FIGYELEM! Ez egy leszbikus történet. A karakterek igen nagy része vagy leszbikus, vagy legalábbis nem tartózkodik a más lányokkal való szeretkezéstől. Aki ezt nem tolerálja, az kérem, itt hagyja abba az olvasást. Köszönöm.
Írta: YKN4949
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. július 21.
********************************************************************
9. fejezet
A szakadás
Fülemet-farkamat behúzva iszkoltam haza. Anyám úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, és egy szót sem kérdezett arról, hogy merre jártam. Sőt, hogy pontosak legyünk, egy szót sem szólt hozzám. Apám is követte a példáját, és a nap hátralevő része úgy telt, mintha az ég világon semmi gond nem lenne, ugyanakkor lényegében mindannyian egyedül voltunk. Magányosnak éreztem magam. Teljesen elvesztem a gondolataimban, és képtelen voltam bármire is koncentrálni. Homályosan emlékeztem rá, hogy másnap iskolába kell mennem. Fogalmam sem volt, mi fog történni. Reméltem, hogy Misty megbocsát nekem. Reméltem, hogy az egész a múlté lehet. Reméltem, hogy valójában nem vagyok az a kurva, akinek Misty tart.
Másnap felkeltem és bevánszorogtam az iskolába. A szívem a torkomban dobogott, úgyhogy lelassítottam a lépteimet, hogy kissé megnyugodjak. Nem akartam ott lenni. Nem akartam ott ülni aznap reggel a barátaimmal. Magukra akartam most hagyni őket egy időre.
Egész nap leszegett fejjel jártam, figyelmen kívül hagyva mindent és mindenkit. Tudtam, hogy beszélnem kell valakivel, de ugyanakkor halálra is voltam rémülve. Ha nem beszélek velük, nem tudnak lehordani. Épp meggyőztem magam, hogy ez a terv működhet, amikor érintést éreztem a vállamon, miközben tornaórára öltöztem.
– Kiosonunk a tornaterem mögé – mondta Tara ünnepélyes hangon. – Beszélnünk kell. A többiek már ott vannak.
Ledöbbentem. Tara nem tűnt vidámnak. Ha pedig ő aggódott, én is aggódtam. Ő volt a legközelebbi szövetségesem. Felvettem a tornaruhám, és kiosontunk az épületből. Pár percig úgy csináltam, mintha kisaraznék, aztán hátrahúzódtam a sarokba, ahol Julie és Misty cigizett. Már egy ideje ott álltak Tara társaságában.
– Hello! – köszöntem rájuk barátságosan, de meglepően elfúló hangon. Túl ideges voltam.
– Hello! – köszönt Tara, Julie viszont csak bólintott. Misty a szemét forgatta, és elfordult, miközben a lábával dobolt.
– Oké – szólalt meg Julie egy pillanatnyi csend után. – Szeretném, ha mindenki tudná. Misty-vel eljegyeztük egymást.
Tara elmosolyodott és halkan tapsolt. Nyilvánvalóan neki is új volt az információ, és, amilyen kedves lány volt, őszintén örült a barátai boldogságának. De Julie még nem fejezte be. – Shae! Bármi is történt köztünk múlt éjjel, az a múlté.
Megkönnyebbültem. Ez már csak múlt. Pontosan ezt akartam.
– Ami történt? – csodálkozott Tara, de senki nem figyelt rá.
– Viszont Misty-vel már nem érezzük jól magunkat a társaságodban – folytatta Julie. Nem nézett rám. Nyilvánvaló volt, hogy nem teljesen önszántából beszél. Láttam, hogy Misty alig tudja elrejteni a mosolyát. Úgy éreztem, meghasad a szívem. – Nem tudjuk, bízhatunk-e még benned – jelentette ki.
Mintha arcul csaptak volna. Ez az egész nem az én hibám volt. Legalább annyira tehetett róla Julie és Misty is, mint én. Könnycseppek jelentek meg a szememben, és alig tudtam megakadályozni, hogy végigfolyjanak az arcomon.
