Noemí III. rész 12-13. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a címszereplő, Noemí Leone is). Bár ez nem erotikus történet, így szexjelenetek legfeljebb csak utalás szintjén jelennek meg benne, a történetet át és átszövi a nők közötti szerelmi viszony. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. április 21.
******************************************
12. fejezet
Noemí szeme csukva volt, az arca rendkívül békésnek tűnt, miközben pihent.
– Tökéletesen boldogok voltunk Ameliával. Én is így hittem, ő is így hitte. Mindenki így hitte – kezdte halkan, Terri pedig lepillantott rá. – Annyira szerettem őt, és ő is szeretett engem. A szüleim imádták és Vickiéi is. Vicki mutatott be minket egymásnak – fészkelődött, de a szemei csukva maradtak. – Amikor… amikor meghalt… – A hangja akadozott. A keze megrándult Terri lábán. – Amikor meghalt és a baba is vele… – Terri látta rajta a fájdalmat, és kihallotta a hangjából a felgyűlő könnyeket. – Ó, Istenem! A baba. Jobban szerettem őket az életemnél is, Terri. Nem is értheted, mennyire. – Egy könnycsepp gördült le az arcán.
Terri megsimogatta a nő haját és az arcát. Az ő szemei is könnyel teltek meg.
– Hidd el, értem! – mondta halkan. – Ne hagyd abba! Talán ha elmondasz mindent, az segít.
Noemí sokáig beszélt a közös életükről Ameliával a baleset előtt. A szerelmükről, a békéről, a nevetésről. Még mindig a szeme előtt volt a pillanat, amikor Amelia elmondta neki, hogy terhes. Az örömük határtalan volt.
A telefon számtalanszor csenget, de Terri nem akarta megtörni a pillanatot, Noemí pedig fel sem figyelt rá, miközben az emlékeibe merült.
Noemí vett egy mély levegőt.
– Amikor megtörtént a baj, azt hittem, ott halok meg abban a roncsban – suttogta, Terri ölébe hajtva a fejét, mintha ezzel elfordíthatná a tekintetét attól a képtől, ahogy Amelia élettelen tekintete rá szegeződik. – Ő… - próbálta folytatni, de a hangja elcsuklott. – Szinte azonnal meghalt. Talán pár perccel az ütközés után. Engem nézett közben. Talán az emésztette fel minden erejét, hogy rám nézzen. A szemei üvegessé váltak, a lélegzete elhalt.
Noemí hangosan szipogott, Terri pedig gyengéden simogatta a fejét. Az ő arcán is patakokban folytak le a könnyek. – Az utolsó dolog, amit mondott nekem… – nyöszörögte Noemí, remegő vállakkal. – Azt mondta, mielőtt meghalt, hogy „A babánk…” és vége. A szeméből kihunyt az a gyönyörű fény, és én nem tehettem semmit, csak figyeltem. Beszorultam, és még csak meg sem tudtam érinteni. – Hosszú ideig csak zokogott, amíg Terri a haját simogatta, anélkül, hogy megszólalt volna. – Tudtad, hogy megvakultam a bal szememre?
– Igen – mosolygott Terri. A napnál is világosabb volt számára, már az első pillanattól kezdve. Az órájára nézett. Már majdnem fél tizenegy volt. Lenézett Noemíre, és észrevette, hogy a nő elaludt. Az arca nyugodt volt és békés.
Gyengéd érzések töltötték meg Terri lelkét ez iránt a nő iránt, miközben lassan próbálta kihúzni alóla a lábát. Nem akarta felébreszteni, miközben ő kimegy, hogy értesítsen mindenkit, Noemí rendben haza ért. Noemí horkantott egyet, és szorosabban átölelte a lábait. Terri lassan, centiről centire távolította el a karokat, és átfektette Noemí fejét egy párnára. Elhúzódott az alvó nőtől, felkelt az ágyból, majd visszafordult, hogy gyengéden megcsókolja.
Gyorsan feltakarította a törött üveget a padlóról és rendet rakott a konyhában, majd visszament a hálóba, ahol Noemí még mindig úgy aludt, akár egy gyerek.
Tárcsázta a Leone ház számát, amit az előző éjszaka számtalan hívása után már fejből tudott. Thomas az első csörgésre felkapta, hogy aztán megkönnyebbüljön a hírre.
– Beszélgettünk, Mr. Leone – suttogta, megsimogatva Noemí fejét, és lenézett az alvó arcra. – Hosszan beszélgettünk. Azt hiszem, erre volt szüksége. Túl sok fájdalom gyűlt fel benne. Először kicsit nehéz volt, de aztán, azt hiszem, sikerült megnyugtatnom. Azt hiszem, megértette, hogy nagyon aggódtunk miatta.
Thomas felsóhajtott. Örült, hogy biztonságban tudhatja a lányát, és tájékoztatta Natalie-t is a hírekről. A nő sebesen beszélni kezdett, de Thomas pár szóval megnyugtatta, majd visszafordult a telefonhoz.
– Örülök, hogy beszéltél vele. Velem sosem akart beszélni.
– Én már sok mindenen keresztülmentem, így elmondhattam neki, tudom, mit jelent a fájdalom – mosolygott Terri. – Azt hiszem, megbízik bennem.
Thomas boldog volt, és remélte, hogy talán most már tényleg visszakaphatja a régi Noemít. Hálás volt Terrinek, amiért próbál rajta segíteni.
– Köszönöm, Terri. Igazán hálás vagyok. Azt hiszem, most már igazán a családunk tagja vagy.
– Köszönöm, Mr. Leone – pirult el Terri. – Ha bármiben segíthetek, csak szóljon.
– Ó, gyermekem! Csak szólíts Thomasnak! – nevetett fel a férfi. – Most hívd fel Victoriát! Úgy telefonálgat ide, mint egy őrült, a legapróbb információmorzsákért Noemíről.
– Ezer örömmel – mondta Terri és a cetlire pillantott, amire felírta a nő számát. Elköszönt Thomastól, és ismét tárcsázott.
Michaela hangja sokkal nyugodtabb és kedvesebb lett, amikor értesültek Noemí hollétéről.
– Köszönöm, Terri. Victoria nem tudott lenyugodni egész éjjel és reggel. Már majd megőrült. Most végre aludhat egy kicsit – mondta hálásan. – Amikor abbahagyja a sírást, gondoskodom róla, hogy egy pillanatra megfeledkezzen a világról, és aztán hagyom pihenni. Mondhatom neki, hogy hívjon fel pár óra múlva?
– Jól hangzik – nevetett Terri, örülve, hogy Michaela túltette magát a kezdeti bizalmatlanságon iránta.
– Nagyszerű – mondta a nő, majd elhallgatott, arra figyelve, amit Victoria mond. – Jól van? Nem sérült meg? – kérdezte Territ.
A lány Noemíre pillantott.
– Egy kicsit sokat ivott az éjszaka, és szerzett néhány rúzsfoltot egy ismeretlen személytől, de egyébként tökéletesen jól van.
Michaela átadta az üzenetet és Terri hallhatta Victoria morgó hangját, de nem értette a szavait. Michaela visszafordult a telefonhoz.
– Pár óra múlva hívunk. Most hadd aludjon egy kicsit! Aztán majd átmegyünk vacsorára, oké?
– Oké – mondta Terri, és elbúcsúzott. Letette a telefont az ágyra, és átsétált a másik oldalra, hogy olyan óvatosan fekhessen Noemí mellé, ahogy csak tud. A nő horkantott egyet, de a szeme nem nyílt ki, miközben átölelte Territ, a lány nyakához nyomva az arcát. Terri nem tudott semmit sem tenni az erős karok szorításában, csak letette a fejét a párnára. Lehunyta a szemét, és hamar álomba merült.
13. fejezet
Noemí feje hasogatott, ahogy lassan kinyitotta a szemét. Úgy érezte, mintha a napfény, a szemein át behatolva, az agyát égetné.
– A fenébe is! – morogta és ismét szorosan lehunyta a szemeit. Most érezte csak meg a karjaiban fekvő meleg és ruganyos test jelenlétét. A sötét hajjal borított fej az állához nyomódott és a vállán pihent. Érezte a duzzadt hasat, amint az övének simul és az övéire kulcsolódó lábakat. Felismerte Territ, és a reggeli események lassan ismét visszatértek az emlékezetébe.
Ismét kinyitotta a szemét, és az ébresztőórára pillantott. Már délután négy óra volt. Az egész délelőttöt és a délután nagy részét alvással töltötték. Noemí ismét lehunyta a szemeit a gondolatra. Mosoly jelent meg az ajkain, és arra gondolt, hogy évek óta először végre nem gyötörték rémálmok. És ezt Terri tette lehetővé. Noemínek meg kellett vallania, hogy sosem gondolta volna, hogy a lány ilyen hatással lesz rá, és Terri családját hibáztatta, amiért nem engedték, hogy ez a kedves természete a felszínre jöjjön.
A telefon csörgése rántotta ki meglepően békés állapotából. A készülék Terri feje mellett feküdt az ágyon, a lány pedig egy pillanat alatt felébredt rá, és felpillantott Noemíre. A nő rámosolygott, és a telefonért nyúlt.
– Hello, Vicki – mondta sajnálkozva, figyelve, ahogy Terri lemászik róla, és felkel.
Victoria szinte ugrált az örömtől, hogy hallhatja a hangját.
– Miért nem vacsorázunk együtt? – kérdezte. – Michaela és Terri főzhetnének, amíg mi beszélgetünk.
Noemí csak hallgatott, és a szobában fel-alá járkáló Territ figyelte. Hirtelen sürgetést érzett, hogy odalépjen hozzá és átölelje.
– Gyerek csak! Szeretnék bocsánatot kérni.
Victoria felnevetett. Azzal fejezték be a beszélgetést, hogy 6:30-kor találkoznak. Terri kisétált az ajtón, és Noemí fülét megütötte a csörgő üvegek és a bugyborékoló folyadék hangja.
Kíváncsian ment ki a nappaliba és felszisszent, amikor belelépett a még mindig szerteszét heverő üvegszilánkok egyikébe. Hallotta, ahogy Terri valamit a mosogatóba tesz a konyhában.
– Mit csinálsz? – kiáltott fel végül, majd a felismerés villámcsapásként érte, amikor megpillantotta az üres likőrös üvegeit a mosogató mellett.
– Mit művelsz? – üvöltötte és gyorsan ki akarta kapni a gines üveget Terri kezéből. A lány azonban nem hagyta magát, és kiöntötte az üveg tartalmát a lefolyóba.
– Nem – kapta el Noemí a következő üveget a lány elől, amiért nyúlt volna. Terri azonban már nyúlt is a következőért és öntötte ki a tartalmát. – Ne! Kérlek! Szükségem van arra – könyörgött Noemí, próbálva leállítani a lányt.
Terri szelíden, de mégis határozottan nézett a szemébe.
– Nem. Nincs rá szükséged. Ételre lenne szükséged. Biztonságban akarlak tudni és ez csak akkor lehetséges, ha józan vagy és nem félig részeg, mint az idő nagy részében.
Figyelte Noemí sértett reakcióját, és egy kissé lehalkította a hangját, miközben megsimogatta a nő arcát.
– Nem azért csinálom, hogy bántsalak, Noemí. Kérlek! Értsd meg! Ha nem hagyod abba az ivást, pár éven belül tönkremegy a májad. De ezt te is tudod.
Noemí lehunyta a szemét, és Terri homlokának támasztotta a sajátját. Megrázkódott és szorosan összepréselte a szemhéjait. Terri az arcán érezte a leheletét. „Olyan könnyű lenne. Csak egy kicsit meg kéne döntenem a nyakam és megcsókolni…”
– Olyan nehéz – szakította félbe a gondolatait Noemí hangja. – Annyira vágyom rá.
