Terri felveszi.
Odalépett a telefonhoz és tárcsázott.
Terri már a harmadik csengésre felvette. Idegesnek tűnt a hangja.
– Jó napot, Mr. Leone. Hogy van? – üdvözölte. Kiérződött a csalódottság a hangjából. Azt hitte, Noemí hívja. – Nem találkozott Noemível?
– Nem, kedvesem. Én is pont ezt akartam kérdezni tőled. – Thomas hangja remegett. – Ezek szerint nincs otthon?
– Nincs – válaszolta Terri egy sóhaj kíséretében. – Amikor otthagyott Mrs. Leone-nal, nem volt a legjobb állapotban. Volt egy kis vitája Dr. Martinnal… Mi történik? Miért viselkedik így? Megbántottam valamivel?
– Ó, nem – nevetett Thomas. – Ennek most nincs köze hozzád, kedvesem. Ez egy régi história. Talán egyszer majd leülünk és megbeszéljük. Felhívnál, ha hallasz valamit felőle, vagy ha hazajönne?
– Persze. Ön is megtenné ezt nekem?
Thomas beleegyezett és letették a telefont.
– Sosem hagyna így itt – rázta a fejét Victoria és kivörösödött szemekkel nézett a férfira, majd felállt. – Elmegyünk hozzá. Ott várjuk meg. Ha hallasz valamit róla, kérlek, ne felejts el hívni. Betegre aggódom már magam.
Thomas bólintott, és kikísérte őket. Natalie és René épp akkor érkeztek meg, amikor Victoria távozott Michaelával.
– Mi folyik itt, Thomas? – kérdezte Natalie értetlenül.
– Gyere be, drágám! Elmesélek mindent!
Folytatása következik!
Ui.: A képen Jaime Faith Edmondson alias Melanie.