Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Elég sok idő telt el, de itt a folytatás.
Fan fiction! Az alap elképzelés: új élettel tölteni meg a sorozatot!
kortárs, epika, próza, novella, elbeszélés
Három nő és egy "férfi". Na, nem egyszerre...
Itt a történetem folytatása. Jó szórakozást :)
Friss hozzászólások
zero-eco86: Szia gallicus0! Korábban írtam...
2018-10-19 03:49
zero-eco86: Szia AnnaRia! Ha lehet szívese...
2018-10-19 03:48
zero-eco86: Szia! Korábban írtam neked 1 e...
2018-10-19 03:47
zero-eco86: Szerbusz! Korábban írtam neked...
2018-10-19 03:46
zero-eco86: Szerbusz!
2018-10-19 03:45
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Bestiák 3. fejezet

Az ébresztőm hangjára keltem. Vagyis elsőre azt hittem, hogy az, de kiderült, hogy Főnök hív.
-Szép jó reggelt madárkám. - csiripelte vidám, friss és üde hangján.
-Jó reggel. - nyöszörögtem bele a telefonba.
-Ej, légy kicsit fittebb. Egyébként pedig szeretném, ha beugranál. Szeretnék veled személyesen beszélni.
-Este jó lesz? - kérdeztem reménykedve. - Még sok dolgunk van a házzal.
-Azt majd megoldják nélküled. Zuhanyozz, hozd rendbe magad, reggelizz, azt told ide a segged az irodámba. Érthető voltam?
-Igen, igen. - mondtam, de már addigra kinyomta a telefont. Óvatosan feltápászkodtam az ágyból és nyújtóztam egy nagyot. Még éreztem a tegnap esti kiruccanás fáradalmait. Nagyon jó érzés elengedni magam, de az izmaim nincsenek hozzászokva az ilyen megterheléshez. És ahhoz sem, hogy hátba lőjenek, ha már itt tartunk. Elvonultam zuhanyozni, hogy kimossam magamból az erdő illatát, már amennyire ez lehetséges. És persze még hajat is kellet vágnom, mert az ilyen átváltozások hatására gyorsabban nő a szőrzetem, többek között a hajam is. Még szerencse, hogy az arcom nem szőrösödik, elég fura látványt nyújtanék úgy. "A szakállas nő" hirdetőtábla képe jelent meg előttem. 
A bár szinte üres volt, amikor odaértem. Az emberek, akik itt dolgoznak, még csak pár órája mentek aludni. Egyenesen a Főnök irodája felé vettem az irányt. Kopogásomra azonnal jelezte, hogy mehetek.
-Oda nézzenek, valaki milyen fess ma reggel. - nézett végig. Egy fekete farmert vettem fel fekete rövidujjú inggel és hozzá meglepő módon fekete sportcipőt.
-Azért ön sem panaszkodhat. - néztem végig rajta én is. Mivel a székében ült, így azt nem láttam, hogy alul mit viselt, de egy halványkék ing volt rajta garbóval. Hosszú fekete haját hátra engedte.
-Köszönöm, ez már majdnem egy épkézláb bók volt. Fejlődsz.
-Nos, és miért kellet ide jönnöm. Biztos vagyok benne, hogy nem azért, hogy körbe udvaroljuk egymást. - néztem rá mosolyogva.
-Nem, persze, hogy nem. Kérlek ülj le. - mutatott az előtte lévő fotelekre. Leültem az egyikre, majd némán őt figyeltem.
-Nem jöttél el a tanács megbeszélésére.
-Nem, valóban nem.
-Mi a mentséged, hogy kihagytad? - kérdezte kimérten.
-Nem volt kedvem részt venni ezen a mulatságon. A nagyrésze úgyis arról szolt, hogy Dimitri méltatlankodott amiért az emberei nálam dolgoznak, nem igaz?
-De, de attól még ott kellett volna lenned. - nézett rám szigorúan.
-Ne haragudj, de nincs kedvem bandavezér csatát vívni Dimitrivel, azért, mert nem bírja megtartani az embereit. Még nem szeretném a sárba tiporni. Ha rábírod, hogy ne akarjon mindenáron belém veszni és a tanács gyűléseinek alkalmaikor lógva hagy, akkor a következőn részt veszek.
-Pedig át is vehetnéd tőle az irányítást. Miért nem hívod ki párbajra és győződ le.
