Noemí IV. rész 14. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a címszereplő, Noemí Leone is). Bár ez nem erotikus történet, így szexjelenetek teljes mértékben kifejtve csak néha-néha, egyébként többnyire csak utalás szintjén jelennek meg benne, a történetet át és átszövi a nők közötti szerelmi viszony. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. május 28.
***********************************************************
Noemí az irodája ablaka előtt állt, magában mosolyogva az alant elterülő utcát bámulta. Amikor megérkezett az irodájába, egy meglepetés meeting fogadta. Az alkalmazottai vették körül, és figyelmesen adagolva hoztak a tudomására minden apró információt a kihagyott napok eseményeiről. Hatékony vezető volt, aki mindent a kezében tartott, az alkalmazottai pedig elveszettnek érezték magukat, ha nem volt ott. Az egész meeting nem tartott tovább tíz percnél.
Nem fordult meg, amikor az ajtó felől hallatszó kopogtatás visszarántotta a jelenbe, csak átkiáltott a válla felett.
– Szabad.
Camilla Cortez, a cég pénzügyi igazgatója lépett be zavartan. Egy dossziét tartott már-már kínosan jól ápolt kezei között. Barna szemeivel óvatosan vizsgálta Noemí hátát. Évek óta először látta azokat a feszes hátizmokat elernyedni.
– Miss Leone! Szükségem lenne az aláírására – mondta, alig érezhető spanyol akcentussal. Noemí felé fordult, és intett, hogy üljön le.
– Köszönöm – mondta Camilla, és leült, majd átnyújtotta a dossziét. – Csak egy kis papírmunka a queensi ingatlanról az új iroda számára – tájékoztatta Noemít, miközben az átlapozta az iratokat. – Mikor szeretne elmenni megnézni?
Noemí felpillantott rá, mintha meglepetésként érné egyáltalán az ötlet is, hogy ki kelljen mennie megnézni az ingatlant. Ez örömmel töltötte el Camillát, mert azt jelentette, Noemí megbízik a döntéseiben. Meglepetten figyelte Noemí arckifejezését, ahogy az óvatosan elmosolyodott. Régen látta már őt mosolyogni. A kékesfehér szemekben valami új fény csillogott, amitől a pillantása kedvessé és vonzóvá vált. Noemí megborzongott, és visszapillantott a papírokba.
– És most? – kérdezte, miután aláfirkantotta a papírokat.
– Ezzel minden rendben – válaszolta Camilla zavartan. – Utána esetleg elmehetnénk ebédelni – ajánlotta fel, csak utólag döbbenve rá, mit is mondott.
Noemí elmosolyodott, és elgondolkodva elmosolyodott. Hirtelen felállt a székéből, és letette a dossziét.
– Az várhat – mondta, és megkerülte az asztalt. – Most menjünk, nézzük meg az irodát!
***
A Queensbe vezető út Noemí kocsijában eleinte rövid, de kellemes beszélgetéssel, majd kényelmes hallgatással telt. Amikor megérkeztek a helyszínre, Noemí elégedetten bólintott, körbejárva a teret, megszemlélve minden apró részletet.
– Tetszik – mondta, és megfordult, hogy Camillára mosolyogjon. – Jó szemed van, Camilla.
– Köszönöm, Miss Leone – pirult el Camilla.
Noemí a zsebébe mélyesztette a kezét, és még egyszer körbenézett. Aztán Camillára pillantott, és elmosolyodott.
– Akkor? Jöhet az az ebéd?
– Persze – bólintott Camilla, a meglepetéstől levegőhöz sem jutva.
Elhagyták az irodahelyiséget, és beszélgetve mentek le a közeli pizzériába. Odabent egymással szemben ültek le, és mosolyogva beszélgettek, csak egy pillanatra szakítva meg a társalgást a rendeléssel. Camilla kissé tartott Noemítől, és korábban nem is bánta, hogy a nő csak ritkán vetett rá akárcsak egy pillantást is, vagy mormogott el egy gyors hellót, amikor összefutottak.