– Sajnálom – mormogta Misty.
– Mi történt? – kérdezte ismét Tara összevont szemöldökkel.
– Nagyon sajnálom – mondta Julie, most már a szemembe nézve. Szemeiben fájdalom tükröződött. Mintha némán azt kérné, bocsássak meg. De túlságosan fájt az egész, hogy akárcsak végiggondoljam.
– Mi törtét? A fenébe is, valaki mondja már el! – bokszolt a levegőbe Tara.
– Kikezdett velünk – mondta Misty fátyolos hangon. – Mindkettőnket lefektetett, és aztán megpróbált összeugrasztani minket.
Úgy éreztem, mindjárt elhányom magam. Tarára néztem és láttam, hogy a szeme könnyel telik meg. Misty és Julie elfordultak, és visszasétáltak az iskolába.
– Ó! – nyögte Tara, és a könnyei kezdtek lecsorogni az arcán. – Azt hittem… Én azt hittem, hogy mi…
– Hogy? – dobbant meg a szívem.
– Semmi – fordult el és sírva a többiek után rohant. Csak ekkor döbbentem rá, mi is történt. Most jöttem csak rá, mit érez irántam. Tara belém szeretett és én még csak észre sem vettem. Borzalmasan éreztem magam. Térdre rogytam a sáros udvaron. Hiába próbáltam, nem bírtam felállni. Misty-re gondoltam és szívből gyűlöltem őt. Arra gondoltam, Julie mennyivel sebezhetőbb, mint gondoltam. Tarára gondoltam. A kedves Tarára. A legjobb barátom volt és én összetörtem a szívét. Bűnösnek és áldozatnak éreztem magam egyszerre. Csak ültem ott és bámultam magam elé egészen az óra végéig. Az eső áztatta a testemet én pedig remegtem és az egész testem zsibbadt.
A hét hátralevő része rosszabb volt, mint az első hetem ebben az iskolában. Pletykák terjengtek mindenfelé, hogy miért is oszlott fel a mi kis klikkünk. Néhányuk teljes őrültség volt. Csak ki akartam ugrani az egyik ablakon, hogy vége legyen már ennek az egésznek. De nem tehettem meg. Csak belefásultam a napi rutinba. Aztán az őrültség pénteken csak folytatódott.
Az ebédlőben ültem és csendben ettem magamban. Mintha a bíróságon lettem volna, a többiek pedig a többi asztalnál az esküdtek, akik még csak rám se néznek. Próbáltam nem sírva fakadni, ami jelen pillanatban minden energiámat lekötötte. Vártam, hogy megszólaljon a csengő és visszamehessek az osztályterembe, amikor éreztem, hogy valaki megérinti a vállamat.
– Hello, Shae! Gyere! Ülj le hozzánk! – mondta egy hang, és amikor megfordultam, Crystalt pillantottam meg. Őt és a pompomlány barátait, ahogy rám mosolyogtak a tálcáik felett.
– Hogyan? – csodálkoztam.
– Gyere már! Ne viccelődj! Mókás lesz – mondta, és rám villantott egy nyilvánvalóan színlelt mosolyt. Egy pillanatig gondolkodtam. Nem azért akarták, hogy odaüljek hozzájuk, mert hirtelen annyira megkedveltek volna. Körbe néztem és megpillantottam a régi barátaimat, ahogy az asztaluknál ültek és dühösen néztek rám. Julie zaklatott volt, Misty-ből pedig csak úgy sütött a harag. Rájöttem, miért akarnak engem ezek a lányok. Én voltam az ő két lábon járó „Baszódj meg”-üzenetük Julie-nak. Először nem akartam ezt, de aztán elgondolkodtam egy pillanatra. Nem csináltam semmi rosszat. Julie és Misty áldoztak fel engem, hogy megmentsék a saját kapcsolatukat. Ezt kaptam, amiért bíztam bennük.
