Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Ez a történet a szabadságról szól.
kortárs, epika, kispróza, elbeszélés, novella
Allen csak egy átlagos fiú, aki békésen él Stoneskeep szigetén. Egy nap viszont az árnyékvilág...
Utazni élvezet. Akinek van kedve hasonlítsa össze a javított változatot, az azonos című történettel....
kortárs, epika, kispróza, próza, novella, elbeszélés
Friss hozzászólások
Mátéka: Ne folytasd! Tele van helyesir...
2018-12-16 11:38
Gömec: Jobb, ha tőlem tudod meg, ha e...
2018-12-13 13:41
mozgi: Tele van helyesírási hibával.
2018-12-12 12:17
Károlyfi Károly: Köszönöm szépen! Örülök, ha cs...
2018-12-11 13:16
Gábor Szilágyi: Volt már cicus21 címmel!
2018-12-10 15:01
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Bestiák

Bestiák lakják a világunkat. 
 
„A Dvayn vállalat igáztatóját és családját feltehetőleg Bestiák ölték meg tegnap este a saját házában. Tudtuk meg az ügyben nyomozó rendőröktől. Bár még semmi biztosat nem tudnak mondani, de a tetthely romjai és a holttestek állapota erre a következtetésre vezette őket. Vajon mennyi ideig tűri a rendfenntartás, hogy ilyen szörnyetegek, állatok gyilkolásszák az embereket?...”
 
Szalagcím volt olvasható a kezemben tartott újságban.
-Hát nem szörnyű, hogy ilyen dolgok történhetnek manapság? - kérdezte a mellettem álló srác, aki az ajtót őrizte. Meg sem várva a válaszom folytatta, miközben elraktam az újságot a zsebembe. - Régen nem volt erre példa. Nem voltak itt ezek a szörnyek. Undorító, ami a világgal lett. Már a bűnözés sem olyan, mint régen. - méltatlankodott tovább és folytatta is volna, ha szerencsémre nem nyílik az ajtó és lép ki rajta egy magas izmos férfi.
-Munka van. - szólalt meg a férfi, akit Andrásnak hívnak. - Áh, ön is itt van Asszonyom. Rég láttam. - nézett rám mosolyogva, miközben az idegen srácnak átadott egy cetlit, amin a feladata volt. Miután ránézett a cetlire, fejet hajtott András felé, majd gyorsan elsietett a sötét sikátorban.
-Mióta ücsörögsz itt? - kérdezte a nagyfiú, miközben leült mellém a kocsi motorháztetőjére, amin eddig én is voltam.
-Nem olyan rég jöttem. Mi a helyzet?
-Én is pont ezt akartam kérdezni. Miért nem jöttél be?
-Még szerettem volna kicsit levegőzni. - mosolyogtam rá - Szóval van valami híred?
-Nem igazán. Úgy tudom, hogy holnap lesz a tanács gyűlése. A Főnök Asszony szeretné, ha te is ott lennél, mint a Falka vezetője.
A falka szó hallatán felkuncogtam, mire ő kérdőn nézett rám.
-Szóval megszavaztátok, ez a bandánk neve? Falka? Hm?
-Nekem tetszik, a srácoknak is tetszett. És mivel a vezetőnk nem segített a név választásban, így mi emellett döntöttünk. - mondta jelentőségteljesen rám nézve.
-Nekem is tetszik. - mosolyogtam rá - Mindent elárul a falka összetartásáról. S ha már itt tartunk, hívd össze a falkát, munkám van számotokra.
András felállt, meghajolt felém, majd elsietett be a bárba. Szép lassan én is feltápászkodtam, vetettem még egy pillantást a felettünk gubbasztó Holdra, majd besiettem én is a bárba. Bent nagy volt a nyüzsgés, sok nő és férfi táncolt a szabad helyeken vagy iszogattak. Olyan hangos volt a zene idebent, hogy egy pillanatra elgondolkodtam inkább haza megyek. De helyette elindultam a hátsó termek felé. Az egyik ilyen teremben kapott helyett a Főnök Asszony irodája is. Pont oda tartottam most én is. Beszélnem kellett vele az új üzletről. Ám még mielőtt oda értem volna az ajtóhoz egy fiatal srác repült ki rajta. A szemközti fal felfogta a repülését, ennek nem örült annyira és egy hangos nyögéssel jelezte nem tetszését. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy mit is kezdjek ezzel a jövevénnyel, ám nem kellet sokáig gondolkodnom. Az ajtóban megjelent Kyla, a Főnök testőre. Gyorsan végignézett rajtam majd intett, hogy menjek be, ő pedig felrántotta a srácot a földről és elvonszolta egy másik terem irányába.