Noemí egy kész rejtély volt a számára, de sok családtagja dolgozott ott, ezért néhány kérdés végül mindig megválaszolásra került. Sokan meglepődtek, amikor Noemí kirívóan fiatalon átvette a céget, és hogy Thomas akarta, hogy így legyen. Azonban hamarosan mindenki számára feltűnt meglepő intelligenciája, akik együtt dolgoztak vele. Sosem mulasztott el egy napot sem munkával tölteni, hiába volt a nagyfőnök lánya, és sosem húzott hasznot a pozíciójából. Ez könnyűvé tette az átmenet elviselését a cégnél.



A baleset után mindenki küldött neki kártyákat és virágokat, és meglátogatta a kórházban, hogy együttérzéséről biztosítsa a szüleit és a fivérét. Aztán amikor visszatért, nem sokkal az apja nyugdíjba vonulása előtt, sokan rögtön észrevették a változást. Az a csillogó fény, ami mindig ragyogott a szemében, tovatűnt, és a helyét sötét árnyak vették át. Camilla tudott a nő szerelmének haláláról, és hogy Noemí mennyire szerette azt a nőt.
Noemí kérdése térítette magához, amikor a családjáról érdeklődött.
– Ugye nem zavar ez a sok kérdés? – kérdezte mély hangon, amíg a rendelésükre vártak.
Camilla halkan felnevetett, és kényelmesen elhelyezkedett a székében.
– Nem, nem. Semmi gond – mondta, és egy pillanatnyi tétovázás után Noemí szemébe nézett. A lélegzete is elállt a gyönyörű kékesfehér ragyogástól.
– Mindig azon gondolkodtam, milyen lehet Noemí Leone az irodán kívül.
– Azért, mert mindig olyan hűvös vagyok mindenkivel? – mosolygott Noemí, Camilla pedig elpirult. Bólintott, mire Noemí elfordította a tekintetét, és az asztalt bámulta. – Sok minden történt velem, ami ilyenné tett. De most elhatároztam, hogy tovább lépek, és a legjobbat hozom ki magamból – nevetett halkan. – Tudom, milyen hirtelen ez az egész. Nekem is az, de úgy hiszem, most nyílt csak fel a szemem. – Egy pillanatra elhallgatott, és ismét Camilla szemébe nézett. – Van valakid, Camilla? – kérdezte hirtelen.
Camilla szóhoz sem jutott. A pincér érkezése adott neki egy kis időt, hogy összeszedje magát. Mire a férfi lassan lerakott mindent az asztalra, sikerült helyre raknia a gondolatait és megfontoltan megrázta a fejét.
– Miss Leone! Én…
– Tegezz nyugodtan! – mosolyodott el a másik nő. – És szólíts csak Noemínek!
– Noemí – ízlelgette a nevet Camilla. – Nagyon szép név. Miről adták neked a szüleid ezt a nevet? – Camilla jól tudta, hogy a Leone család eredetileg olasz, és meglepte a spanyolos hangzású név.
Noemí mosolya még szélesebb lett.
– Nem ők választották – nevetett halkan Camilla meglepett pillantásán. – Igazából a dadám, René szerette volna. Már az előtt is a szüleimnél volt, hogy megszülettem volna. Az anyját hívták Noemínek, és ő gondoskodott anyámról René előtt. Anyám nagyon kedvelte őt, ahogy Renét is.
Camilla elmosolyodott, és hozzálátott az ételhez. Megfigyelte, Noemí milyen lassan eszik. Kellemes csendben ettek. Amikor a tekintetük találkozott, Camilla érezte, ahogy megremeg a teste a vonzalom hevétől. Úgy érezte, Noemí szeméből is ezt árad, ezért összegyűjtötte a bátorságát, és megszólalt.
– El kell mondanom valamit, Noemí.
A másik nő felvonta a szemöldökét, ahogy kérdőn rá nézett.
– Azóta vonzódom hozzád, hogy öt éve a céghez kerültem – mondta elhaló hangon, és lesütötte a tekintetét. Visszautasításra várt. De amikor az nem érkezett meg, ismét felpillantott.
Noemí hátradőlve ült a székében, és kifürkészhetetlen tekintettel bámulta őt. A mosolya bíztatóan hatott Camillára.
– Oké! – bólintott végül.
Camilla nem tudta hova tenni a dolgot, és tovább folytatta.
– Ez problémát jelent?
– Kellene? – nézett rá Noemí meglepetten, ami megnyugtatta a másik nőt. Noemí átnyúlt az asztal felett, és az ő kezére tette a sajátját, gyengéden megsimogatta Camilla kézfejét, majd visszahúzódott.
Camilla hátán kellemes borzongás futott végig Noemí ujjainak érintésétől. Szemeit Noemíéibe fúrta.
– Én… Csak azért, mert együtt dolgozunk – magyarázkodott.
Noemí halkan felnevetett, és eltolta a tányérját.
– Nem hiszem, hogy lenne ebből probléma. Egy alkalmi vacsora, vagy egy film, esetleg mindkettő, nem árthat meg a munkakapcsolatunknak. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én szét tudom választani a munkát a magánélettől.
– Én is – mosolygott Camilla.
Noemí kényelmesen hátradőlt a székében. Figyelte Camillát, ahogy az lassan eszik, és elmosolyodott, amikor a nő elpirult. Camilla vonzó koraharmincas nő volt. Már régen felkeltette Noemí érdeklődését. Magas volt, habár nem olyan magas, mint Noemí. A teste karcsú volt és vonzó, homokszőke haját kontyba fogta. Sötétkék nadrágja és bézs színű selyem felsője csak még jobban kiemelte vékony vállait és telt melleit. Hosszú nyakának izmai dolgoztak, ahogy megrágta az ételt, Noemí pedig azon gondolkodott, milyen jó lenne végigcsókolni. Camilla látszólag a gondolataiba mélyedt, majd hirtelen felpillantott Neomíre.
– És neked? Van valakid? – pirult el.
Noemí vágyakozva elmosolyodott.
– Egyedül vagyok – mondta fátyolos hangon. Már korábban is felizgatta a nő jelenléte, de ahogy Camilla elpirult, már az egész teste tüzelt.
Camillának még a lélegzete is elakadt, ahogy Noemí szemeibe nézett. Hirtelen nem tudott mit mondani.
Noemí észrevette a feladott labdát, és úgy döntött, lecsapja.
– Szeretnél visszamenni az irodába? – kérdezte, elnyújtva a kérdést, biztosra menve, hogy Camilla megértse a rejtett üzenetet. Megtört a jég, miután együtt töltötték az éjszakát Melanie-val, és már nem űzhette vissza mögé a kiszabaduló vágyat.
– Nem – válaszolta Camilla, és szemei csillogása elárulta, megértette az üzenetet. – Nem igazán.
Noemí arckifejezése nem változott.
– Egyedül élsz, Camilla? – csapott le a lehetőségre.
– Igen.
***
Camilla még sosem tapasztalt ilyet. Sosem volt még része ilyen heves szeretkezésben, ami kontrasztban ennek a nőnek az önuralmával, csak még izgatóbb volt.
Noemí fölé tornyosult. Meztelen testén csillogott az izzadtság, ahogy vonaglott Camillán. Csókjai szinte perzselték Camilla ajkait, nyelve táncot járt a szájában. Kezei beletúrtak Camilla hajába, kibontva a kontyát. Nyögései tele voltak szenvedéllyel.
Camilla teste akaratlanul is válaszolt rá, és nedvesség töltötte be az ágyékát. Amikor Noemí benyúlt a combjai közé, már teljesen kész volt a behatolásra. Széttárta a lábait, és felsikoltott, amikor Noemí bedugta az ujját a szeméremajkai közé. Körmei belemélyedtek Noemí hátába, arcát pedig a nő vállához préselte, ahogy a teste megfeszült, és az orgazmus hullámai söpörtek rajta végig.
A teste elernyedt, ahogy az orgazmus nyomása tovaszállt, de sikolyát még sokáig visszhangozták a hálószoba falai. Noemí megcsókolta a melleit, és előröl kezdte az egészet. Camilla ismét elfeledkezett mindenről, csak élvezte Noemí érintését a combjai között.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Ariadne Artiles Cardeñosa alias Camilla Cortez