Izrael felett mindig kék az ég, gondolta a férfi, amikor kilépett a repülőtérről. Bármilyen rémtörténeteket is hallott az itteni vámvizsgálatról, szerencsésen túlesett rajta: bár alaposan átnézték az útlevelét, hiszen Eichmann pere óta minden argentin gyanús volt, de a kamerádok jó munkát végeztek, a papírjai kifogástalanok voltak. Végül tisztelegtek és jó nyaralást kívántak.
Nem bízta el magát, tudta, hogy követhetik, ezért tervei szerint pár napot valóban turistáskodással akart tölteni: megnézi az emlékhelyeket, a nemrég visszafoglalt Jeruzsálemet, talán még a kibucokat is. Megkísértette a gondolat, hogy a Siratófalnál ő is imádkozzon, hiszen anno az SS-ben egész jól megtanult héberül, de aztán elhessegette. Ő német, és németként kell végrehajtania a küldetését, nem alacsonyodhat le annyira, hogy zsidóként viselkedjen. Neki most kell megnyernie a ’45-ben elvesztett harcot.
Élete utolsó öt szabadon töltött napján bejárta az országot. Az idegenvezető büszkén mutogatta neki a fiatal zsidó állam minden eredményét: az új városokat, a virágzó sivatagot, a szent helyeket. A férfi először arra gondolt, hogy a berlini olimpián is ugyanígy vezették körbe a külföldieket, ugyanezzel a büszkeséggel. Propagandisztikus szólamok, de, ismerte el magában, Izrael ugyanolyan csodálatos fejlődésen ment keresztül az elmúlt két évtizedben, mint Németország a Führer alatt. Még fegyveres katonából is ugyannyit lehetett az utcákon látni, mint fiatalkorában a hazájában. Csak más szabású egyenruha és a horogkereszt helyett Dávid-csillag volt rajtuk.
Az utolsó nap a csoportjának nem volt kötött programja, végre hozzáláthatott a terve megvalósításához. Egy külvárosi temetőben sétálgatott, ahová a mandátumi idők* óta már nem temettek senkit sem. Amikor biztos volt benne, hogy senki sem látja, odalépett egy elhagyatott sírhoz és egy kis dobozkát rejtett el a kövek alatt.
Majd visszatért a városba, a Ben Yehuda**-n megivott egy kávét és elszívott egy szivart. Finom volt, össze sem lehetett hasonlítani azzal a pótvalamivel, amit fiatalkorában kapott az SS-ben. De a szivar furcsa módon élvezhetetlen volt. Talán mégis igaza volt a Führernek, mélázott el, hogy be akarta tiltani a dohányzást.
Fizetett, fejedelmi borravalót adott, majd nekiindult a forgatagnak. Pár perc múlva megállt a rendőrkapitányság előtt, mély lélegzetet vett és belépett.
- Siegfried Walhall vagyok. Feladom magamat.
* Az I. Világháború és 1948, Izrael megalapítása között Palesztina brit mandátum volt.
** Tel Aviv elegáns része
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-12-23
|
Krimi
Egy kis krimi kevés szexualitással fűszerezve. <br />
Kellemes olvasgatást kívánok!
2024-12-22
|
Fantasy
Yukiko újabb lendülettel tért ki a lény egyik csápja elől, amely hangos csattanással vágódott...
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
2024-12-11
|
Történetek
Szét húzta a combjaim... csókra nyújtottam a szám, várva hogy belép a combjaim közé és megcsókol. Helyette...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Ábrahám megkísértése - 01. Egy idegen Izraelben
Folytatások
’48-ban megtörtént a csoda. Ben Gurion kikiáltotta a zsidó államot és a filmhíradó képein láttam, ahogy kétezer év után Erecben újra felhúzzák a Dávid-csillagos lobogót. És újra könnyeztem, pont úgy, mint magyar lakta területek visszacsatolásnál. És akkor engem is megkísértett a gondolat, hogy alijázzak. Mégis, valami visszatartott.
Valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni. Talán az, hogy apáink ezen a földön éltek. Hogy anyáddal ezen a földön voltunk boldogok. Nekem az a szó, hogy...
Valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni. Talán az, hogy apáink ezen a földön éltek. Hogy anyáddal ezen a földön voltunk boldogok. Nekem az a szó, hogy...
Ha Isten jó, miért kellett ez a rengeteg szenvedés? Ha viszont igazságos, miért akkor segített rajtuk, amikor már eljutott addig, hogy megtagadja?
Avraam odalépett a fiához. A maciját felvette a földről és odarakta a kisfiú arcához. Hiszen a macija nélkül soha sehova se akart elmenni, azt mondta, a maci vigyázza az álmát. Hát vigyázza az örök álmát is.
- Nagyon fáradt vagyok… Azt hiszem, elalszom… Aba, ugye nem fogsz itt hagyni? Ugye végig fogod a kezemet? És ugye nem engeded, hogy elmenjek?
- Hová mennél, Ichak?
- Ahol nincs élet… Ugye a tengerpart… - csukódott be a kisfiú szeme.
- Igen, a tengerpart…
- És a macim… - mondta félálomban Ichak.
- Igen, a macidat is visszük – válaszolta az apja, de a kisfiú már messze járt.
- Hová mennél, Ichak?
- Ahol nincs élet… Ugye a tengerpart… - csukódott be a kisfiú szeme.
- Igen, a tengerpart…
- És a macim… - mondta félálomban Ichak.
- Igen, a macidat is visszük – válaszolta az apja, de a kisfiú már messze járt.
Megőrültem – nevetett fel magában. Már én is imádkozok? Aki nem hisz Istenben, csak az erőben? Még gyerekkorában, ott Egyiptomban hitt. Őt nem érte olyan trauma, mint Saraht és az askenázi zsidókat a zsidóirtásban. Nem, ő csak egyszerűen a szülőföldjén hagyta a hitét. Izrael olyan más volt. A kibucok, a repülők, a tankok, a városok… Úgy érezte, ezeket nem az Úr adta meg, hanem a zsidók teremtették meg a semmiből. Életében először lett büszke arra, hogy zsidó, hogy Izrael a hazája.
Hasonló történetek
New Yorkban éjjel lehetett úgy közlekedni autóval, mint egy európai városban, a délutáni csúcsforgalomban. A mozielőadások most értek véget, és az emberek sorra fogták a taxikat. Hatalmas tülekedés folyt, ha megállt egy- egy. Kifestett kurvák kínálták nem is olyan olcsó bájaikat, majd beültek a pasasok kocsijába, vagy felmentek velük a garniszállókba...
A repülőút kellemes volt és Cooper két óra múlva már a washingtoni lakásban volt. Ez nem volt olyan előkelő, mint a New Yorki, de azért nagyon otthonosan volt berendezve. Kapus sem volt, így Cooper simán bejutott. Gyorsan felmérte a terepet.
Hozzászólások