– Oké – álltam fel. Még oda is intettem Julie-nak, ahogy átsétáltam a népszerű lányok asztalához és leültem közéjük. A foci-szezon már véget ért, de ők még mindig csak erről beszéltek. Nem telt hosszú időbe, és ismét visszatértem a régi csicsergős szleng szavakhoz, ahogy ők beszéltek. Mielőtt ráeszméltem volna, bókokat kaptam jobbról és balról, és mindenki kedvesen viccelődött velem. Néhány hét múlva már én voltam Crystal jobb keze, és a focicsapat egyik sztárjával randiztam. Julie és a bandája utáltak, én pedig kiélveztem minden pillanatot.
Néha még gondoltam a régi barátaimra, és rájöttem, hogy most már jobb ember voltam. Jobb emberekkel voltam. Olyan emberekkel, akiket az anyám is kedvelt, és úgy viselkedtek, ahogy ő elvárta. De mindig bujkált valami az agyam mélyén. Valami, ami emlékeztetett rá, hogy igazán jól éreztem magam a régi barátaimmal. Tudtam, hogy ez az egész csak színjáték. Amikor a barátommal, Jackkel voltam, a karjaiban tartott és csókolgatott, az is csak színjáték volt. De elnyomtam ezeket az érzéseket, és az év hátralevő része könnyedén telt, és én csak elnyomtam az érzéseimet, hogy tovább lépjek.
10. fejezet
Egy új kezdet
Már csak úgy három hét lehetett hátra az iskolaévből, amikor a vadiúj életem ismét zavarossá vált. Nem voltam szomorú. Azt hiszem, tudat alatt reméltem is, hogy meg fog történni. Az egész ebédidőben kezdődött. Crystallal és a fiújával ücsörögtem, miközben várakoztunk a többiekre. Crystal folyamatosan arról beszélt, hogy majd szobatársak leszünk az egyetemen, én meg csak mosolyogtam, bólogattam meg kuncogtam.
– Azt hiszem, tényleg olyanok leszünk, mint a nővérek – jelentette ki. Úgy tettem, mintha érdekelne, de valójában eléggé rossz hangulatban voltam.
– Igen. Talán – válaszoltam.
– Olyan lehetnél, mint én – lelkesedett. Habár jót nevetett rajta, nem voltam benne biztos, tényleg csak viccel-e. Az ő szemében ez nagy ból volt. Mintha minden más embernek az lenne az álma, hogy egyszer kapjon egy esélyt, hogy olyan legyen, mint ő.
Gondolataim visszakalandoztak az elmúlt hónapokra. Valami belül megmozdult bennem. Minden egyszerre akart kitörni belőlem. Az az idő, amit Crystallal és a pompomlányokkal töltöttem, és az az egész rohadt szarakodás, amit műveltünk. Rájöttem, mennyire megjátszottam magam, és hogy valójában mennyire boldogtalan is voltam. Hiányoztak a valódi barátaim. Hiányzott Julie és Misty, bármennyire nehezemre esett is elismerni. De mindennél jobban hiányzott Tara. Egyre többször gondoltam rá, anélkül, hogy észrevettem volna. Mintha elszalasztottam volna egy lehetőséget. Valamit, amit egész életemben bánhatok. Ezt már nem csinálhattam sokáig tovább.
– Nem hiszem, hogy olyan akarnék lenni, mint te – mosolyogtam rá.
– Ó, pedig szerintem kellene – folytatta, mintha csak valami játékot játszanánk.
– Nos, nem tudom. Ha olyan lennék, mint te, mindent teljesen máshogy kellene csinálnom.
– Ne légy buta! – fordult felém és komolyan a szemembe nézett, felvonva a szemöldökét. – Például mit?
– Nos, először is sokkal több sminket kellene magamra kennem. El kellene viselnem ezt a hústornyot, amit te a pasidnak hívsz, borzalmas szájszagom kellene hogy legyen, és legalább egyszer részegen le kellene szopnom a pasim unokatesóját a családi karácsonyi partin. Azt kelene gondolnom, hogy jobb vagyok mindenki másnál. El kellene viselnem, hogy mindenki utál a hátam mögött, de mindezt eltitkolnom, mert olyan egy álszent ribanc lennék.