-Szép jó estét. Hogy maga milyen gyönyörű ma is Asszonyom. - mosolyogtam az asztalnál ülő 40-es éveiben járó asszonyra. Mint mindig ma is szolidan, hivatalosan öltözött. Amit láttam belőle egy fekete zakó és alatta egy lila ing. Hosszú fekete haja a vállán szétterítve.
-Mint mindig, most is illedelmes vagy. Köszönöm kedves szavaid. És? Minek köszönhetem látogatásodat? - kérdezte, miközben mosolyogva végéig mért. Majd biccentet egyet az asztala előtt álló fotel felé, hogy foglaljak helyet.
-Nos, azt az infót kaptam, hogy beszélni akarsz velem munka ügyben. Tehát itt vagyok.
-Érdekelne, hogy hogy álltok a szerelőműhellyel? Mennyi energiátokat veszi el?
-A csapat teljes létszáma ott dolgozik. Bár nem feltétlenül van elég munka mindenkinek.
-Akkor ennek örülni fogsz. Találtam nektek egy másik munkát is. Van egy régi épület. A városvezetés le akarja dózerólni és valami plázát akar a helyére. De én megvettem. Neked adom az épületet, hozzátok rendbe. Csinálj belőle valami hasznosat a társadalomnak. Rád bízom, hogy mi lesz belőle.
-Köszönöm, de nincs annyi emberem amennyivel ez élhető lenne. Hiszen csak öten vagyunk.
-Pontosan, ezért kaptok segítséget a Végzet bandától. Sokan vannak és nincs elég munkájuk.
-Nem hinném, hogy nagyon szeretnének nekem dolgozni, vagy hogy Dimitri lelkesedne az ötletért, hogy az emberei nekem dolgoznak. - mutattam rá az alapvető tényre, hogy mindenki utál engem és a bandámat.
-Nos, akkor ez egy nagyszerű alkalom lesz arra, hogy barátokat szerezz a Végzetnél. Nem igaz? - tárta szét a karjait jelentőségteljesen. Majd felállt és odasétál a falnál álló szekrények egyikéhez. Elővett belőle egy mappát, majd visszasétált és átadta - Ebben vannak a szükséges papírok. A jövedelmeket a bérosztály fogja utalni. Ennek a költségeit is én állom, de szeretném látni, hogy hogyan szépül az a ház. Értetted?
-Igen, Asszonyom. - azzal felálltam és elindultam kifelé, amikor még hallottam, hogy feláll mögöttem - Van még valami? - kérdeztem hátra fordulva.
-Hosszú volt a hétvégéd? Tudod, nem csak nekem tűnt fel, hogy mennyire lefogytál ebben a pár napban, amíg pihentél. - a pihentél szót kissé erősen nyomta meg.
-Nos, sok volt a bepótolni valóm a párkapcsolat terén. - mosolyogtam rá.
-Remélem, rajtam kívül mindenki elhiszi neked ez, vagy legalább nem törődnek veled annyira, hogy bolygassák a dolgot. Menj egyél valamit. Állom a cehhet a Nagyi éttermében, biztos farkaséhes lehetsz. - mosolygott rám.
-Köszönöm, Asszonyom. Lehet benézünk oda a Falkával. - mosolyogtam rá vissza, majd kisiettem a szobából.
A bár előtt már ott volt a Falkám. A kissé alacsony Anna, aki egy ízig-vérig olasz csajszi. Piszok jól bánik a bombákkal és a fegyverekkel. András, a helyettesem és az edzőm. Az első ember, aki segített nekem a bandán belül. Pete, a srác nyurga volt és fürge. Egy igazi sasszem. Valamint Nika hosszú vörös hajjal, egy technikai zseni. Ha engedném, bármely bandát tönkre tenné egy laptop segítségével.
-Mi a helyzet srácok? Jó volt a buli?
