Az új lány 11. fejezet - Kibékülés

FIGYELEM! Ez egy leszbikus történet. A karakterek igen nagy része vagy leszbikus, vagy legalábbis nem tartózkodik a más lányokkal való szeretkezéstől. Aki ezt nem tolerálja, az kérem, itt hagyja abba az olvasást. Köszönöm.

Írta: YKN4949
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. július 21.

********************************************************************

A tanév hátralévő része lassan vánszorgott. Az egész annyira fura volt. Tarával minden időnket együtt töltöttük. Együtt mentünk reggel iskolába, együtt ebédeltünk, és délután együtt mentünk haza. Néha csak együtt lógtunk, néha le is feküdtünk, utána pedig haza vittem őt. Arra ébredtem, hogy a Tara iránti rajongásom az idő előrehaladtával nem hogy csökkent, de csak nőttön-nőtt. Amikor ráfordultunk a tanév célegyenesére, már úgy éreztem, életem hátralevő részét is le tudnám élni vele.
Valószínűleg ugyanez volt igaz Misty-re és Julie-ra is. Néha láttuk őket a suliban, vagy a plázában, de mindig csak elsétáltunk egymás mellett, mintha észre se vettük volna a másikat. Ez nagyon megviselte Tarát. Ő már nagyon régóta ismerte őket, és úgy érezte, ok nélkül közösítik ki őt. Próbáltam jobb kedvre deríteni, amit ő a legkevésbé se bánt, de mégis fájt a szívem, látva, mennyire bántja őt a helyzet.
Rá kellett jönnöm, hogy ez az egész így fog tovább menni egészen addig, amíg Misty és Julie elmennek egyetemre, és az emlékük lassan elhalványul. Az igazat megvallva, az utolsó héten már úgy éreztem, ez a folyamat el is kezdődött. Tisztán emlékszem arra a napra, amikor az egész elméletem földi pokollá változott, mivel az volt az első nap a hónap folyamán, amikor nem láttam, de még csak nem is gondoltam Misty-re és Julie-ra.
A szekrényem felé sétáltam, és magamban mosolyogtam. El sem tudtam hinni, hogy már csak három nap van hátra a nyárig. Akkor majd egész nap csak heverészhetünk Tarával. Talán elmehetünk egy koncertre, vagy lemehetnénk a strandra. Volt egy sanda gyanúm, hogy Tara mennyeien nézne ki egy falatnyi bikiniben, és már hozzá is kezdtem, hogy keressek egyet, ami illene hozzá.
Oda se figyeltem, miközben kinyitottam a szekrényemet, míg valami ki nem hullott belőle, és a csizmám orránál landolt. Lehajoltam, hogy felkapjam. Egy kis lila boríték volt, amire gyöngybetűkkel az én nevemet írták. Letettem a táskámat, és gyorsan kibontottam a levelet.

„Shae!

Tartok egy kis érettségi bulit az utolsó tanítási nap. Szeretném, ha te is eljönnél. Nem hinném, hogy valaha is képes lennék csak úgy elmenni, anélkül, hogy elbúcsúznánk. Légy ott 9-re!

Julie”