– Tudom, hogy nem tudsz leállni vele. De mi lenne, ha kitalálnánk valami megoldást? – érezte, hogy Noemí bólint. – Szeretnél elmenni egy AA gyűlésre? – kérdezte, de Noemí gyengéden megrázta a fejét. – Oké. Akkor itthon csinálunk valamit… Egy ital, amikor hazaérsz és lefekvés előtt. – Noemí halkan felnyögött. – Aztán csökkentjük az adagot a felére, majd tovább, míg végül nem is fogod kívánni. Mit mondasz?
– Azt mondom, hogy ez egy kibaszott kínzás – mondta Noemí kelletlenül. Terri elmosolyodott, és megcsókolta az orrát.
– Megcsináljuk. Én melletted leszek. De nem fog menni, ha ezek mindig előtted vannak – fordult az üvegek felé. Noemí pedig csak fájdalmas tekintettel nézett.
– Most pedig – mondta Terri –, menj, és zuhanyozz le! Rád fér.
***
Michaela és Victoria végül késve, 6:30-kor érkeztek. Noemí tudta, hogy ez inkább Michaelának tudható be, mivel Victoria soha életében nem volt pontos. Úgy tűnt, Michaela jó hatással van rá. Ezt szóvá is tette, amikor mosolyogva üdvözölte őket. Épp csak végzett a zuhanyzással, és magára kapott valami kényelmes ruhát. A haja csatakosan lógott az arcába. Victoria nem tudta megállni, hogy odanyúljon, és kisöpörjön egy tincset a barátnője arcából. Noemí kacagva megragadta a nő tarkóját, és gyengéden a homlokához húzta az övét, összevizezve Victoria arcát és ruháját.
Michaela is kacagott, és körbenézett a nappaliban. A kora este lebukó Nap fényében meglehetősen otthonos hatást keltett.
– Hol van Terri? – kérdezte.
– A zuhanyzóban – válaszolta Noemí, és átkarolta Victoria nyakát, hogy még közelebb húzva nyomjon egy cuppanós csókot az arcára. A hosszú pillanatokig tartó üdvözlés után végre behívta őket a nappaliba, hellyel kínálta, majd italért nyúlt.
– Csak alkoholmentes – mondta teátrálisan. – Csak ez megengedett ebben a házban.
– Tényleg? – vonta fel a szemöldökét Victoria. – Mióta?
– Mióta úgy viselkedtem, mint egy idióta ma reggel, és majdnem Terri fejéhez vágtam egy poharat – mondta, őszinte bűnbánattal az arcán.
– Hogy mit? – ugrott fel Victoria. – Megőrültél? Hiszen terhes, Noemí.
Noemí bólintott, és még jobban elszégyellte magát. Felállt, és végigfuttatta az ujjait a haján.
– Tudom… Tudom… – nyögte és a padlót bámulta. – Csak akkor döbbentem rá, mit is tettem, amikor elrohant. Mintha csak meg akarnám ölni.
– Ha úgy vesszük, majdnem, Noemí – mondta Victoria, és átölelte a barátnője nyakát. – Remélem, szemmel tart majd – kacagott fel viccelődve. Ez már a régi Victoria volt.
Michaela a két kacagó barátot figyelte. Találkozni akart Noemível, csak azért, mert ez a nő fontos volt Victoria számára, ő pedig szerette Victoriát. Most pedig, hogy találkoztak, örült annak, amit látott. Mindkettőjük szeme boldogan csillogott, és szinte áradt belőlük az életre szóló szoros kötelék érzése. Az előző nap összes aggodalma egy pillanat alatt tovaszállt, és Victorián látszott, hogy őszintén örül a viszontlátásnak. Michaela megkedvelte Noemí Leone-t. Victoriára nézett és a szíve hevesebben vert. Ha ezt a nőt látta, a lábai elgyengülve remegtek, de visszatartotta az érzéseit.


Pár pillanat múlva Terri is csatlakozott hozzájuk. Kellemes illatot árasztott, a zuhanyzástól csatakos haja pedig lófarokba volt hátra fogva. Michaelával kimentek a konyhába, versenyezve, hogy ki készítsen vacsorát. Noemí Victoriára mosolygott, és együtt sétáltak ki a bejárati ajtón. Körbejárták a házat. A környezet gyönyörű volt, a levegő pedig friss. Minden békés a hosszú szenvedés után. Hosszú pillanatokig csak hallgattak.
– Ő segített gyászolni, azt hiszem – törte meg hirtelen Noemí a csendet. A hangja elcsuklott, és egy hosszú pillanatig Victoriára nézett, mielőtt ismét a fák felé fordult volna.
– Nem akartál gyászolni – válaszolta Victoria. – Nem akartad elfogadni, hogy Amelia elment.
Noemí karba fonta a kezét és némán bámulta a kertet.
– Azt hiszem, nem – mondta ki végül, beharapva az alsó ajkát. – Mivel akkor elismerem, hogy tényleg elment. Elismerem, hogy egyedül maradtam… Talán ez az új gyerek, az unokahúgom, vagy unokaöcsém, jelenti majd a megváltást.
Victoria gyengéden hátba csapta, és közelebb húzta magához.
– Szeretlek. És hidd el, ha mondom, hálás vagyok Terrinek. Ő egy igazi jó barát.
– Én is szeretlek… És őt is kedvelem. Úgy beszél velem… Tudod.
– Ja, tudom – kacagott Victoria, és némán hallgatták a madarak énekét, figyelve, ahogy a lebukó Nap sugarai simogatják a fákat.
– Emlékszel? – törte meg a csendet Victoria. – Két hét múlva lesz Natty születésnapja.
– Elfelejted, hogy ő az anyám – nevetett Noemí.
– Mit adsz neki?
– Még nincs ötletem.
– Elmenjünk vásárolni valamit? – rúgott bele Victoria egy kavicsba, Noemí pedig csak bólintott.
– Gondolod, hogy rendeznek valamilyen vacsorát is? – kérdezte Victoria reménykedve, mivel a Leone-ok partijai mindig nagyszerű mulatságot ígértek. Néha több embert is meghívtak, mint amennyi befért a házba.
Noemí mosolyogva csóválta a fejét. Tudta, hogy a családja szereti a nagy találkozókat, akkor is, ha az zsúfoltsággal jár. Egy hosszú pillanatig csak nézte Victoriát, a másik nő pedig visszanézett rá.
– Először olyan békés volt minden, Vicki – suttogta. – Mintha most sírtam volna ki az összes könnyet, amit eddig soha. Annyit sírtam ma, hogy el sem tudom hinni. – Az emlékek már csak olyanok voltak, mint egy álom.
Victoria gyengéden közelebb húzta magához, Noemí pedig válaszképpen átölelte a derekát.
– Örülök, hogy Terri itt van – sóhajtott Victoria. – Talán ő majd rákényszerít, hogy jobban figyelj magadra.
Noemí felkacagott, és a fejét csóválta.
– Ő egy nagyszerű ember. Én szégyellem magam, amiért az öcsém ezt tette vele.
– Nos, ezért vetted magadhoz te. Hogy visszafizesd, amit az öcséd tett vele… Azt hiszem, szeret itt lenni.
– Igen. Én is úgy hiszem – bólintott Noemí. Azzal megfordultak, hogy benézzenek a konyhaablakon. Odabent Michaela és Terri beszélgetve szorgoskodtak a vacsorán.
– Szóval, Miss Gazdaglány Michaela Cavanaugh főzőcskézik, he? – nevetett Noemí.
Victoria olyan tekintettel bámulta a lányt, amit Noemí még sosem látott tőle.
– Igen – mondta ki végül. – És nagyon is jól főz.
Noemí tett egy lépést hátra és csak figyelte a barátját, majd játékosan vállon bokszolta.
– Hé! Te fülig belezúgtál.
– És? – dörzsölte a vállát Victoria, majd ő is belebokszolt Noemí vállába. – Nincs abban semmi rossz, hm? Már épp ideje volt. El is felejtettem, hogy milyen – gyengéden összeborzolta Noemí haját, aki kacagva viszonozta a gesztust.