-Jó volt, de valaki kirángatott minket. - méltatlankodott Pete.
-Majd máskor csajozol, szépfiú. - piszkálódott Anna.
-András szerint munka van. Mesélsz is róla, vagy csak seregszemlét tartasz, hogy túléltük-e a hétvégét nélküled? - érdeklődött Nika.
-Gondoltam elviszlek benneteket kajálni. A Főnök állja a cehhet a Nagyi éttermében. - mosolyogtam rájuk, majd elindultam a kocsim felé. Egy éjfekete Ford Mustang Gt Premium, a szemem gyöngye, bár a mellette álló autó sem szégyenkezhetett, András autója egy Chevrolet Camaro, ezüst szürke. A csapat ketté vált, Nika és Anna velem tartott, míg Pete Andrással ment, az étteremig.
Az étterem nagyjából húsz percnyi autóútra volt a bártól. A helyet úgy alakították ki, hogy legyen hely a törzsvendégek autóinak. És a bárhoz tartozó bandák igencsak gyakori vendégek voltak erre. Mind ehhez persze nagyban hozzájárult az étel minősége és a kiszolgálás rugalmassága. Az alkalmazottak nem kérdezősködtek, csak tették a dolgukat. Ezért persze busásan megjutalmaztuk őket jattal. Ahogy beléptünk az ajtón egy csinos fiatal lány sietett elénk, hogy az asztalunkhoz kísérjen.
-Szép jó estét. Lady Montgomery említette, hogy benéznek hozzánk. - mosolygott barátságosan, miközben megindult előttünk. - Azt mondta, hogy nagy vacsorát tartanak és hogy mindent ő áll. Ünnepelnek valamit?
-Nem, csak farkaséhesek vagyunk. - mosolyogtam a lányra, miközben alaposan végigmértem őt. Alacsony, olyan 155 centi körül lehetett, fiatal volt talán 18 vagy 19. És egy pompon lány kinézetével dicsekedhetett. Szőke haját kényelmesen hátra fogta. Mikor észrevette, hogy őt méregetem, egy kacér pillantást vettet rám, majd elsietett az étlapokért.
-Még a végén kihagyod a főételt és egyből a desszerttel kezdesz. - jegyezte meg kaján mosollyal az arcán Anna. -De ha te nem, majd én megdöntöm.
-Miért van az, hogy minden csinos lány veletek kezd ki és minket férfiakat már szóra sem méltatnak? - méltatlankodott Pete, miközben helyet foglaltunk az asztalnál.
-Nos, talán egy kicsit rejtélyesebbnek kéne lenned és máris bomlanának a lábad elé a nők. - csipkelődött vele Nika.
-Mégis mit értesz rejtélyes alatt?
-Ne tudják az első pillantásodból kiszűrni, hogy csak egy egyéjszakás kaland lesznek. - tanácsolta András.
-De srácok, Pete nem egy egyéjszakás fruskát keres, ő élete párját keresi. - segítettem Petenek, megtalálni a megfelelő mondatot.
-Ja, az más. - hördültek egyszerre - Azt itt nem találod. Inkább vedd meg.
-Ha ha, nagyon viccesek vagytok, mondhatom.
A mókának a pincérnő vetett véget, amint mellénk ért az étlapokkal. Gyorsan végig böngésztük, majd a lehető legtöbb ételt megrendeltük. A kislánynak tátva maradt a szája, de nem szólt semmit, csak leírta és elsietett a szakácshoz, továbbadni a rendelésünket.
-Szóval, mi a munka? - kérdezte András, ezzel visszatérítve a beszélgetést komoly voltához.
-Egy ház. - mondtam, azzal az asztalra tettem a dokumentumokat - Romos és régi. A városi tanács le akarta dózerólni, de Főnök megvette. Szeretné, ha kipofoznánk és valami közösséget szolgáló építmény lenne belőle.
-Mármint, a bandák klubja vagy valami ilyesmi? - kérdezte Anna.
-Nem hinném, én inkább árvaházra gondoltam, vagy valami olyasmire.
-Jól hangzik, csak egy kis pirinyó bökkenő van. Kevesen vagyunk hozzá. Vagy attól függ mikorra kel elkészülni vele? - kérdezte Anna.
-Kapunk segítséget.
-Kitől?