-Mert még nem bíznak bennem az emberei. Még kell idő, míg mindannyian mellém állnak. Segíts nekem addig eltolni ezt a hadjáratot. - kértem és közben kiskutya szemeket vágtam.
-Rendben, rendben. Meggyőztél, csak hagyd ezeket a szemeket.



¤¤¤



A következő hetek nagyjából munkából állt. Nem tudom, hogy Főnöknek, hogy sikerült meggyőznie Dimitrit, de egyszer sem próbálkozott, így az életem kicsit nyugisabb lett. Legalábbis ezen az oldalon. Kate-el kezdtek alakulni a dolgok. Legalább heti kétszer találkoztunk és elmentünk enni vagy sétálni, ezenkívül sokat reggeliztünk együtt a kávézóban. Hasonló ízlésünk volt sok tekintetben, szóval könnyen ment minden. Persze, sok mindent nem árultam el neki magamról. De amíg nem gyanítja, hogy titkolózom, addig nincs baj. Bár a srácok még nem tudnak róla, így még bárhogy alakulhat a dolog.



¤¤¤



Péntek reggelre megbeszéltük Kate-tel, hogy együtt reggelizünk a pékségben. Így igyekeztem egy kicsit jobban kicsípni magam a kedvéért. Bár nem vittem túlzásba, gyűrött szárú farmert húztam, hozzá sötétkék kockás inggel. Kate a szokásos helyén ült mire odaértem. Beléptemre rám mosolygott, majd az asztalon lévő finomságokra mutatott. Tehát, már beszerezte a reggelit, pedig igyekeztem korábban jönni, hogy én tudjam ilyen terülj-terülj asztalkámmal várni. Figyelmen kívül hagyva a bent lévőket elindultam felé.
-Tudod, pedig igyekeztem előbb ide érni, mint ahogy te ideérsz, hogy én várjalak ilyen finomságokkal. - méltatlankodtam, amikor odaértem.
-Hát, gondoltam, hogy így akarsz tenni szóval gondoltam én is korábban jövök. Mert különben képes lennél minden találkozáskor te fizetni. - mosolygott rám, majd felált és üdvözlésemre adott egy puszit az arcomra. Szerettem volna, ha ezek a puszik már csókra váltanak, de nem akartam siettetni. Inkább haladok az ő tempójával sem, mint hogy elijesszem. Ezért felemeltem a jobb kezét és a kézfejére leheltem egy csókot. Mostanra már nem pirult el zavarában annyira, mint első alkalmakkor, amikor ezt csináltam.
-Szóval mi finomat eszünk? - kérdeztem, mikor leültem vele szemben.
-Gondoltam ehetnénk szendvicset, meg még egy kis szendvicset. És hozzá iszogathatnánk chai latte-t. - mosolygott rám elégedetten.
-Nekem megfelel. - azzal nekiálltunk a reggelinek.
-Mi lenne, ha a hétvégét velem töltenéd? - kérdezte hosszabb szünet után.
-Mit tervezel?
-Elmehetnénk pár helyre meg ilyenek, tudod.
-Rendben. Mit szólnál, ha holnap elmennénk ebédelni és onnantól kezdve a tiéd lennék?
-Hogy hogy csak holnap ebédtől? - kérdezte szomorúan.
-Mert ma este sajnos programom van. És hidd el, én is szívesebben tölteném veled már a ma estét is, de elígérkeztem.
-Azt elárulod, hogy milyen programod lesz?
-El. Egy unalmas céges ülés. Egy nagyobb szervezeten belül dolgozom. Több mindent finanszíroznak, köztük az építkezést is és havonta számot kell adni a változásokról, a fejlődésről.
-Hm, tényleg szörnyen hangzik. De miért este tartjátok?
-Mert ezeket a programokat álltalában egy csapatépítő ivászat zárja. Szintén kötelező jelleggel.
-Így már nem is hangzik rosszul.
-Valóban, négy szexista részeg férfi. Szerintem is nagyon élvezetes. - morogtam, mire ő felkuncogott. Felvont szemöldökkel néztem rá, hogy ugyan mi ilyen vicces.
-Te tényleg rühelled ezeket az összejöveteleket. - nézett rám megértően. Még láttam, hogy mondani akar valamit, de már nem volt rá lehetősége. Egy távoli asztaltól elindultak felénk, de mivel háttal ültem, így nem láttam semmit. Mikor mögém értek, egy vékony, erős kéz szorította meg a vállamat, majd meghallottam Pete hangját.
-Már be sem mutatsz bennünket az új barátodnak? - kérdezte sértődötten.
-Kate, ez a lúzer itt mögöttem Pete, a mackót Andrásnak hívják, a mediterrán csajszi Anna és a vöröske pedig Nika. Srácok ő pedig itt Kate.
-Üdv mindenkinek. - mosolygott kedvesen mindenkire.
-Szia. - jött a válasz sztereóban.
-Nem tudtuk, hogy miért nem csatlakozol hozzánk a reggelinél és mért néztél úgy keresztül rajtunk. - mondta Pete felettem, közben a keze még mindig a vállamat szorította, így oda nyúltam és kissé megropogtatva levettem onnan.
-De tudtuk. - szólalt meg Anna mellettem. - Hisz mind láttuk, hogy ide siettél. És egyébként is már régóta tudjuk, hogy ti ketten együtt szendvicseztek.- kuncogott fel.
-Pete, nem bírt a vérével és minden áron ide akart jönni. Úgyhogy gondoltuk jobb, ha odafigyelünk rá és ide jövünk. Így legalább letudod a kötelező bemutatást. - kacsintott Nika, aki úgy állt, hogy mind jól láthassuk.
-Ennek nagyon örülök tényleg, de most már leléphetnétek. - mosolyogtam fel rájuk.
-Rendben, bent találkozunk, Főnök. Viszlát Kate. - búcsúztak, majd elsiettek.
-Ez neked is annyira gáz volt, mint nekem? - kérdeztem ránézve.
-Nem, én élveztem. - mosolygott. - Tudod, egy embert teljesen csak a barátai körében lehet jól megismerni. Neked egyébként tényleg nem tűntek fel? Pedig már itt voltak, mire te ideértél.
-Nem. Tudtam, hogy hol keresselek és innentől kezdve mást nem néztem. -mosolyogtam rá.
-Nem lennél jó zsaru. - rázta meg a fejét hitetlenkedve.
-Miért?
-Mert minden veszélyforrást fel kell mérni, amikor belépsz valahova.
-Nos, akkor tényleg nem. Nem szeretek paranoiás lenni. - kacsintottam rá.
-Hé. - méltatlankodott.



¤¤¤



Csöndes volt a környék amikor leállítottam a kocsit a parkolóban. Kiszálltam, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy rendesen bezártam elindultam a bár felé, ahonnan már messziről lehetett hallani a zenét. A bár szinte teljesen megtelt. Jó időszak volt ez az egyetemek miatt. Sok fiatal srác és lány lógott erre, hogy kipihenhesse az uncsi mindennapokat. Én a bár hátsó felébe igyekeztem, a főnök irodája felé, vagyis pontosan az az mellett lévő szobába. Már mindenki ott volt, amikor beléptem. Egy hatalmas kör asztal foglalt helyet a szoba közepén, körülötte székekkel. Még egy hely maradt számomra Phillip és Ajsa között. Phillip egy brókercéget vezetett, Ajsa pedig az autóiparban dolgozott. Ők egy párt képeztek. Habár az üzletet szerették külön választani. Phillip egy kopaszodó negyvenes volt, látszott rajta, hogy gyúrni jár, de nem ez volt a fegyvere. Vagyonos család leszármazottja így akit csak tudott megvett. Ajsa pedig félig kínai félig arab származású volt. Igaz, ami igaz, gyönyörű volt, de a szépsége elrejtette a kegyetlenségét. Nem volt meglepő, hogy nem közvetlenül egymás mellé ülnek és az sem, hogy senki nem ült oda közéjük. Általában olyat engedtek maguk közé, akit támogattak és kevés ilyen volta körön belül. Mégis gondolkodás nélkül indultam meg az üres hely felé. Köszönéskép biccentettem feléjük, majd helyet foglaltam. Phillip aki Andrea mellett ült, mint pénzügyi tanácsadó átnyújtott nekem egy dokumentumot, mely a megbeszélés anyagát tartalmazta.
Miután mindenki elhallgatott, Andrea megnyitotta az ülést. Elmondta a kötelező szöveget, hogy örül, hogy mindannyiunkat lát, és a többi hasonló szöveget. Végül rátértünk az üzleti részre. Mindenki számot adott a vállalkozása jelenlegi helyzetéről. Rajtam kívül mindannyian olyan vállalkozást vezettek, amely jövedelmező volt. Volt, aki ezt a törvény határain belül csinálta és volt olyan is aki nem. Ilyen volt Dimitri is, ő a drogokban és fegyverekben utazott. Mikor már rajtam kívül mindenki végzett a beszámolójával Andrea rám nézett.
-És ti, hogy álltok?
-Az épület nagyrészét megtisztítottuk. Szerencsére nem volt komoly szerkezeti kár, így azzal gyorsan végeztünk. Miután minden emeletet kipakoltunk az ép bútorokat megtartottuk. Még nem döntöttem el, hogy használjuk is őket vagy inkább eladjuk. Még idő mire teljesen helyrehozzuk.
-Nem vagytok kevesen ti ahhoz a munkához? -kérdezte gunyorosan Dimitri
-De, de hamarosan már elegen leszünk, hála neked és annak, hogy az embereid gyűlölnek téged. -mosolyogtam rá.
-Te rohadék. -üvöltött fel, majd mással nem törődve felugrott a székéből odarohant hozzám és a nyakamnál fogva felrántott. -Nem tartozol közénk, sosem tartoztál és sose fogsz. Mond miért nem teszel magadnak egy szívességet és húzol el a büdös picsába! -üvöltötte, közben telefröcskölt nyállal.
-Nos, az embereid nem így gondolják. Lehet kéne egy közvélemény kutatást végeznek közöttük. Aki akar az most csatlakozzon hozzám. -mosolyogtam rá. Akkora pofont kaptam tőle, hogy nekirepültem a falnak. Hallottam, hogy mindenki feláll és távolabb áll. Senki sem szeret belekeveredni egy bandavezér háborúba. Viszont amikor felnéztem láttam, hogy Phillip és Ajsa majdnem mellettem állnak. Nem segítettek, de ott voltak. Tehát ők döntöttek. De még nem most jött el az idő. Feltápászkodtam a földről és szép lassan a kissé megnyugodott Dimitrihez léptem.
-Hadd figyelmeztesselek, ez volt az utolsó alkalom, hogy hozzám értél. Megértetted? A következő alkalommal letépem a helyéről a fejedet. -mondtam csendesen.
-Milyen nagy a szád. Miért nem most teszed? Ha? -kérdezte önteten.
-Mert még van olyan ember a bandádban, aki téged támogat. Megvárom míg saját magad alatt kivágod a fát és majd utána kegyelemből megöllek. Mit szólsz? Ez egy baráti ajánlat, nem igaz.
-Ne merészelj velem így beszélni! -üvöltötte és elövet egy kést, amit a torkomhoz szorított.
-Miért mi lesz? -kérdeztem, közben közelebb léptem és éreztem ahogy a penge megkarcolja a bőrt. -Sírva elrohansz? Vagy idehívod az embereidet, hogy védjenek meg téged, mert egy csúnya gonosz néni csúnyán nézett rád.
-Te kis..
-Elég legyen! - üvöltötte Andrea. Ez elég volt ahhoz, hogy lenyugodjon és elrakja a kést. -Mégis mit képzelsz mit művelsz? Ez egy semleges terület. Nem támadhatsz rá csak úgy valakire!
-Elnézést Asszonyom. -mondta kicsit sem meggyőzően.
-Most mindenki üljön vissza. És próbáljuk normális hangvétellel befejezni ez a gyűlést. -mondta, majd helyet foglalt és mindenki követte. Amikor leültem Ajsa és Phillip kicsit közelebb csúsztak hozzám.
A megbeszélés maradék félórája csendesebb hangvétellel zajlott. Majd végül mindenki örömére Andrea berekesztette a gyűlést és mindenkit elbocsátott. Szerettem volna gyorsan eltűnni, de amikor fel akartam állni Ajsa a karomra rakta a kezét és visszahúzott a székbe. A többiek nem törődtek velünk, végül Ajsa-n és Phillipen kívül mindenki távozott a szobából. Andrea ment ki utoljára és becsukta maga után az ajtót.
-Jólvan srácok, miről van szó? -kérdeztem egyikükről a másikra pillantva. Phillip felált és átült Ajsa mellé, így nem kellett pinpong labdaként forgatnom a fejem.
-Szeretnénk veled beszélni valami érdekes dologról. -nézett a szemembe Ajsa, nyoma sem volt a mindig határozott nőnek, akiként megismertem.
-Nem vagyok hajlandó beszáni közétek egy hármasba, most szólok. -mondtam határozottan, mire Phillip felkuncogott.
-Tudjuk, hogy semmi pénzért nem feküdnél le velem bár, ha hagynám valószínűleg a feleségemet azért megdöntenéd. -mondta mosolyogva Phillip.
-Valószínűleg. -egyeztem bele.
-Mint feltűnt neked, támogatunk téged. -mondta Ajsa.
-Feltűnt, de megkérdezhetem mi ez a nagy változás?
-A múltkori gyűlést sajnálatos módon kihagytad. Pedig nagyon izgalmas volt. Dimitrit majdnem kitiltotta innen, mert folyamatosan üvöltözött, hogy hogyan engedhette meg azt, hogy neked dolgozzanak az emberei. Nagyon kihúzta nála a gyufát. -monda mosolyogva Phillip.
-Ez én értem, de nekem mi közöm ehhez, vagy ennek mi köze hozzátok?
-Amikor ide kerültél senkinek sem kellettél, így kiharcoltad nála, hogy egy saját bandát alapíthass. Nem hittük volna, hogy bárki is csatlakozik hozzád, de végül megtaláltad azokat az embereket, akik nem érezték otthon magukat a bandájukban így csatlakoztak hozzád. Mikor Nika kilépett elmondta, hogy én semmibe nézem és így ő nem tud az lenni, aki valójában. És igaza volt, számomra ő csak egy gyerek volt, akinek jár a szája. De tévedtem vele kapcsolatban, és te befogadtad. Kezdetben lázadónak tekintettem rátok. Egy csapat gyerek, akiknek nem tetszik a rendszer. De ő már akkor is támogatott téged és most már tudom, hogy miért. Te még fiatal vagy, lelkes vagy és az életed árán is védelmezed a Falkádat. Érdekes név. Ebben az új világban pedig pont ilyenek kellenek. Dimitri beszűkült látásmódú, nem halad semerre. Az emberei is látják ez és tudják, hogy te vagy az egyetlen lehetőségük. Viszont mind tudjuk, hogy még nem állsz késszen egy ekkora banda irányítására. Ezért nem ölted még meg Dimitrit. -mondta mindent tudóan Phillip.
-Szép litánia, de mi sem haladtunk előre semmit. -néztem rá felvont szemöldökkel.
-Azt akarja mondani, hogy azért támogatunk mert jó az, amit képviselsz. Te segíteni akarsz az embereken nem tönkre tenni őket. Te vagy az egyetlen ember a körben, aki azért kell fel minden nap, hogy valami jót tegyen az emberekért. És ezért nagyra becsülünk téged és támogatunk. Cserébe arra kérünk, hogy azok, akik hozzád akarnak csatlakozni tőlünk annak legyen lehetősége rá.
-Most megkérsz, hogy vegyem be magamhoz a tőletek kilépőket? Miért?
-Igen. Mert tudjuk, hogy te mi vagy és sejtjük, hogy nálunk is van pár hozzád hasonló. Nálad menedékre lelnének. Biztonságban tudnád őket.
-Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. -néztem rá Ajsa-ra.
-Akkor fogalmazok így. Tudjuk, hogy bestia vagy. Nagyjából a kezdetek óta tudjuk. De nem szóltunk senkinek. A te dolgod, hogy mit csinálsz teliholdkor. De mivel volt már gyűlés akkor és te nem rohantál el vonyítva, és nem is szoktál idegbajt kapni sejtjük, hogy erős vagy és megbirkózol vele. Viszont a bandákon belül is vannak bestiák és ők már nem ilyen erősek. Ha kiderül, hogy te mi vagy. És ez nagyon valószínű akkor csatlakozni akarnak majd hozzád. Ezért arra kérünk, hogy vedd őket majd magadhoz. -nézett rám könyörgőn Ajsa, de Phillip arcán is hasonlót láttam.
-Rendben. Így fogok tenni, amennyiben még lehet rajtuk segíteni, de ha elvesztik teljesen a kontrolt nem tehetek értük semmit. Akkor jobb lenne mindenki érdekében, ha végeznétek velük. Mennyire gáz most a helyzet?
-Egyelőre, nem bántottak senkit és elvonulnak, valószínűleg elzárják magukat valahol.
-Rendben. De figyeljetek rájuk. A következő telihold szuperhold lesz. És sokkal jobban megzavarhatja őket, mint eddig bármelyik.
-Honnan tudjuk, hogy mikor veszítik el a fejüket?
-Eddig az összes bestia, akivel találkoztam sárga szemű. Mint én. -mondtam és azzal lehunytam a szemem és engedtem, hogy a farkas kinézzen rajtam keresztül. Nem ugrottak fel ijedtükben és nem ragadtak fegyvert, tehát megbíznak benne. Majd nemsokára ismét lehunytam a szemem és visszavettem az irányítást a szemem felett.
-Szép mutatvány. -nyugtázta Phillip.
-Örülök, hogy tetszett. Ha nem ilyen lesz akkor gyanakodjatok, hogy baj van. De meg is várhatjátok, hogy megöljenek valakit, az is hatásos módszer.
-Mi lenne, ha felügyelnél rájuk azon az estén? -kérdezte reménykedve Ajsa.
-Azt felejtsétek el.
-Miért?
-Mert a szuperhold rám is hatással lesz. Valószínűleg a városban fogok fel alá rohangálni és élvezem a szabadságot. Vagy próbálom biztonságban tudni az embereimet. Ezt nektek kell megoldanotok. De ha nem haragszotok most már mennem kell. -álltam fel a székből, Ajsa és Phillip követtek. Együtt hagytuk el az épületet, nem kérdeztek többet. Hagyták, hogy távozzak viszont figyelemmel követték ahogy beszállok a kocsimba majd elhajtok. Egész úton azon gondolkoztam, amit mondtak. Ha ők tudják az elejétől fogva akkor még ki tudhatja. És mégis mi a halált érthettek azon, hogy úgyis kiderül.



¤¤¤



Reggel alig bírtam magammal, már nagyon vártam az ebédet Kate-el. És aztán az egész hétvégét azzal a csodás nővel tölthetem, már most beleremegtem a gondolatra. Biztos voltam benne, hogy meg fog hívni magához az estére és abban is biztos voltam, hogy akkor végre ruha nélkül is megcsodálhatom. Fogalmam sem volt, hogy mi vette el benne igazán az eszem, talán a gyönyörű kék szemei, vagy a mindig megértő modora, hogy hasonlóan látjuk a világot. Vagy az illata, ami szinte megőrjítette a bestiát bennem. Bár ez nem a rossz fajta megőrjítés volt, de ilyet én még nem éreztem. Akartam ezt az érzést, akartam őt, bár abban nem voltam biztos, hogy nem fog előjönni belőlem a bestia a vele való szeretkezéskor. De igyekeztem minden aggályomat félretenni miközben igyekeztem a lakására, hogy elvigyem ebédelni.
A második kopogtatásomra nyitott ajtót. Egyszerűen elállt a lélegzetem ahogy ránéztem. Általában farmer és valamilyen ing zakó kombináció volt rajta, de most egy meseszép koktélruhát viselt. Korallkék volt, illet a szeméhez. A haját loknikba rendezte és a hátára terítette. Hozzá képest én alul-öltözöttnek éreztem magam, pedig egy fekete farmer volt rajtam fekete inggel és vörös zakóval. Ő is bőven szánt időt arra, hogy megszemléljen. Egy elégedett mosollyal jelezte, hogy tetszik neki, amit lát.
-Asszonyom, hogy ön milyen káprázatosan gyönyörű ma délben. -mondtam udvariasan majd a kezéért nyúltam és egy csókot leheltem rá.
-Ön sem panaszkodhat. -ment bele a játékomba. Majd felém hajolt és megcsókolt. Egy pillanatra sem tétlenkedtem, azonnal visszacsókoltam. Közben az egyik karommal a derekánál fogva magamhoz húztam a csípőjét, a másikkal pedig a hajába túrtam. Az ő kezei közben a nyakam köré csavarodtak és úgy húzott magához. Végül a levegőhiány miatt szét kellett válnunk, de egy centit sem távolodtunk egymástól, így egymás karjában lihegtünk.
-Mindig átveszed az irányítást? -kérdezte és megpuszilta az orrom hegyét.
-Azt hiszem igen, bár ez nekem nem tűnt még fel. Ha szeretnéd majd odafigyelek rá. -mosolyogtam rá.
-Nehogy vissza fogd magad csókolózás közben. Csak kíváncsi voltam, hogy mindig ilyen irányító vagy e. És hogy mindenhol így irányítasz e.
-Nos, az majd kiderül. -mosolyogtam rá, majd újra megcsókoltam. -Mehetünk?
-Igen.
Jó talán egy kicsit sikerült ledöbbentenem a kocsival, de igyekezet gyorsan túllendülni rajta, hogy egy ilyen sportkocsit vezetek. Szerintem próbálta emésztegetni, hogy építkezésen dolgozom és sportkocsim van, de nem igazán jött össze.
-Tudod valahova mégis csak be kell fektetni azt a sok elcsalt pénzt. -mosolyogtam segítőkészen rá. De nem volt vevő erre a viccemre, végül elengedte a dolgot. Szerintem úgy örökre elengedte volna, ha nem egy drágább étterembe vittem volna.
-Mond tartogatsz még meglepetéseket? -kérdezte.
-Ó édes én magam vagyok a meglepetések tárháza. -kacsintottam rá.
-Szóval akkor ez most, hogy is van? -kérdezte végül, mikor az egyik közeli parkban sétálgattunk a mesés ebéd után.
-Micsoda? -kérdeztem vissza és közben az összekulcsolt kezeinket néztem.
-Az, hogy sportkocsit vezetsz és puccos éttermekbe jársz. Te nem tűntél olyan lánynak, akiket a pénz ennyire érdekel.
-Igazad van. Nem vagyok olyan lány, akit a pénz érdekel. Ha tehetném az erdő közepén élnék a szerelmemmel mindentől távol. De ezt már nem tehetem meg. A kocsi mindig is egy álmom volt. A családom elvesztésével örököltem egy kis pénzt és minden, ami megmaradt nekem azt ebbe a kocsiba öltem. Szerelmes lettem ebbe az autóba. Mivel egy szerelőműhely is a tulajdonomban van, így a szerelését ott meg tudom oldani. Az abból befolyt jövedelem elég arra, hogy fent tartsam magam. Az építkezést nem én finanszírozom, én csak végrehajtom. Abból is folyik be valamennyi pénz mivel, hogy én vagyok ott a vezető. De, amit mondtam a kocsiban csak vicc volt. Még sosem fordult meg a fejemben, hogy elvegyek abból a pénzből. Nincs szükségem pénzre. Az nem adja meg azt, amit én szeretnék. Azért vittelek ide ebédelni, mert egyszer ettem itt. Akkor nagyon finom és laktató volt a kaja, a kiszolgálás is príma. Lehet, hogy drága, de ha már magamra nem költök akkor inkább költök arra, akit szeretek. -néztem a szemébe.
-Én is szeretlek. -mondta majd magához rántott és megcsókolt, eleinte igyekeztem nem átvenni az irányítást, de végül győzött a késztetés. Éreztem ahogy elmosolyodik a csók közben.
-Én igyekszem. -mondtam védekezően, mikor elszakadtunk egymástól.
-Ne tedd. -mondta, majd újra megcsókolt, de ezúttal már nem fogtam vissza magam. Végül közölte, hogy ő fázik és inkább hazamenne. De szeretné, ha én is vele tartanék. Megihatnék nála egy kávét, vagy valamit. Persze, hogy igent mondtam és már vezettem is vissza a lakására.
Folytatások
322
Itt a történetem folytatása. Jó szórakozást :)
581
Íme, a történetem folytatása :)
650
Itt a történetem következő része. Jó olvasást :)
809
Itt a történetem folytatása, jó szórakozást :)
Hasonló történetek
2230
- Mit tudsz a Pusztítás Torkáról? Halljam! - még az ajtónállók is összerezzentek a dühödt parancsra.
- Hatalmas varázsszer. - suttogta porszáraz torokkal a fogoly. Aki karjára húzza, képessé válik megnyitni valamiféle kaput, amin keresztül minden világok valamennyi fájdalma elpusztítja azt a lélekkel rendelkező lényt, aki a haszáló parancsol. De ennek a hatalomnak is ára van..
1589
Ahogy a védelem kiépült, Dareth handorioi hódításait emiatt be is fejezte, és inkább északra, Rolenciába vezényelte szörnyű hadát. Rolencia nem volt egységes birodalom, nem volt összetartás, így nem is tudtak fennmaradni. Viszont érdekes módon, mintha megelégedett volna ennyivel, Mágusföld határán, a Benfini-hegységnél megállt. Nem tudni, hogy miért...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: