Ábrahám megkísértése - 05. Az első összecsapás

Négy fal, egy asztal, akták, két szék, egy magnetofon. Avraam lélekben megpróbált felkészülni a sátánnal való találkozásra. Hosszú ideig a csendet csak a légyzümmögés zavarta meg, aztán kulcscsörgés, léptek – és a sátán ott is állt előtte.
Nem olyan volt, mint amilyennek képzelte: kedves, jótartású, intelligens öregúr, aki illedelmesen várta, míg megszólítják.
- Herr Walhall, a kihallgatását megkezdjük. Kérem, egyenesen válaszoljon a kérdéseimre, de figyelmeztetnem kell, hogy mindent felhasználhatunk a tárgyalásán.
Az öregúr nem jött zavarba, elbűvölő mosollyal nézett a kihallgatója szemébe.
- Kedves, Avraam, ha megengedi, hogy így szólítsam, mint idősebb hadd javasoljam a tegeződést. Sok időt fogunk együtt tölteni, egyszerűbb lesz így. És kérem, szólítson Siegfriednek, vagy, ha jobban tetszik, Sigmundnak.
- Sigmundnak? – csodálkozott el Avraam.
- Ha jól tudom, az a szokás, hogy ha valaki alijázik, ha jól tudom, így mondják, ha valaki bevándorol Izraelbe, egy héber nevet választ magának. Márpedig előreláthatólag, már nem fogom elhagyni Izraelt, a Siegfried pedig nem igazán héber név. A Sigmund jobban megtenné – kuncogott az öreg.
- Herr Walhall, ha kérem, maradjunk a hivatalos formáknál – próbálta meg Avraam leplezni az undorát. – Először is, ismertetem önnel a témaköröket, amikből idővel összeállhatnak a vádpontok.
- Parancsoljon, kérem – helyezkedett el az öreg náci.
Avraam kinyitotta a dossziékat.
- Az első vádpont, hogy tagja volt az SS-nek, amely a nürnbergi bíróság döntése alapján bűnszövetkezetnek minősül, így a kollektív bűnösség alapján ön felelősségre vonható. A második pont, hogy részt vett az Endlösungban, azaz végső megoldásnak nevezett összeesküvésben, melynek célja a zsidóság teljes megsemmisítése volt. A harmadik: a törvénytelenül elkobzott zsidó javakból való részesedés. A negyedik: orvosi kísérletek végzése. Az ötödik: hamis személyazonossággal elmenekült a felelősségre vonás elől.
- Ennyi? – kérdezte csalódottan Walhall.
- Igen. Egyenlőre.
- Gondolom, az elkövetkező hetekben bővel lesz időnk átbeszélni az egyes témákat, de röviden reagálnék rájuk – kezdte Walhall, majd folytatta:
A náci pártba és az SS-be 1943-ban léptem be, Joseph Mengele javaslatára, azonban harci cselekményekben nem vettem részt. Igaz, tiszti rangot kaptam, de gyakorlatilag csak tudományos munkát végeztem a koncentrációs táborokban. A vádpontot a fenti kiegészítésekkel elismerem, igen, valóban az SS tagja voltam, de nem követtem el háborús bűncselekményeket.
- Részt vett a végső megoldás előkészítésében?
- Nem. A végső megoldás kereteit 1942. január 20-án, a Wannsee-i konferencián határozták meg, amikor sem az SS-nek, sem a náci pártnak nem voltam a tagja. Sem a népirtás előkészítésében, sem a végrehajtásában nem működtem közre. Elismerem, hogy tudtam róla, de hangsúlyozom, hogy tevékenyen nem vettem részt benne – válaszolta Walhall.
- De hiszen ön egy koncentrációs táborban szolgált!
- Valóban, de az ottani munkán kifejezetten és szigorúan tudományos célú volt – mosolygott rendíthetetlenül az öregúr. Avraam szívesen válaszolt volna, de inkább áttért a következő kérdésre:
- Részesült az elkobzott zsidó javakból?
- Ugyan, kérem, ez komolytalan vád! Amikor a foglyok megérkeztek a koncentrációs táborba, már semmijük sem volt, az SS már korábban kifosztotta őket mindenből. Elismerem, hogy az SS-t és a koncentrációs táborokat részben az elkobzott zsidó javakból finanszírozták, de ez engem nem érdekelt. Rendszeresen megkaptam a zsoldomat, abból és a természetbeni juttatásokból meg tudtam élni. Lehetséges, hogy a zsoldom közvetetten az elkobzott zsidó javakból is származott, de hangsúlyozom, hogy erről nem volt tudomásom, tehát a jóhiszeműségemhez nem férhet kétség.
- Végzett ön orvosi kísérleteket a koncentrációs táborokban?
- Természetesen, ezt sem tagadom – ismerte el az öreg.
- De ezek nem valódi tudományos kísérletek voltak, hanem kínzások!
- Ugyan kérem, ez minősítés. Háborús időket éltünk, nem tudtunk olyan körülményeket biztosítani, mint a békés időkben, de ezeknek a kísérletek volt értelmük, tagadom, hogy csak kínozni akartuk volna a foglyokat. Rengeteg tudományos eredményt értünk el, amiket később mind a szovjet, mind az amerikai oldalon hasznosítottak. Vegye kérem azt is számításba, hogy azzal, hogy a foglyok közül kiválasztottunk bizonyos személyeket, azzal a túlélésre is esélyt adtunk nekik.
- A többségük meghalt az embertelen kísérletekben.
- Valóban, de ismételten hangsúlyozom, hogy a koncentrációs táborban mindenképpen ez lett volna a sorsuk. A haláluk azonban értelmet nyert, hiszen a tudományos haladást szolgálta. Látom, nem ért ezzel egyet – nézett Avrram szemébe -, de higgye el, ha alkalmat nyújt rá, be fogom bizonyítani az igazamat.
Végül, elismerem, hogy elmenekültem, de mindenki ezt tette volna a helyemben. 1945 után utólag hozott törvények alapján ítélkeztek Nürnbergben, nem számíthattam jogszerű eljárásra. De amint látja, önként jelentkeztem önöknél, hogy számot adjak a tetteimről.
- Hajlandó beszámolni arról, hogyan menekült el és hogyan bujkált? – folytatta a kikérdezést Avraam.
- Természetesen nem. Nem fogom feladni a bajtársaimat. A magam nevében jelentkeztem, a lelkiismeretem parancsára. Gondolom, ön is megvetette azokat a hitsorsosait, akiket a háború alatt elfogtak és feladták a segítőiket.
- Ezzel bizonyíthatná az együttműködési szándékát, amit az ítélethozatal során figyelembe vennének.
- Ugyan, kérem! – legyintett Walhall. – Ön is tudja, hogy ha bebizonyosodik mindaz, amivel vádolnak, csak egyetlen ítéletet hozhatnak: halál. Ezen mit lehetne enyhíteni? És elismerem, Izrael csodálatos ország, de nem fogom feladni a kameradjaimat azért, hogy a halál helyett egy izraeli börtöncella komfortját élvezzem.