Ledöbbentem. Meg se tudtam szólalni. Ez volt az utolsó dolog, amire számítottam. Meg kellett mutatnom az üzenetet Tarának, hogy lássam, hogy reagál. Neki kellett döntenie. Ha ő szeretne elmenni és elbúcsúzni a régi barátaitól, én tiszteletben tartom. De ha csak azt szeretné, hogy az egésznek szimplán vége legyen, nekem az is megfelel.
Amikor megmutattam neki, Tara eleinte össze volt zavarodva. Azt hiszem, boldogtalan volt, hogy ráhagytam a döntést, annak ellenére, hogy tudta, talán ez a legjobb megoldás. Végül úgy döntött, még ha nem is igazán szeretnénk elmenni, nem akartunk megadni nekik azt az elégtételt, hogy ők tűnjenek fel jófiúkként, akik próbálnak békülni. A mi kis csapatunk azért bomlott fel, mert ők önzők voltak, és nem akartuk, hogy ezt most ránk süssék. Tiszta szívből egyet értettem vele.
A hét hátralevő része szinte elrepült. Hihetetlen volt, hogy az első és egyben utolsó évem az új iskolámban ilyen gyorsan véget ért. Fura volt, mert ahogy visszagondoltam rá, az egész év szinte csak egy masszává vált, de amikor az elmúlt év nagy pillanataira gondoltam, azok mintha csak egy millió éve történtek volna. Mintha egy örökkévalósággal ezelőtt lett volna az első napom. Egy örökkévalósággal ezelőttinek hatott, amikor megismerkedtem a barátaimmal, és a nagy összeveszés is mintha már évekkel ezelőtt történt volna. És most minden a végéhez közeledett. Nem is igazán tudtam, mit érzek, de tudtam, hogy már egészen más ember vagyok. Nem voltam ugyanaz, aki elkezdte ezt az évet. Már nem voltam pompomlány. Nem voltam menő, vagy népszerű. De boldog voltam. Tényleg és őszintén boldog. És ez jobb volt mindennél.
Végül eljött az a bizonyos este, és én átmentem Taráékhoz, hogy együtt öltözzünk át. Meg akartunk bizonyosodni róla, hogy jól nézünk ki, amikor megérkezünk Julie-ékhoz. Nem tudtuk pontosan, hogy fognak felöltözni a többiek, de mindenképp ki akartunk magaslani a tömegből. Végül hihetetlenül vonzóra sikerült a kinézetünk. Én egy rendkívül szűk fekete felsőt vettem fel melltartó nélkül, amiből kilátszott a csípőm. A kedvenc, vadiúj rózsaszín szoknyámat húztam fel mellé és a kommandós csizmámat. De Tara még rajtam is túltett. Sötétlila fűzőt viselt és egy szűk szoknyát, ami kiemelte a fenekét. Legszívesebben ott maradtam volna vele a szobában, hogy az ágynak döntsem, de ő meggyőzött, hogy el kell mennünk Julie-ékhoz.
Úgy tíz perccel kilenc után értünk oda, és becsöngettünk. El se hiszem, milyen ideges voltam. Nem tudtam, mire számítsak, de féltem, hogy bármi megtörténhet. Csak álltunk ott egy ideig, és bámultuk egymást. Tara is idegesnek tűnt. Felé nyúltam, és megszorítottam a kezét, mire ő küldött felém egy hálás mosolyt.
Végül az ajtó kinyílt, és Julie jelent meg előttünk. Nyilvánvalóan ő is próbált jól kinézni, és, be kell vallanom, remek munkát végzett. Egy szűk ujjatlan fekete ruhát viselt, aminek az oldalán egy hasíték nyúlt fel egészen a derekáig. Az arcán gyönyörű mosoly ült, ahogy ajtót nyitott.
Bekukkantottam, és megláttam Misty-t is a helyiség másik végében. Egy poharat tartott a kezében és hihetetlenül csinos volt. Sokkal gondosabban festette ki magát, mint általában. Egy csillogó felsőt viselt szűk fekete farmerrel és lapos talpú cipővel.
Julie beinvitált minket, majd gyorsan hozott nekünk inni. Pár pillanat múlva már mind a konyhában álltunk és magunk elé bámultunk. Senki se mert megszólalni nagyon sokáig. Egy idő után már elviselhetetlen volt az egész, de mielőtt robbant volna a dolog, az események új fordulatot vettek.
Julie végre megtette azt, amit már kétségbeesetten vártam tőle azóta, hogy ez az egész hónapokkal ezelőtt elkezdődött. Előlépett és megtette azt, amit egy vezérnek tennie kell.
– Köszönöm, hogy megtettétek ezt nekem, srácok – mondta. – Tényleg sokat jelent ez nekem.
– Aztán nyelt egyet, és kijavította magát. – Nekünk. Ez sokat jelent nekünk.
Misty is bólintott. Én megvontam a vállam, és Tara is motyogott valamit arról, hogy nem számít.
Egy pillanatra ismét csendbe burkolóztunk, de most már Julie kezdett belejönni. Úgy viselkedett, mint az a Julie, aki bevett engem a csapatába, és megtanított, hogy viselkedjek jól az új környezetemben, nem pedig mint az a tutyimutyi Julie, aki engedte, hogy Misty azt csináljon velem, amit csak akar.
– Komolyan gondolom, srácok – folytatta, nem adva fel. – Misty és én sokat beszélgettünk. Rájöttünk, hogy valami nagyon rosszul sült el. Abban nem értünk egyet, hogy pontosan mi, de sajnáljuk, hogy így alakult. De ami számít, sajnálom, srácok. Sosem akartam, hogy ez történjen – nézett Tarára, majd rám. A szívem hevesen vert. Arra vártam, hogy Misty is bocsánatot kérjen, de már az is épp elég volt, hogy egyikük beismerte, hogy nem minden az én hibám volt. Nem csak egy repedtsarkú voltam, aki belerondított az életükbe. Szükségem volt rá, hogy ők is rájöjjenek.
– Ó, a fenébe is! – fakadt ki Misty, amitől egy pillanatra megrettentem. – Csak felejtsük el, hogy ez az egész valaha is megtörtént! Még mindig nem hiszem, hogy az én hibám lett volna – nézett keményen Julie-ra, amiből egyből tudtam, hogy ezen sokat vitatkoztak –, de sajnálom, hogy hagytam elfajulni. Tényleg sajnálom.
Ez volt a legtöbb, amit várhattam tőle, ami egyáltalán nem rossz. Sőt, még több is, mint amire számítottam.
– Egyet értek – válaszoltam. Nem terveztem még egy esélyt adni Misty-nek, de most komolyan gondoltam.
– Én is sajnálom – mondta Tara, annak ellenére, hogy ő volt messze a legártatlanabb köztünk. Rá mosolyogtam. Ő mindig csak békét akart. Azt hiszem, mindannyiunkat megérint a gesztusa.
– Akkor barátok vagyunk? – kérdezte Julie.
– Barátok – mondtuk Tarával egyszerre, mire mindenki felnevetett.
– Barátok – mondta Misty is és elmosolyodott. Úgy éreztem, mindjárt elsírom magam. Ez volt a barátságunk legszebb pillanata. És ismét barátok voltunk.
– Akkor szórakozzunk egy kicsit – hajtotta le Julie az italát. Mindannyian követtük a példáját. Az éjszaka hátralevő része nagyon jól telt. Viccelődtünk, videojátékoztunk, telefon-betyárkodtunk és beszélgettünk. Rengeteg mindent kellett megbeszélnünk. Be kellett pótolnunk mindent, ami történt azóta, hogy összevesztünk. Akkor szórakoztam a legjobban életemben.
Úgy kettő körül a buli kezdett ellaposodni. Csak ültünk Julie szobájában és tévéztünk. Julie és Misty egymás mellett feküdtek az ágyon, míg mi Tarával megosztoztunk egy matracon a padlón.
A barátnőmre néztem, aki mereven bámulta a tévét. A képernyő fénye kékké változtatta az arcát, és néhol árnyékokat vetett rá. Így még gyönyörűbb volt, mint bármikor. A szívem megtelt szerelemmel, a testem pedig vágyakozással. Annyira kívántam őt!
– Tara! – sttogtam a fülébe, mire ő felém fordult. – Gyere velem!
Rá kacsintottam, mire ő megragadta a felé nyújtott kezemet. Mosolyogva bólintott, miközben felálltunk és odasétáltunk az ágyhoz. Nem kellett odanéznem, hogy tudjam, Tara is mellettem áll, amikor Julie és Misty zavarodottan néztek fel ránk.
Megérintettem Tara vállát, miközben ő előre hajolt, az arcát Misty-éhez tolva. A másik lány nem reagált semmit, csak lehunyta a szemeit. Figyeltem, ahogy ajkaik egymásba fonódnak. Misty felemelte a kezét és megragadta a barátnőm tarkóját, hogy közelebb húzza őt. Megint megérintettem Tara vállát, mire ő visszahúzódott a csókból. Áttornázta magát az ágyon, míg végül Julie karjaiban nem kötött ki.
Most én következtem. Az ágyra ereszkedtem, igyekezve kontrol alatt tartani minden porcikámat.  Misty csak bámult rám, valami olyasmi fénnyel a szemében, amit még sosem láttam tőle. Talán valamiféle tisztelet volt. Előre hajoltam, és gyengéden megcsókoltam őt, ő pedig visszacsókolt. Éreztem, ahogy kezei a derekamra siklanak, és az oldalamat simogatja, miközben csókolózunk. Az egész olyan gyengéd és érzéki volt. Már értettem, miért szereti őt Julie annyira.
Felültem egy pillanatra, és lepillantottam Misty-re. Tarára pillantottam, és elkaptam a tekintetét. Aztán egy gyors mozdulattal lekaptam a felsőmet, és engedtem, hogy melleim szabadon remegjenek. Tara azonnal követte a példámat és megszabadult a fűzőjétől. Egyszerre hajoltunk előre, és éreztem, hogy Misty ajkai a bal mellbimbómra záródnak. Halkan felnyögtem, és szinte ezzel egy időben, az ágy másik oldaláról is hasonló hangot hallottam. Ahogy oda fordultam, megláttam Tara mellét eltűnni Julie szájában.
Oldalra hajoltam, és Tara felé fordítottam a fejem. Misty erre erősebben kezdte szívni a mellbimbómat, amitől hangosan felnyögtem, miközben az ajkaink találkoztak Tarával. Ez volt életem addigi legszenvedélyesebb csókja. Nyelveink vad táncot jártok. Tara beharapta az alsó ajkamat, olyan erősen, hogy könny szökött a szemembe.
Amikor a csókunk véget ért, elfordultam, és megragadtam Misty fejét, hogy irányítsam, miközben szopogatja a mellbimbóimat. Egy gyönyörűséges örökkévalóságnak tűnő ideig folytatta a munkáját, én pedig lehunytam a szemem, miközben a hátam megfeszült. Halk nyögéseket hallottam, és ahogy odafordultam, láttam Julie-t és Tarát megszabadulni megmaradt ruháiktól. Pár pillanat múlva már meztelenül ültek mellettünk az ágyon. Megtetszett az ötlet és én is gyorsan letornáztam magamról a szoknyámat, míg végül már én is meztelenül nem térdeltem Misty felett. Utána átnyúltam Tarához, és megragadva a bal mellét, elkezdtem masszírozni azt. Aztán oldalra hajoltam, és a számba vettem Julie bal mellbimbóját, miközben Tara ugyanezt tette a jobbal, és végül a barátnőnk már nyögve vonaglott alattunk.
Ahogy így folytattuk, egyszer csak meghallottam Misty-t mozgolódni magam mögött. Egy időre nagyon elcsendesedett. Egy pillanatra minden megdermedt, majd hangos nyögés tört fel a torkomból, és ugrottam egyet meglepetésemben. Éreztem, ahogy egy nyelv csusszan a fenekembe. Az érzés, ahogy Misty nyalni kezdi az ánuszomat, egyszerre volt hihetetlenül irreális és felemelően érzéki pillanat, amitől az ágyékom hevesen lüktetni kezdett.
Tovább szopogattuk Julie melleit, aztán felfigyeltem rá, hogy Tara egyszerre izgatja egyik kezével a saját, másikkal Julie punciját. A szoba meglepően csendes volt, de mindannyiunkban ott munkált a feszültség. Tara már keményen ujjazta a barátnőnket, Misty nyelve pedig mélyen a fenekembe hatolt. Úgy éreztem, a testem mindjárt félbe hasad, és én imádtam. Hirtelen Tara felsikoltott, mi pedig felnevettünk nyilvánvaló szándékán, ahogy elkeseredetten próbálja visszatartani az orgazmust. Mindannyian megálltunk egy pillanatra, és én felnyögtem, ahogy Misty kihúzta a nyelvét a fenekemből.
Vakmerő lépésre szántam el magam, és hátra fordultam, hogy a földre fektessem Misty-t. Ő szó nélkül engedelmeskedett, a szemeiben pedig tűz égett. Egész teste könyörgött a kielégülésért. Amikor már a hátán feküdt, fölé tornyosultam, és frissen borotvált puncimat az arcába nyomtam. Egy pillanatot se vesztegetett. Alig telt el néhány pillanat, már keményen szívta a csiklómat, miközben ujjai a barlangomban csúszkáltak.
Másik két barátnőnk sem akart kimaradni. Így hát lemásztak az ágyról. Tara gyorsabb volt, és rávetette magát Misty-re, végig nyalva és csókolva barátnője testét. Julie egy másodperccel lemaradva követte. A földre feküdt, és megragadta Tara lábait, hogy szétfeszítse őket. Befeküdt a barátnőm alá, és magára húzta őt, hogy ágyéka találkozzon az ő szájával. Másodperceken belül Julie már hevesen szívta Tara csiklóját, ujjai pedig a lány puncijában turkáltak.
Én is elszántam magam egy kicsit több munkára. Óvatosan mozogva körbefordultam, hogy közben ágyékom egy pillanatra se válljon el Misty szájától, majd előre hajoltam, és kezeimet Julie feszes farpofái közé fúrtam. Felemeltem őt, de csak épp eléggé ahhoz, hogy elérjem a punciját, és belémélyeszthessem a nyelvemet. Egy kis mozgás árán ujjaim közben belemélyedtek a fenekébe. Julie már olyan közel állt az élvezetek csúcsához, hogy egész teste megállás nélkül rázkódott.
Egy ideig nyaltuk egymást, majd hirtelen ugyanaz az érzés futott végig rajtunk. Különös érzés volt. Mintha egy pillanatra egyé váltunk volna, és testünkre egyszerre csapott le a gyönyör. Olyan hevesen élveztem el, hogy az agyam mintha darabjaira robbant volna, a testem viszont továbbra is tökéletesen működött. Hallottam, ahogy a többiek is felsikoltanak, és egyszerre rogytunk le a padlóra, beburkolózva egymás nedveibe.
Egy további szó sem hangzott el. Mindannyian tudtuk, mi a dolgunk. Közelebb kúsztunk egymáshoz, és átkaroltuk egymást, egymás melleire hajtva a fejünket, miközben puncijaink a másik combjához simultak. Hamarosan mind egy hatalmas labdát alkottunk, és így merültünk álomba.
Aznap éjjel olyan öröm töltött el, amit nem lehet szavakkal leírni. Csak azt tudom, hogy jó érzés volt, és semmi más nem érdekel. Minden elmehet a pokolba. Most tényleg, igazán boldog voltam.
A nyár hátralévő része csodásan telt. Rengeteg ottalvós bulit rendeztünk és rengeteg mindent kipróbáltunk, de egyik sem volt olyan varázslatos, mint az az éjszaka. Ez egy egyszeri alkalom volt az életemben, amikor együtt volt a négy barát. Augusztusban Misty és Julie elutaztak az egyetemükre. Tara és én a városban maradtunk. Hosszú időbe telt, de rávettem a szüleimet, hogy finanszírozzák, hogy Tara velem utazhasson. Az ára az volt, hogy kivetetem a piercingeimet az arcomból. Sebaj, helyette beszereztem egyet a szeméremajkaimba. Amikor pár hónappal később hazatértünk, egy kocsit pillantottam meg a szomszéd ház előtt parkolni, mellette egy nagy költöztető teherautóval.
– Mi folyik itt? – kérdeztem apukámat.
– Ó, új szomszédok. Van egy lányuk is, aki annyi idős, mint te.
Nos, volt még hat hónapom, mielőtt kezdődik az egyetem, és most itt van egy az új lány. Lehetne az élet ennél szebb?

Vége!

Ui.: A képen Kaya Scodelario alias Julie.