Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
VR
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Thorodin: Na ez piszok jó volt!
2024-11-21 04:20
Gábor Szilágyi: Folytasd!
2024-11-20 16:53
golyó56: Helyesírás, óh!
2024-11-16 15:16
tejbenrizs: Miért jó itt a tördelés és meg...
2024-11-16 01:09
tejbenrizs: Itt a következő része, ha befé...
2024-11-16 01:08
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Hivatlan vendég 16.fejezet

16.  fejezet
A múlt átka


Azt hiszem, húsz percet utaztunk a taxival, amíg elértünk egy birtokra. A forgalommal nem volt túl sok gondunk, mivel kerülő útón mentünk.  A birtok csodás volt. Messziről látszott a palota, amit útvesztő vett körül. Az útvesztő három ki- és bejáratát gyönyörű, fehér virágok borították. Az útvesztő és a palota között volt egy rész, amit pihenő kertnek nevezek
- Mit gondol, kisasszony?- kérdezte mosolyogva Constantin, amikor kiszálltunk a taxiból. - Íme a White birtok !
- Csodálatos! Ámulatos… bámulatos! - kerestem a szavakat.
Két szolgáló lány szaladt ki elénk. Meghajoltak, majd bevezettek minket, de főleg engem kellett vezetni, a palotába.
A labirintus érdekes volt, nem logikus, ha a szolgálólányok nem lettek volna, elvesztem volna a magas sövény között.


Amikor kiértünk a magas sövény világából, egy kisgyerek mászott oda a lábamhoz. Egy szőke, göndör hajú kislány volt, nagy kék szemekkel. Három éves lehetett.
- Elnézést! - szaladt oda hozzám egy szőke, borostás férfi. - Ő a kislányom! Bocsánat a zavarásért!
- Nem gond - vettem fel az ölembe a kislányt.
- Jól áll az Ön kezében a gyerek. - Mosolygott az apa.
- Még szép! Hiszen, én is gyerek vagyok! Áh, a nevem Rozetta!
- Örvendek, kisasszony! Én John vagyok, a kertész!
- Csodás a kert!
- Köszönöm az elismerést!
- Jöjjön, kisasszony! - sürgetett Constantin.
Átadtam a kislányt az apukája kezébe és követtem Constantin. A palota belülről is gyönyörű volt; nem is vártam annál silányabbat egy gróftól.
- Hozhatok valamit, kisasszony?- jelent meg még egy szolgáló lány.
- Igen. Kérnék szépen egy teát - mondtam.
- Máris, kisasszony!


Constantin intett, hogy kövessem, ne álljak meg folyton. Folytattam az utam. Végül Constantin megállt egy óriási faajtó előtt.
- Az úrfi ebben a szobában alszik. Kisasszony, készüljön fel mindenre! - mondta Constantin.
Vettem egy nagy levegőt, felkészültem arra, amire tudtam:szőke Cielre, Ciel menyasszonyára, cicákra… És benyitottam a szobába…Nem az tárult elém, mint amit vártam;Ciel aludt egy gépre kötve, perfúzióval a kezében.
- Uh…- mondtam meglepve. - Itt... meg mi folyik? - az agyamon golyóként szaladt át a kétségbeesés.
- Nem a Duna… - csukta be a hátam mögött Constantin az ajtót.
- Alszik?- kérdeztem remegő hangon, bár feleslegesen.
- Igen. Kimerült.
- Mi történt vele?
- Ezt inkább tőle tudja meg.
Constantin odament Ciel ágyához, és ébresztgetni kezdte:
- Ifjú úr! Ideje felkelni! Ennie is kell!
- Nem vagyok éhes! - húzta magára a takarót Ciel.
- Van egy vendége is!
- Küldd haza!
- Az nehéz lesz…
- Nem érdekel!
- Ciel! Miért vagy morcos?- kérdeztem, közelebb lépve az ágyhoz.
Ciel kibújt a takaró alól és meglepve nézett.
- Te miért vagy itt?- kérdezte.
- Én is örülök, hogy látjuk egymást! Te is hiányoztál…- próbáltam apró megvetést csalni hangomba.
- Tegnap, amikor eljöttünk onnan Romániából , azt hittem, nem jön utánam senki…
- Tegnap, amikor eljöttetek Romániából, azt hittem, fejemre szakad az ég!


Eközben, Constantin kisétált a szobából. Csend lett, csend töltött meg mindent. Én vádlón néztem Cielre és Ciel is rám.
- Ciel… mi van veled?- kérdeztem, komolyra fordítva a szót, bár hangom elcsuklott. Nem tudtam még megemészteni a látottakat.
- Velem? Velem semmi! Csak a testennel…
- Ezt nem értem…
- Gondolom, emlékszel, hogy mit mondtam neked, mielőtt hazajöttem.
- Igen.
- Nos, van egy hátsó szándékom is a bátyámmal szemben… Mivel egy vérszerinti rokonomat sem ismerem, egyedül a bátyám az, aki megmentheti az életem… Beteg vagyok! És egy rokonom fél májára lenne szükségem az élethez.
- És… ha nem kapod meg a májat?
- Beszereztem egy pisztolyt. Ha nem találom meg a bátyám, néhány hónapon belül megkezdődik a leépülésem. De nem akarok gyenge testben meghalni. Az nem az én stílusom.
- És mit tervezel? Lelöveted magad?
- Talán.
- Mnah, ne viccelj! Ez a te stílusod ?A gyávaság? Mert, akkor nem érte meg eljönnöm ide! Nem érte meg eljönnöm a szüleim beleegyezése nélkül a saját káromra! Én nem ezt a Cielt szeretem…
- Éld bele magad az én helyzetembe!
- Nem akarom! Ha te nem tudsz megérteni engem, én nem akarlak téged megérteni! Öngyilkosság? Szánalmas vagy!
- Miért? Nem ragaszkodom túlságosan az élethez. Nem él egy rokonom sem. - Ciel próbált magabiztosan fellépni, ami nem igazán sikerült, hála az orvosi szereknek, amik csak úgy lógtak ki a karjából.
- Rokonod? És szerelmed? Nem is olyan, aki szeret téged? Azt hiszed, olyan személy sem él? Miért nem felelsz? - éreztem, hogy elvetettem a sulykot.
- Szeret engem? Ugyan! Ki szeret? Te?
- Netán, nem felelek meg neked? Mert nem vagyok grófkisasszony?!
- Ne forgasd ki a szavaimat!
- Én nem forgatom! Te forgatod magadnak! Én arról beszélek, hogy rád sem ismerek, erre te semmibe veszel engem?
- Mondd ki, hogy szeretsz, és akkor visszavonom, amit mondtam!
- Én mondjam ki? Mondd ki te! Te vagy a fiú!
- Miért, hogy jót nevess a haldokló szerelmesen?
- Szerinted, ha csak nevetni szeretnék, eljöttem volna idáig? - teregetésemnek hála biztosan viccesen néztem ki. Mint egy fekete bohóc, vagy nem tudom mi... Illett az alkalomhoz.
- Nem tudom…Gyere ide mellém! - legyintett, bágyadt mosollyal az arcán Ciel.


Odamentem Cielhez, és leültem mellé az ágyba. Akkor vettem csak észre, hogy mennyire színtelen is az arca.
- Még a színed sem jó… - mondtam fáradt mosollyal.
- Az előbb veszekedtünk és most… - simult hozzám Ciel.
- Komolyan gondoltad, amit az előbb mondtál?
- Nem. Vagyis, nem tudom…
- Ciel…
- Hm…?
- Jó így!
- Tudom.
- …Ciel?
- Tessék?
- Én tényleg… nagyon… - fakadtam sírva -, nagyon… nagyon szeretlek!
- Tudom. - Ölelt meg. Mióta ismertem, először éreztem, hogy őszinte. Hogy őszinte... velem...
- És nem engedem, hogy hülyeséget csinálj


Constantin zavart meg minket, mivel kopogás nélkül bejött a szobába, és kérdezés nélkül mondta:
- Felhívtam őket.
- Mit mondtak? - kérdezett vissza Ciel.
- Hogy nagyon aggódtak Rozetta kisasszony miatt, és Izolda kisasszony barátja fog a hölgyemény után jönni.
- Miről beszéltek?! - ugrottam fel az ágyból.
- A szüleid aggódtak miattad. Szóltunk nekik, hogy biztonságban vagy - mondta Ciel.
- Értem… - mondtam a földet nézve. - Nem vagyok mérges… Megértelek… De, miért nem mondod ki…?
- Hogy?
- Nem ,,hogy”, hanem mondd ki! Mondd ki, hogy szeretsz!
- Gyere közelebb! - nyújtotta a kezét Ciel. - Feküdj a mellkasomra… Hallod?... Folyton a te nevedet dobogja…
- Ciel… - kezdtem ismét sírni.
- Nyugi! Legalább egy óra, amíg ideér a ,,megmentőd”. Addig hancúrozhatunk egyet. - Ciel felnevetett. Olyan furcsa volt az egész. Minden megváltozott. Minden.


Elkezdtem nevetni. Mégiscsak annak a Cielnek a mellkasán pihentem, akit megszerettem.
- Ciel… Én teszek neked egy ígéretet - mondtam, amikor már Alexander sofőrje megérkezett utánam. - Megkeresem a bátyád, de! Ezért cserébe örökké hozzám kell láncold magad!
- Örömmel elfogadom ezt a feltételt! - kacsintott a gróf, s ezt végszónak szánva, hagyott elmenni.

Folytatások
2670
Ez az utolsó előtti fejezet, s bár már rég megírtam a történetet, szinte én is izgulok a vége miatt!
3158
Miután elmentem Ciel ,,palotájából" Alexanderhez, vegyes érzések zavartak össze: szomorú voltam Ciel miatt, izgatott Alexander miatt… És féltem szüleim büntetésétől, ami szigorúnak ígérkezett. De tudtam, mindent megérdemlek...
Előző részek
3150
Szerettem ezt a fejezetet... Azt írhattam,amit csak akartam:).
3380
Csak most látom magam is,a kislányos történetből mit alkottam.Hát...Ez van,ha szabadlábon van a fantáziám.:)
2914
Ez egy rövid fejezet.Nem véletlenül.Amikor ezt a fejezetet írtam,teljesen kifordúltam magamból,csak akkor,amíg írtam a történetet,éreztem azt,hogy túlságosan hagyom szárnyalni a fantáziámat.Mindennek ellenére,mivel így írtam meg,azt gondoltam,így is kell hagynom.
2674
Megragadtam Izolda kezét, és kiráncigáltam a szobából, becsukva magunk után az ajtót.
- Te lány! - mondtam mérgesen. - Ha neked van egy kapcsolatod, miért… Ciellel mit akarsz?!
- Miért húztad annyira fel magad? - nyújtotta ki a nyelvét Izolda. - Csak meg akartam bizonyosodni valamiről, amit már tudtam… Érdekes és vicces volt nézni, ahogyan vigyáztál arra, hogy én és Ciel véletlenül se kerüljünk túl közel… Csak arra vártam, hogy végre rám szólj. Tudom, hogy mit jelent neked...
3450
Mnos,ez egy kislány által írt történet,tele hibával és botlással.Ne várj tőle ,,világmegváltóhúdecsodás" történetet.Nem annak szántam.Kis képzelgés árán tört ki a tollamon keresztül,s segített rájönnöm:ennél jobbat is tudok! Emelett,el lehet olvasni,a kritikákat szívesen várom.
Hasonló történetek
4381
A repülőút kellemes volt és Cooper két óra múlva már a washingtoni lakásban volt. Ez nem volt olyan előkelő, mint a New Yorki, de azért nagyon otthonosan volt berendezve. Kapus sem volt, így Cooper simán bejutott. Gyorsan felmérte a terepet.
5193
Egy fiatal huszonöt-hat éves fiú lépett be. Kissé nyomott volt az arca és elég cingár volt, de Susan próbálta a jó tulajdonságait nézni. A fiú mellé ült és félresöpörte a lány haját. A nyakát majd a vállát kezdte csókolgatni. Kezeivel a lány hasát simogatta és néha betévedt a topp alá is...
Hozzászólások
További hozzászólások »
szerenella ·
Mit gondol, kisasszony? Ámulatos, bámulatos a fantáziád, gratula! :innocent:

Marokfegyver ·
Tévedtem a kommentemben!
A labirintus és az útvesztő mégsem szinonimái egymásnak: a labirintus egy kanyargós út, amely váratlan irányokon át, elágazás nélkül elvezet a célhoz. Az útvesztő ezzel szemben folyamatos döntésekre készteti az embert, melyben csak egyetlen út a helyes.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: