David gondosan becsukta az ajtót, mielőtt beszélni kezdett volna.
- Avraam, amit most mondok, a legszigorúbban titkos.
- Azt hittem, Izraelben nem ismerjük ezt a szót… - vonta meg a vállát.
A főnöke egy pillanatig értetlenül nézett rá, majd megrázta a fejét:
- Most ne humorizálj. Komoly az ügy. Siegfried Walhall tegnap jelentkezett a tel aviv-i rendőrkapitányságon.
- Walhall? Mengele* szárnysegédje? – esett le Avraam álla. – Azt hittem, hogy a Moszad** még nem akadt a nyomára.
- Nem is. Argentin útlevéllel, turistavízummal jött ide, körbenézett, aztán feladta magát. Most aztán főhet a fejünk, hogy mit kezdjünk vele. Úgy döntöttem, te leszel a kihallgató tisztje – közölte vele a főnöke.
- Miért pont én?
- Mert te szefárd*** vagy, nem európai. Téged senki sem vádolhat részrehajlással, hogy egy bosszúszomjas bibsi vagy. Hallgasd ki, tudj meg mindent, amit lehet, de a legnagyobb titokban. Aztán majd eldöntjük, hogy mi legyen. Nem akarunk még egy Eichmann****-ügyet.
- Nem értelek. Mi volt a baj Eichmannal? Mesteri módon idehoztuk, a perben pedig minden napvilágra került. A világ végre értesült arról, hogy mit csináltak velünk a németek – ellenkezett Avraam.
- Éppen ez az! Addig mi voltunk a szupermenek, akik ’48-ban a semmiből létrehoztunk egy országot, aztán ’56-ban hülyére vertük az arabokat. Aztán a világ tudomására hoztuk, hogy mi sem vagyunk legyőzhetetlenek, a németek minden ellenállás nélkül több millió legyilkolhattak közülünk. Azóta minden arab diktátor arról álmodozik, hogy ez neki is sikerülni fog – sorolta David.
- De ’67-ben újra győztünk.
- Ezzel helyre is billentettük az egyensúlyt. Épp ezért nem akarunk egy újabb Eichmann-pert. Inkább legyünk szupermenek, nagy „I” betűvel a pizsamánkon, mintsem áldozatok. Amíg tartanak tőlünk, nem kell félnünk. Nézd! – mutatott az íróasztala mellett álló földgömbre. – Egész Izraelt el tudnám takarni a hüvelykujjammal, de a két tenyerem se lenne elég ahhoz, hogy az összes olyan országot elfedjem, akik eltörölnének minket a föld színéről. Ne adjunk nekik muníciót.
- David, mindenképpen én kellek neked? Tudod, most Sarahhal nehéz időszakot élünk át, nem szeretném magára hagyni…
- Ichak*****? Nagyon sajnálom. Mondanak valamit az orvosok? – kérdezett vissza David.
- Nem. Még hazudni sem tudnak semmit – rázta a fejét keserűen Avraam.
- Nézd… Nem árt, ha kicsit mással foglalkozol. Segíteni fog. Megkapod a dossziékat, aztán vasárnap kezdheted a kihallgatást.
- Szóval, mindenképpen én kapom meg ezt a nácit?
- Igen. De nagyon vigyázz. Valami van a háttérben, amire még nem tudtam rájönni.
- Egy náci feladja magát Izraelben, ahol tudja, hogy ki fogják végezni. Mi jöhet még?
David aznap reggel először mosolyodott el:
- Kapaszkodj meg. Walhall azt kérte, hogy te foglalkozz vele.
Aznap Avraam késő estig olvasta a dossziékat. Ha lett volna hite, hálát adott volna az Örökkévalónak, hogy ő és ősei nem kerültek Walhall kezei közé. Egyre jobban nyomasztotta a feladat nagysága, de felébredt benne a vadászösztön is: ezt a gyilkost neki kell levadásznia, bebizonyítania, hogy mit tett, megtörnie, megaláznia. Bosszút állnia zsidók millióiért. És a végén ott akar lenni a kivégzésén.
Már éjszaka volt, mire hazatért.
- Ma nem voltál Ichaknál – Sarah hangjában nem volt vád, csak egyszerű ténymegállapítás.
- Nem. Davidtól különleges megbízatást kaptam. Néhány hétig tart. Fontos. Kérlek, legyetek türelmesek.
- Néhány hét. El akartam mondani. Ma, amikor kijöttem Ichaktól, a folyosón elkaptam az orvost – mesélte rezignáltan az asszony.
- És? Mondott valamit? – kérdezte a férfi.
- Igen. Letámadtam, hogy valljon színt. Ichaknak csak hetei vannak hátra. Nem tudom, mi az a fontos munka, amit David rád bízott, de választanod kell: vagy az, vagy a fiaddal töltöd az utolsó napjait.
Sarah ismerte a férjét; tudta, minden további szó felesleges. Ha valóban olyan fontos a munkája, akkor azt fogja választani és akkor valóban érdemes. De a szíve mélyén reménykedett benne, hogy Avraam ez egyszer a szívére és nem az eszére fog hallgatni.
* az izraeli titkosszolgálat
** Josef Mengele (1911-1979) német SS-tiszt, az auschwitzi koncentrációs tábor orvosa. A foglyokon végzett embertelen, brutális kísérleteivel vált hírhedtté, sohasem állították bíróság elé.
Ez a lap egy ellenőrzött változatarészletek megjelenítése/elrejtése
*** Észak-Afrikából származó zsidó
**** Adolf Eichmann (1906-1962) részt vett a koncentrációs táborok megszervezésében és a zsidók deportálásában. A háború után Argentínába menekült, ahonnan 1960-ban a Moszad elrabolta és 1961-ben bíróság elé állították, majd kivégezték. A világ nagy része a perből értesült a holokausztról.
***** az Izsák ivrit megfelelője
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Ábrahám megkísértése - 03. Egy bizalmas beszélgetés
Folytatások
’48-ban megtörtént a csoda. Ben Gurion kikiáltotta a zsidó államot és a filmhíradó képein láttam, ahogy kétezer év után Erecben újra felhúzzák a Dávid-csillagos lobogót. És újra könnyeztem, pont úgy, mint magyar lakta területek visszacsatolásnál. És akkor engem is megkísértett a gondolat, hogy alijázzak. Mégis, valami visszatartott.
Valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni. Talán az, hogy apáink ezen a földön éltek. Hogy anyáddal ezen a földön voltunk boldogok. Nekem az a szó, hogy...
Valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni. Talán az, hogy apáink ezen a földön éltek. Hogy anyáddal ezen a földön voltunk boldogok. Nekem az a szó, hogy...
Ha Isten jó, miért kellett ez a rengeteg szenvedés? Ha viszont igazságos, miért akkor segített rajtuk, amikor már eljutott addig, hogy megtagadja?
Avraam odalépett a fiához. A maciját felvette a földről és odarakta a kisfiú arcához. Hiszen a macija nélkül soha sehova se akart elmenni, azt mondta, a maci vigyázza az álmát. Hát vigyázza az örök álmát is.
- Nagyon fáradt vagyok… Azt hiszem, elalszom… Aba, ugye nem fogsz itt hagyni? Ugye végig fogod a kezemet? És ugye nem engeded, hogy elmenjek?
- Hová mennél, Ichak?
- Ahol nincs élet… Ugye a tengerpart… - csukódott be a kisfiú szeme.
- Igen, a tengerpart…
- És a macim… - mondta félálomban Ichak.
- Igen, a macidat is visszük – válaszolta az apja, de a kisfiú már messze járt.
- Hová mennél, Ichak?
- Ahol nincs élet… Ugye a tengerpart… - csukódott be a kisfiú szeme.
- Igen, a tengerpart…
- És a macim… - mondta félálomban Ichak.
- Igen, a macidat is visszük – válaszolta az apja, de a kisfiú már messze járt.
Megőrültem – nevetett fel magában. Már én is imádkozok? Aki nem hisz Istenben, csak az erőben? Még gyerekkorában, ott Egyiptomban hitt. Őt nem érte olyan trauma, mint Saraht és az askenázi zsidókat a zsidóirtásban. Nem, ő csak egyszerűen a szülőföldjén hagyta a hitét. Izrael olyan más volt. A kibucok, a repülők, a tankok, a városok… Úgy érezte, ezeket nem az Úr adta meg, hanem a zsidók teremtették meg a semmiből. Életében először lett büszke arra, hogy zsidó, hogy Izrael a hazája.
Előző részek
- Nem tudnak ezek a doktorok semmit sem, csak játsszák az Istent. Hazudnak. Nem merik kimondani…
- Mit? Hogy a fiunk meg fog halni? Hogy nincs gyógyszer a betegségére? Ne is mondja ki! Minden nap órákig ott ülünk a kórházban az ágyánál, úgy néz ránk, mintha istenek lennénk, mert neki még a szülei mindenhatók. Folyton azt kérdezgeti, mikor jöhet haza, hogy ugye nemsokára úszkálhat a tengerben… Én meg hazudok neki. És tudom, ha a doki kimondaná, amit úgyis tudunk, nem lenne erőm tovább...
- Mit? Hogy a fiunk meg fog halni? Hogy nincs gyógyszer a betegségére? Ne is mondja ki! Minden nap órákig ott ülünk a kórházban az ágyánál, úgy néz ránk, mintha istenek lennénk, mert neki még a szülei mindenhatók. Folyton azt kérdezgeti, mikor jöhet haza, hogy ugye nemsokára úszkálhat a tengerben… Én meg hazudok neki. És tudom, ha a doki kimondaná, amit úgyis tudunk, nem lenne erőm tovább...
Izrael felett mindig kék az ég, gondolta a férfi, amikor kilépett a repülőtérről. Bármilyen rémtörténeteket is hallott az itteni vámvizsgálatról, szerencsésen túlesett rajta: bár alaposan átnézték az útlevelét, hiszen Eichmann pere óta minden argentin gyanús volt, de a kamerádok jó munkát végeztek, a papírjai kifogástalanok voltak. Végül tisztelegtek és jó nyaralást kívántak.
Hasonló történetek
New Yorkban éjjel lehetett úgy közlekedni autóval, mint egy európai városban, a délutáni csúcsforgalomban. A mozielőadások most értek véget, és az emberek sorra fogták a taxikat. Hatalmas tülekedés folyt, ha megállt egy- egy. Kifestett kurvák kínálták nem is olyan olcsó bájaikat, majd beültek a pasasok kocsijába, vagy felmentek velük a garniszállókba...
Eva boldogan nyugtázta az üzenetet. Hát nem hiába jött ide. Felment a lakosztályba, beült egy kád, forró vízbe, majd mikor már teljesen átjárta a jótékony meleg, felfrissülve ült le a fésülködő asztalhoz, hogy végre ismét igazi nőt varázsoljon magából...
Hozzászólások