***
Michaela kinézett a konyhaablakon.
– Mindig is tudtam, hogy Victoriának nincs ki a négy kereke. De Noemí… – kacagott.
Terri is kuncogott, látva, ahogy Noemí és Victoria birkóznak a fűben.
– Ja. Azt hiszem, Noemí végre egy kis békére lelt. – Egy pillanatig csöndben nézte őket, majd Michaelához fordult. – Nem ismertem őt korábban, de tudom, hogy most már más ember. Végre beszélt róla, hogy mi törtét.
– Hála a te vasakaratodnak – bólintott Michaela. – Úgy tűnik, abból, amit Victoria mondott róla, az elmúlt két évben folyamatosan ivott. Mióta felépült.
Terri szórakozottan elmosolyodott, és visszatért a saláta szeleteléséhez.
– Ja. Amikor még Anthony-val voltam, mesélt róla, hogy a szülei mindig segítették a gyerekeiket. Még Victoriát is, pedig ő nem az övék. – Michaela egyetértően bólintott. – És amikor látták a lányuk gondjait próbáltak segíteni neki. Szerintem az ő szeretetük többet segített. Noemí és Anthony is, a maguk módján, nagyszerű emberek.
– És honnan tudod ezt mind? – kérdezte Michaela.
– Már most úgy gondolkodom, mint egy anya – kacagott Terri. – És arra gondolok, mint tennék, ha a gyermekem olyan helyzetben lenne, mint Noemí.
Michaela rámosolygott, majd elhallgattak, amikor Noemí és Victoria beléptek a konyhába. Mindketten mocskosak voltak, és tele volt mindenük levelekkel. Michaela kiparancsolta őket a konyhából, hogy menjenek tisztálkodni.
Amikor már tisztábban tértek vissza a konyhába, leültek enni, és Natalie születésnapjáról beszélgettek. Arról gondolkodtak, mivel lepjék meg, illetve nevet kerestek Terri babájának.
***
Miután Victoria és Michaela elmentek, Noemí ágyba küldte Territ, és elhatározta, hogy maga mosogat el. Terri álmosan vánszorgott be a szobájába, és nem törődött azzal, hogy becsukja az ajtót. Amint a feje a párnához ért, már el is aludt. Egy pillanatnyinak tűnő idő után érezte, hogy valami mellé nehezedik az ágyra. Fel akart sikoltani, amikor észrevette, hogy valaki ül mellette.
– Csak én vagyok. Noemí – hallatszott a suttogás, és Terri rögtön megnyugodott.
– Mi a baj? – kérdezte, de a nő nem válaszolt. – Noemí?
– Nem tudok aludni – érkezett a válasz.
Terri az ébresztőórára pillantott. Már hajnali három volt. Felül és megérintette Noemí arcát. Hideg volt a bőre a forró ujjak érintése alatt.
– Mit csináltál eddig? – kérdezte gyengéden. Ő már 10:30 óta aludt. – Aludtál egyáltalán valamennyit?
– Próbáltam – mondta Noemí halkan. – Nem tudom lehunyni a szemem. – Megrázkódott és felállt az ágyról. – Sajnálom. Én hagylak…
Terri utána nyúlt és visszahúzta az ágyra.
– Maradj! – mondta és visszafeküdt, magához húzva Noemít. Noemí a karjára fektette a fejét és közelebb húzódott hozzá. A teste remegett, Territ pedig furcsa érzés öntötte el.
– Mi a baj? – kérdezte halkan és megsimogatta Noemí haját.
A nő a vállához nyomta az arcát.
– Most már lehunyhatod a szemed – suttogta. – Itt vagyok.
Oda hajolt hozzá és megcsókolta a homlokát. Noemí megnyugodott és hamarosan álomba merült.
Mire Terri reggel felébredt, Noemí már nem volt ott.
Folytatása következik!
Vége a III. résznek.
Ui.: A képen Antoinette Nikprelaj alias Victoria Terrence.