Eddigre már azon kaptam magam, hogy ökölbe szorított kézzel állok az ebédlő közepén, Crystal képébe üvöltve az igazságot. Kidülledtek a szemei, és úgy tátogott, mintha nem találna szavakat.
– Baszd meg! – Csak ennyit tudott kinyögni. Én nem válaszoltam semmit, csak elsétáltam. Az ebédlőben mindenki engem bámult. Mindannyian eltakarták a szájukat és halkan sutyorogtak kuncogás közben. Teljesen másképp néztek rám most. Meg mernék esküdni rá, hogy valami tisztelethez hasonlót láttam a szemükben. Tiszteletet, amiért a helyére tettem Crytalt. Tiszteletet, amiért olyan szókimondó voltam, amilyenné a régi barátaim tettek. Még csak meg sem fordultam. Csak kisétáltam az ebédlőből, egyenesen a kocsimhoz és haza hajtottam.
Zsibbasztó érzés uralkodott el rajtam hazafelé úton, de tudtam, hogy meg fogom tenni, amit meg kell tennem. Amikor haza értem, felmentem a szobámba, és azon kezdtem gondolkodni, mi is történt. A szüleim mindketten házon kívül voltak, úgyhogy egyedül voltam a gondolataimmal. A zsibbadás elmúlt, és mintha az egész testem érzelmileg túltöltődött volna. Minden, amit a tudatom elnyomott, most felszínre tört. Düh öntött el Misty-vel szemben, csalódottság és a megcsalás érzése Julie felé és a Tara iránti vágyakozás. Akartam őt. Szerettem őt. Csak most döbbentem rá. Tényleg szerettem őt.
Péntek volt, vagyis Misty vagy Julie házában kellett lenniük, hogy leigyák magukat az éjjel. Ez volt a hónap utolsó péntekje, amikor Misty szülei leitták magukat és valamelyik barátjuknál aludtak. Szóval a lányok bizonyára Misty-éknél lesznek. Szóval elhatároztam, hogy most megteszem azt, amihez túlságosan le voltam döbbenve aznap a tornaterem mögött. Elmegyek hozzájuk, és mindent rájuk olvasok. Tudniuk kellett, mennyire hiányoznak nekem.
Még több óra volt hátra a napból, úgyhogy munkához láttam. Kimentem a mosdóba és kutakodni kezdtem, míg végül meg nem találtam a miniszoknyámat, a pólómat és a nyakkendőmet. Azokat a ruhákat, amiket azt hittem, örökre el akarok tüntetni a szemem elől. Most viszont felvettem őket és megvizsgáltam magam a tükörben. Még mindig jól állt. Felkentem a sminkemet, épp úgy, ahogy azelőtt. Aztán kimentem a kocsihoz és elmentem a plázába. Megkeresetem azt a fodrászt, aki annak idején befestette a hajamat. Még emlékezett rám és beleegyezett, hogy megcsinálja még egyszer ugyanolyanra. Borsos borravalót adtam neki, amikor nem sokkal később távoztam ugyanolyan hajjal, mint azelőtt.
Már sötét volt, úgyhogy a lányoknak már Misty-éknél kellett lennie. Beszálltam a kocsimba, és amilyen gyorsan csak tudtam, oda hajtottam. Ugyanaz a düh töltött el, amit Crystal iránt is éreztem, és már közel voltam a robbanáshoz. Megálltam a ház előtt és odaléptem az ajtóhoz.
Tudtam, hogy bizonyára lenn vannak a pincében, és az utolsó dolog lett volna, amit akarok, hogy kivárjam, amíg a kopogtatásra feljönnek. Ehelyett valami mást kellett tennem. Megkerültem a házat. Három kis ablak volt hátul. Mindössze harminc centi magasak és hatvan centi szélesek voltak. Odamentem az elsőhöz és bepillantottam. Odabent teljes sötétség volt. Még arra se tudtam rájönni, milyen szoba lehet odabent. A következő mögött voltak a lányok. Mindhármukat láttam, ahogy videojátékoznak. Már nyilvánvalóan jócskán az üveg fenekére néztek. Szemmel láthatóan jól érezték magukat. Szinte felforrt a vérem a látványtól. Tara viszont gyönyörű volt. El is felejtettem, milyen csinos, amikor már fáradt. Szőke-fekete haja fel volt tűzve, a szemei pedig csillogtak.
Végül odamentem az utolsó ablakhoz is, és odabent megpillantottam a mosókonyhát. A lámpa égett, de senki sem volt odabent. Az ablaknak támasztottam a kezem és óvatosan kinyitottam. Nagyon megörültem, hogy nyitva találom. Óvatosan emeltem fel az ablaktáblát. Mindent megpróbáltam, hogy a lehető legkisebb zajt csapjam.
Beletelt egy kis időbe, amíg kinyitottam az ablakot. Aztán lehasaltam és lassan bemásztam a szobába. Alig több mint egy méter választotta el az ablakot a mosógéptől, úgyhogy könnyedén rá ereszkedhettem. Óvatosan megragadtam, hogy ne rázkódjon. Az is beletelt pár pillanatba, amíg biztonságban le tudtam tornászni magam a padlóra. Ott álltam a mosókonyhában, és átgondoltam, hogy mit is csinálok. Egy kissé úgy éreztem, mintha megőrültem volna. Mintha valami teljesen irracionálisat és helytelent tettem volna. De már túlságosan benne voltam. Elhatároztam, hogy nem gondolkozom, csak bemegyek és elmondom, amit mondanom kell.
Kiléptem az ajtón és balra fordultam, majd be a másik ajtón. Megálltam, és csak néztem a régi barátaimat. Ő nem is vettek észre egy pillanatig, de aztán Misty felnézett, és majd egy métert ugrott hátra. Szárazon felnevettem és nekidőltem az ajtófélfának.
– Mi újság, srácok? – kérdeztem, mire már mindannyian meglepetten néztek rám.
– Tűnj a büdös picsába a házamból! – üvöltötte Misty. – És különben is! Hogy a pokolba jutottál be?
Megvontam a vállamat.
– Nem maradok sokáig – mondtam.
– Azt rohadtul jól teszed, mert különben hívom a zsarukat – jelentette ki Misty. Julie zavarodottnak tűnt, de éreztem, hogy valahol örült is. Hazudnék, ha azt mondanám, ez nem volt hízelgő. Tara is rám nézett, de nem tudtam kiolvasni az érzelmeit a szeméből.
– Ne légy ilyen drámai! – mondtam, Misty pedig fortyogott a dühtől. Elhatároztam, nem várok tovább. – Csak azért jöttem, hogy elmondjak valamit, amit tudnotok kell. Én már leordítottam annak a ribanc Crystalnak a fejét, úgyhogy most ti jöttök.
– Már hallottam róla – mosolyodott el Tara, Misty azonban egy dühös pillantással elhallgatatta.
– Csak el akartam mondani, hogy mindannyian csak egy rakás szarkupac vagytok. Úgy viselkedtek, mintha annyira hú de mások lennétek, mint a többiek. Mintha a tökéletes ellentétei lennétek annak, amit ők képviselnek. De igazából nem vagytok. Csak máshogy kenitek ki magatokat és más zenét hallgattok. Szóval, baszódjatok meg! Azt mondtátok, lóghatok veletek, majd ti ketten, Julie és Misty, kihasználtatok, majd amikor veszélyben éreztétek a boldogságotokat, csak eldobtatok. Úgy beszéltetek rólam, mint bárki más. Nem érdekel, hogy ez az egész miért történt. Továbbra sem hiszem, hogy az én hibám lett volna. Julie mozdult rám, de ez már nem számít. Az igazi barátok nem engedik, hogy ilyesmi közéjük álljon.