-A Végzettől.
-Mi? És Dimitri fejet bólintott rá? Kizárt, hogy bárki jönne tőlük.
-Nos, majd meglátjuk. Holnap András és Nika velem jöttök az épülethez. Körbe nézünk, hogy is áll a helyzet. Ti addig befejezitek a két kocsit. És az új munkákat felveszitek.
Lassan megérkeztek az ételeink, így felhagytunk a munkával kapcsolatos megbeszélésekkel. Nem is vettem észre, hogy ennyire éhes vagyok. Csak a harmadik fajta főétel elfogyasztása után, mertem azt kijelenteni határozottan, hogy jól laktam. A többiek először meglepődtek, de végül elengedték a dolgot és ők is jóízűen ettek, hisz volt már, hogy ennyit ettem a jelenlétükben. A vacsora végeztével, érezhetően elnyomta a társaságot a kaja kóma.
-Hogy van az, hogy ennyit megettél és még mindig nyomát sem látom a szemedben a fáradságnak? - nézett rám Nika.
-Nos, gyors az anyagcserém. - mosolyogtam rá. Láttam, hogy épp azon töri a fejét, hogy hogyan is tudna visszavágni erre, de nem volt ideje végig gondolni, mert hirtelen megjelent mellettünk a kis pincér csaj.
-Az ön számára van még egy desszert, Asszonyom. - nézett rám, kacéran. Egy pillanatig végigmértem rajta, majd Andráshoz fordultam.
-Vidd magaddal a mappát kérlek. És holnap 10-kor találkozzunk az épületnél. További jó éjszakát. - mondtam, azzal felálltam és követtem az előttem haladó lányt az étterem emeletére, ami panzió volt, a megfáradt vendégek számára. Még hallottam, Pete méltatlankodását, de nem igazán érdekelt.
Az emeleten egy vendégszoba előtt állt meg a lány. Kinyitotta az ajtót, majd kacéran intett, hogy kövessem. A szoba nem volt túl nagy, egy nagy francia ágy kapott helyett bent, meg néhány szekrény. A szemközti falból egy másik ajtó nyílt, valószínűleg a fürdőé.
A lány megállt az ágy előtt, majd még egyszer intett. Behúztam magam után az ajtót, majd elindultam felé. Mikor elé értem, megcsókoltam, mire ő hevesen visszacsókolt. Az ágyra löktem, majd utána másztam.


¤¤¤


Másnap reggel 9:55-re értem a házhoz. Már kívülről látszott, hogy sok munkánk lesz vele. Egy régi négy szintes ház, hatalmas ablakokkal melyeken rácsok voltak. Már amelyiken, hiszen sokról hiányzott már. Az épület külseje s valószínűleg a belseje is tele volt fújva graffitikkel. A színe valamikor bézs lehetett, de már nehéz volt megállapítani. A ház előtt egy tíz méterrel magas nagyjából két méteres vaskerítés húzódott, mely az emberek kint tartását szolgálhatta, de mára a kapukat tönkretették és szabad volt a bejárás. Félő volt, hogy még mielőtt elkezdhetnénk a munkákat, pár embert ki kell lakoltatnunk. A srácok pontosan 10-re érkeztek. Nika és András egy autóval jöttek és amint leparkoltak elindultak felém. Addigra már a kapuban álltam és az állapotát vizsgáltam.
-Lesz itt munka bőven. - hallatszott Nika hangja.
-Nos, legalább nem fogunk unatkozni. - mosolyogtam rá -Mehetünk be?
Az épület ajtaja, régi fa ajtó volt, amit letéptek a vasáról. András kiemelte az ajtót és a falnak támasztotta. Bent sötét volt és minden poros, mocskos volt. Az ajtóval szemben a lépcsőház húzódott. Kétoldalt pedig folyosók. Három óránkba telt mire minden helyiséget átnéztünk és mindent megbeszéltünk. Nem találkoztunk senkivel az épületben és nem is tűnt úgy, hogy lakna itt bárki, pedig a hajléktalanoknak nagyszerű lehetőség lenne. Megbeszéltük, hogy kezdésnek hívunk egy szakembert, aki megmondja, hogy mit kell megerősíteni a házon ahhoz, hogy dolgozhassunk rajta. És ha ez megvan, akkor szépen feloszthatjuk a feladatokat. Valószínűleg az alagsorral és a legfelső szinttel kezdünk. A szükséges dolgokat kijavítjuk, majd mindent kitakarítunk és a renoválásokat majd akkor csináljuk, ha minden emelet tiszta és már csak az van vissza. De ez is hónapok munkája lesz.
Mire visszaértünk a műhelybe már ott állt egy idegen autó. Pete-t és Anna-t az irodában találtuk másik három tagbaszakadt férfi társaságával.
-Á, jó, hogy végre megjöttetek. Ezek az úriemberek rád vártak. - nézett Pete jelentőségteljesen rám.
-Valóban? És kiket köszönthetek a személyükben?
-A nevem Rick, ők pedig Tim és Bob. Azért jöttünk, mert mi fogunk Önnel dolgozni. - mondta a felém lévő ipse. 
-Értem.
-Jártak már az épületnél? - kérdezte Bob.
-Igen, pont onnan jövünk. Sok munka lesz vele, de először szeretném, ha egy szakember felmérné, hogy mi az, ami veszélyes és elsőként meg kell erősíteni rajta.
-Én szakmabeli vagyok és a családom is. A sógoromnak megvan az engedélye és a műszerei is hozzá, hogy ezt megnézze nekünk. És még pénzt sem fog kérni érte. Amennyiben ez megfelel Önnek. - nézett rám kérdőn Tim.
-Amennyiben önöknek megfelel, hiszen önök fognak ott dolgozni, az önök élete foroghat kockán. Remélem a sógora ért is hozzá.
-Ne aggódjon, ért hozzá. A héten nem ér rá, de a jövőhete szabad. Mikorra szólhatok neki?
-Mennyi idő míg kiértékel mindent?
-Három nap, nagyjából.
-Rendben, akkor legyen hétfő. Utána lesz még időnk megrendelni a szükséges felszerelést.
-Igen Asszonyom. - biccentett Tim - Mi lesz a munkaeszközökkel?
-Azzal ne foglalkozzanak, mire elkezdjük a munkákat meglesznek. Van még valami?
-Nincs, a papírokat már átnéztük és kitöltöttük. Az elérhetőségeinket megtalálja rajta. És akkor viszlát jövőhét hétfőn. - búcsúztak, majd távoztak.


¤¤¤


-Szokatlanul csendesek voltatok. - jegyeztem meg, miközben az ebédünket fogyasztottuk az irodában.
-Nos, nem akartuk megzavarni a megbeszélést. - szólt csendesen Anna.
-Csak nem berezeltetek tőlük? A Falkám fél egy másik bandától? Mióta?
-Nem erről van szó, csak fura, hogy ők nem utálkozva néztek ránk. Míg nem voltatok itt, beszélgettünk mindenféléről és kiderült, hogy tök jó arcok. Önként jöttek hozzád dolgozni. Kapva kaptak a lehetőségen. Olyan, mintha menekülnének a bandavezérük elől. Kicsit sajnálom őket.
-Szóval azt mondod, hogy túl jószívű vagyok veletek és ez tetszik más bandáknak. Hm, talán változtatnom kéne a módszereimen. - mosolyogtam gonoszan rájuk.
-Ugyan már te, ha kényszerítenének rá, akkor sem tudnál egy pöcs lenni velünk. A véredben van a jószívűség. És ez jó, tetszik az embereknek. Látják, hogy mi megbízunk benned, egymásban. Ez hiányzik a többi bandából. Te adsz életet nekünk. - lelkendezett Pete.
-Még szép, hisz én vagyok a Falka vezér, az ALFA. - kacsintottam rájuk.
Folytatások
476
Itt is a következő rész, jó szórakozást. :)
554
Itt a történetem folytatása. Jó szórakozást :)
727
Íme, a történetem folytatása :)
783
Itt a történetem következő része. Jó olvasást :)
983
Itt a történetem folytatása, jó szórakozást :)
Hasonló történetek
4299
Hjajj de szép, jujj de formás lanka. Se nem körte, nem is alma az alakja. Ott a kettő közt, kecses rádiuszok halma...
3869
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
Hozzászólások
Deakjanika ·
Feleségemet és engemet megfogott-e írásod. Csak ígytovább.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: