Hivatlan vendég 3. fejezet

3 . fejezet
Találkozás

- Ki lehet az ? – néztem kérdőn Raffaellre .
- Nem tudom,ki lehet az ? . . . Heehee . . .
- Miért nevetsz ?
- Ha az a vén pasi az , virággal a kezében , megnézem anyuék arcát ,amikor bemutatod nekik !
- Ha ez a helyzet . . . Ne számíts rám ! De nem hinném , hogy húsz évesnél idősebb lenne . . .
- Miből gondolod ?
- Megérzés .
- Elnézést ! – vettem észre a pingvin-pofát mellettem mosolyogva – Önök a Heidrich testvérek ?
- Igen , vagyunk ! – válaszoltam gyorsabban , mint a bátyám .
- Örvendek ! A nevem Constantin !
- Nem veszünk semmit !
- Nem arról van szó . . .
- Rozetta !
- Rozetta kisasszony ! Én és ifjú gazdám , gróf Ciel White , azért vagyunk itt , mert azt az információt kaptuk , hogy Önök lesznek segítségünkre itt tartózkodásunk ideje alatt .
- Úgy tudtuk , hogy csak egy személy fog jönni .
- Elnézést , amiért nem szóltunk előre , de az uram nem megy sehova nélkülem .
- És a Töpszli miért nem dugja ide az orrát ?
- Rozetta ! Ne legyél ennyire neveletlen ! – szólt rám Raffaell .
- Semmi gond . –mondta Constantin – Végül is , én csak egy komornyik vagyok . Az ifjú úr túlságosan fáradt , ezért nem akar energiát feleslegesen pazarolni .
- Értem . . . Akkor , néhány dolgot egyeztetnünk kell . A szüleim úgy kell tudják , hogy Ciel a barátom és eddig távkapcsolatban éltünk . Te ki is legyél ? . . . A bátyja ! Te a bátyja leszel , és majd azt mondjuk , hogy azért , mert nem akartad egyedül hagyni a drága kisöcséd ! Miattatok lógunk az iskolából és fogunk hazudni a szüleinknek . . .
- Elnézést kérünk a kellemetlenség miatt !
- Úgy beszélsz , mint egy ügyvéd !
- Rozetta ! Túl lépsz a célon ! – mordult rám Raffaell – Elnézést a húgom viselkedése miatt . . . Kicsit későn szóltam neki erről az egészről és ezért egy picit morcos .
- Semmi gond . –mondta mosolyogva , mint mindig , Raffaell .
- Constantin ! – kiáltotta a furcsa ruhás fiú .
Csak ekkor néztem meg jobban a két idegent  .  Constantin magas , vékony , vajszőke hajú és gyönyörű kék szemű volt . Ciel alacsonyabb volt jóval ,mint Constantin ,de nálam magasabb volt .Hosszúkás kékes-fekete haja volt,fehér bőre,mély-tengerkék szeme .Két fülbevaló ékesítette két fülét ,amik tökéletesen illettek a szemeihez .Tetszett Ciel hangja;kissé gyerekes,de mégis,minden szava biztos volt .
- Rozetta ,ne bambulj!- súgta oda nekem Raffaell.
- Mi van? - pirultam el.
Constantin hozta a csomagokat, Ciel pedig jött előtte.
- Köszönöm ,kisasszony! - hajolt le előttem Ciel .
- Hagyjuk ezt a régimódi ismerkedést!A nevem Rozetta Heidrich .
- Örvendek !A nevem Ciel White !
- Értem .Ő itt a bátyám, Raffaell . Nos,nem kezdem azonnal a kérdéseimmel ezt a kapcsolatot .Van ennél nagyobb gondunk is!Mivel szüleinknek nem mondhatjuk azt,hogy két idegen fog megszállni nálunk .Ezért azt fogjuk mondani,hogy te a barátom vagy és,hogy eddig távkapcsolatunk volt .A…komornyikod…a bátyádként fog bemutatkozni!Remélem,hogy ez nem lesz gond,mert másképp nem tudunk szállást biztosítani.
- Rendben,így is jó.
- Akkor,most hazamegyünk,mert az iskolába nem vihetünk benneteket ennyi csomaggal!Otthon megvárjuk anyut és aput és majd bemutatlak…Egy kérdésem mégis csak lenne:hány évesek vagytok?
-  Én tizenöt éves vagyok, Constantin pedig huszonhárom.
-  És a szüleitek hol vannak?Ti miért jöttetek ide és miért egy szekta segítségét kértétek?
-  Csak egy kérdésről volt szó…- mosolyodott el Ciel ravaszul.