Most már fortyogott bennem a düh. A szavak csak úgy ömlöttek belőlem. Amikor befejeztem, ők is csendben maradtak. – Az egyetlen, amit bánok, az, ahogy a dolgok veled alakultak, Tara. Sajnálom, hogy megbántottalak. Te voltál a legjobb barátom, és sosem tettem volna olyat, amiről tudom, hogy neked fáj. Mindig csak rád gondoltam. Azt szeretném, ha tudnád, mindig a legjobb barátom maradsz. Minél jobban megismerlek, és minél többet gondolok rád, annál jobban szeretlek. Szeretlek, Tara. Teljes szívemből.
Ez volt minden, amit mondani tudtam. Úgy éreztem, mindjárt sírva fakadok. Tara kifejezéstelenül nézett rám, a többiek pedig lehorgasztották a fejüket. Éreztem, hogy Julie szégyelli magát, és, azt hiszem, Misty is. Megfordultam, hogy elmenjek. Nem akartam az ablakon kimászni, így a bejárati ajtó felé vettem az irányt.
– Gyerünk, srácok – fordult vissza Misty a tévé felé. – Nem hiszem, hogy reagálnunk kellene erre a szarságra. Baszódjon meg!
Tovább sétáltam, de aztán meghallottam, hogy valaki utánam siet. Megfordultam, és Tarát pillantottam meg magam mögött. Nem tudom meghatározni, mit éreztem, amikor láttam, ahogy rám mosolyog. Talán ez volt életem legboldogabb pillanata. Felém nyúlt, én pedig megfogtam a kezét.
– Vonszold vissza a seggedet most azonnal! – ordította Misty. Julie is nyugtalannak tűnt.
– Igaza van – mondta Tara, feléjük fordulva. – Szeretem őt, és inkább lennék vele. Ha ti nem akarjátok, hogy itt legyen, akkor én is elmegyek.
Majdnem sírva fakadtam, ezúttal a boldogságtól.
– Nos, akkor… – kezdte Julie, de Misty félbeszakította.
– Nem. Tara! Ha el akarsz menni, akkor eltűnhetsz a balfenéken. De emlékezz, hogy ha kimégy azon az ajtón, többé nem jöhetsz vissza.
Az arca most már vöröslött a dühtől. Úgy nézett ki, mint aki mindjárt felrobban. Tarával már eleget láttunk. Még mindig kézen fogva felszaladtunk a lépcsőn és kiléptünk a bejárati ajtón.
A kocsimhoz rohantunk, de én visszatartottam őt egy pillanatra. Tara megpördült és rám nézett. Még a szemei is mosolyogtak. Mondani akartam valamit, de semmi sem jutott az eszembe. Csak a szemébe nézetem, aztán becsuktam a sajátomat. Előre hajoltam, és a testünk összefonódott. A szívem kihagyott az egypillanatra, és éreztem az övének dobogását a mellkasomon. Ajkaink találkoztak. Csak egy gyors csók volt. Átöleltem és ő is magához szorított. Csak álltunk ott pár pillanatig, átölelve egymást és gyengéden csókolózva.
Aztán az ajkaink végül szétváltak. Kinyitottam a szemem, és ismét az ő arcát láttam. Ugyanúgy mosolygott, ahogy én is. Éreztem, ahogy a szerelem eluralkodik rajtam. Ismét erősen magamhoz szorítottam.
– Annyira sajnálom – mondtam.
– Mit?
– Hogy annyi időt elvesztegettünk. Már réges-rég együtt kellene lennünk.
– Megbocsátok, Shae. Nem haragszom rád. Szeretlek – csókolt meg ismét.
– Gyerünk! – vontam be a kocsimba.
– Elmehetünk hozzánk. Nem hiszem, hogy apukám fenn lenne, és ha alszik, egy földrengés sem keltheti fel – mosolygott rám Tara az anyósülésről. Bólintottam, és beindítottam a kocsit.
Nem tartott sokáig odaérni. Leparkoltam az út mellett, és a bejárati ajtó felé indultunk. Az egész testem remegett. Ez egy annyira érzelmileg túlfűtött nap volt, hogy mindenem belefeszült. Óvatosan benyitott. Minden lámpa le volt kapcsolva, az apukája szobája pedig be volt zárva. Óvatosan indultunk a szobája felé, és Tara becsukta mögöttünk az ajtót, majd felkapcsolta a lámpát és rám nézett.
– Szeretlek – mondta hirtelen, mintha belehalna, ha nem mondhatná ki.
– Én is szeretlek – válaszoltam. Ki akartam mondani újra és újra.
– Mindig csak rád gondolok. Szeretném, ha tudnád, hogy azért voltam szomorú, mert szeretlek, és te nem voltál velem. Sosem haragudtam rád, vagy ilyesmi. Mindig azt mondtam a többieknek is, hogy vissza kellene fogadniuk téged, de ők mindig letorkoltak. Különösen Misty – hadarta, azért könyörögve, hogy bocsássak meg neki.
– Tara, Tara! Ne beszéljünk a múltról! Még előttünk az egész jövő, és most boldog vagyok.
Elmosolyodott, és hozzám lépett, hogy megcsókoljon. Megfogtam a kezét és visszacsókoltam. Éreztem a parfümje illatát, és puha ajkai érintését. Csodálatosabb volt, mint bármi, amit azelőtt éreztem.
Szikrázó szemeibe néztem. Sosem vettem még észre a belőlük áradó szikrázó szerelmet, csak most. Csak úgy sugárzott belőle az erő. A karjaimba zártam őt és ismét megcsókoltam. Egy örökkévalóságnak tűnő ideig csókolóztunk. Nyelveink táncot jártak egymás szájában.
Óráknak tűnő idő után ajkaink szétváltak. Halkan nevettünk, és egymást bámultuk. A vállára tettem a kezem, és lefektettem az ágyra. Összefontuk a lábainkat, és karjaink is egymásba kulcsolódtak, miközben tovább csókolóztunk. A testemet forróság öntötte el. Egyre hevesebben csókoltuk egymást, és a kezeim bebarangolták a testét.
A hátamra fordultam és Tara fölém kerekedett. Felült, és lemosolygott rám. Beharapta az ajkát, majd keresztbe tett kézzel lenyúlt, felhúzva a pólóját, ami alól előtűntek fekete melltartójába burkolt domborulatai. Felemeltem a fejem és megcsókoltam a köldökét, mire ő felnevetett.
Előre hajolt és megcsókolt. Haja az arcomba omlott és teljesen beterítette. A háta mögé nyúltam, és kikapcsoltam a melltartóját. Kacagva egyenesedett fel és játékosan rácsapott a kezemre, de hagyta, hogy a melltartó lecsusszanjon a karjain és az ágyra hulljon. Gyönyörűek voltak a mellei, ahogy közepükön apró rózsaszín bimbói előre meredtek.
Most rajtam volt a sor, hogy a hátára fordítsam és fölé kerekedjek. Előre hajoltam, és arcomat a mellei közé fúrtam. Megcsókoltam a bimbóit, mire ő felnyögött. Gyengéden szopogatni kezdtem őket, miközben puha domborulatait masszíroztam. Éreztem, hogy megcsókolja a fejem búbját. Lassan és gyengéden dolgoztam. Az egész teste tüzelt, és halkan nyögdécselve zihálta a nevemet.
Hirtelen megálltam. Felültem és gyorsan megszabadultam a felsőmtől, megmutatva melltartóm hiányát. Hideg levegő csapott meg, de bimbóim eddigre már az izgatottságtól is merevek voltak. Ismét előre hajoltam, Tara két oldalára könyökölve, hogy a melleim fölé lógjanak. Éreztem, hogy nyelve megérinti a bimbómat, amitől feltartóztathatatlanul tört elő egy nyögés a torkomból.
Nyelve körözött a bimbóim körül. Az egész testem remegett. Már mindketten elvesztettük az irányítást az események felett. Hirtelen felkeltem, és Tara fölé álltam az ágyon. Ő vágyakozó tekintettel nézett rám, beharapva az alsó ajkát. Csábosan megráztam a csípőmet, mire ő felnevetett. Kizipzáraztam a szoknyámat, és engedtem, hogy lecsússzon a lábaimon. Nem viseltem alatta semmit, így nedves ágyékom csupaszon került a levegőre. Tara csak bámult rám, ahogy csend telepedett a szobára
Feltérdelt és felpillantott rám. Megragadta a lábaimat és végigcsókolta a vádlimat. Majd tovább haladt a térdeimen keresztül fel a combjaimra. Minden egyes csókja égő nyomot hagyott a bőrömön. Előre hajoltam és megragadtam az ágy háttámláját. Térdeim elgyengültek. Meg kellett tartanom magam.
Végigcsókolta a combjaim belsejét, majd megállt, épp csak a puncim pereménél. Lenéztem rá, ő pedig rám kacsintott. Végigsimította a lábamat, mire én engedelmesen terpeszbe álltam, engedve enyhe nyomásának. Szeméremajkaim egyre szélesebben tátogtak. Végül ujjai elérték a barlangom bejáratát. Alig értek hozzá, az egész testem megremegett. Hangosan felnyögtem, és egyik kezemet a mellemre tapasztottam.
Tara lassan dörzsölni kezdte a csiklómat. Felhasználta minden tudását, amit a maszturbálás hosszú gyakorlásával szerzett. Apró köröket rajzolt a csiklómra, amitől forróság öntötte el a testemet. Végül, amikor úgy éreztem, mindjárt felrobbanok, belém mélyesztette az ujjait. A hátam azonnal megfeszült.
Aztán elkezdett mozogni mélyen bennem. Minden tagom elgyengül. Térdre rogytam, de továbbra is markoltam a háttámlát. Ritmikusan mozogtak bennem az ujjai, én pedig átvettem az ütemet. Alattam feküdt, a csípőmet csókolgatva, miközben bennem mozgott.
Hirtelen az egész testemet kitöltötte a gyönyör. Végigrohant az ágyékomtól át a lábaimon a lábujjaim hegyéig. Forróság öntött el, és tudtam, mindjárt itt a vég. Forró hullámok öntöttek el. Az agyam leállt. Elmerültem a gyönyörben, de Tara velem maradt. Tovább mozgatta bennem az ujjait, amitől csak újabb és újabb hullámok törtek rám.
Végül megálltam. Rohadtul jól csinálta. A hátamon feküdtem és zihálva bámultam a plafont. Hirtelen a lába suhant át a látóteremen, majd megéreztem ágyéka illatát, ahogy a szoknyája betakarta az arcomat. Nem szólt egy szót se, csak a számhoz engedte a punciját. Beszívtam az illatát és felsóhajtottam. Csodás illata volt.
Eddigre már a hormonjaim rabszolgája voltam. Nem tudtam gondolkodni, de nem is próbáltam. Megragadtam a derekát, és magamhoz vontam őt. Kinyitottam a szám és megnyaltam a punciját. A teste remegett a kezeim között, ahogy nyelvem a csiklójához ért. Hallottam, ahogy zihál, és elképzeltem, ahogy a melleihez nyúl, az arca pedig grimaszba rándul.
Taktikát váltottam. Még egyszer belenyaltam a puncijába, aztán mélyen belé hatoltam vele. Csodás volt az íze. Éreztem, hogy megragadja a csuklómat, és tovább nyomja a csípőjét felém.
Egyre hevesebben mozgott a nyelvemen, míg végül át nem lendült a csúcson. Az egész teste rázkódott, ami átragadt rám is. Arcomat beterítették kitörő nedvei. Lenyeltem, amennyit csak tudtam. Végül minden ereje elfogyott, és a teste rám roskadt.
Bizonyára elaludtunk, mert legközelebb arra emlékszem, hogy az éjszaka közepén ébredek, még mindig alatta. Gyengéden lefordítottam magamról és fejét a párnára fektettem, majd magamhoz öleltem őt. Végül ismét elaludtam, és reggel gyengéd csókjaira ébredten. Életemben először voltam igazán és szívből szerelmes.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Angelica Jaramillo alias Shae Sullivan.
