FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. december 14.
************************************************************
Már egy hónap telt el Tracy balesete óta. A teste csak lassan heverte ki a traumát, ezért nem ébredt még fel a kómából. Párja és a munkatársai folyamatosan mellette voltak. Mindannyian folyamatosan beszéltek hozzá, reménykedve mihamarabbi felépülésében.
Almát viszont a többieknél is jobban megviselték az események. A Tracy állapota miatti aggodalom csak tovább fokozta a per okozta stresszt. Johnnie is a tűrőképessége vége felé járt már, és gyakran egymáson töltötték ki a dühüket. Talán túl gyakran is veszekedtek. Eléggé gyakran ahhoz, hogy a többiek is felfigyeljenek rá.
***
Öltözködés közben Johnnie-nak ismét emlékezetébe idéződött az előző éjszakai veszekedésük Almával.
Éppen vacsoráztak, csendben, mint oly sokszor Tracy balesete óta. Végül Tori döntött úgy, hogy véget vet a némaságnak.
– Tudjátok, srácok, felfigyeltem rá, hogy elég nagy a feszültség errefelé mostanában. Tévednék, vagy más is észrevette már?
Johnnie sóhajtott egy nagyot.
– Túl sok dolog van, mostanában, amivel meg kell birkóznom, Tori. Sajnálom, ha ez kényelmetlenül érint titeket.
– Talán beszélned kellene róla, Johnnie – javasolta Ceecee. – Nem jó egy palackba zárni magadban mindent.
– Talán a probléma magával a palackkal van – fintorgott Alma.
Johnnie a feleségére bámult. Harag öntötte el az agyát, arckifejezése pedig dühös fintorrá változott.
– Mégis mi a francot akar ez jelenteni, Alma?
– Pontosan tudod, mit jelent – fakadt ki a mexikói nő is.
Az indulatok magasra csaptak, Johnnie pedig nem tudott uralkodni magán, és öklével az asztalra csapott. Mindenki ijedten ugrott fel a hirtelen dühkitöréstől.
– Mondd csak ki! Úgy gondolod, iszákos vagyok. Ha nem ittam volna aznap éjjel, ez mind nem történt volna meg. Ha akkor itthon maradtam volna, most nem lennénk ebben a szarban. Erről van szó, Alma? – morogta Johnnie, miközben felállt, és hátra lökte a széket. Előre hajolt, hogy az arcuk majdnem összeért Almával. Fortyogott a dühtől. Normálisan mélybarna szemei most viharos feketére változtak. – Ha nem rohannék az üvegért minden alkalommal, amikor magam alatt vagyok, most nem lennénk ebben a szarban?
Amikor Alma végre magához tért a felesége váratlan reakciója keltette sokkhatásból, ő is felállt, és ugyanolyan dühvel bámult Johnnie szemébe, ahogy ő az övébe.
– Több időt töltesz a pincében, mint a vendégeiddel, vagy velem. Csak akkor fekszel le, amikor én már rég alszom. Sosem beszélsz velem, vagy engeded, hogy segítsek. Igen. Pontosan erről beszélek.
Johnnie közelebb hajolt hozzá.
– Talán nincs szükségem a kibaszott segítségedre. Csak hogy tudd, nem iszom! Talán azt hiszed, már egy érzelmi roncs vagyok, hogy innom kell, hogy megoldjam a problémáimat?
Ceecce felállt, hogy megpróbálja lecsendesíteni a vitát, Tori pedig megkerülte az asztalt, és Johnnie mellé lépett. Sosem látta még a barátját ilyen dühösnek Almára. El se tudta képzelni, mi lehet ennek a vége.
– Miért vagy még mindig velem, Alma? – folytatta Johnnie. – Miért maradsz még mindig mellettem?
– Fogalmam sincs. Nyilvánvalóan nincs szükséged rám – köpte Alma.
– Akkor menj! Bármikor távozhatsz. – Johnnie azonnal megbánta a szavait, és azt kívánta, bárcsak visszavonhatná őket.
– Hogy merészelsz így beszélni velem? – fortyant fel Alma, és mielőtt ráeszmélt volna, mit is csinál, a keze már emelkedett is, hogy megüsse Johnnie-t.
– Ne, Alma! – ragadta meg Johnnie a csuklóját, a felesége azonban most a másik kezével próbálkozott, hogy felpofozza őt. Könnycseppek csordultak le az arcán, ahogy Johnnie-én is.
– Azt mondtam, ne, Alma – suttogta Johnnie. Most már szorosan tartotta Alma mindkét csuklóját. A teste remegett a dühtől.
Tori Johnnie vállára tette a kezét.
– Elég lesz, srácok!
Johnnie a felesége szemébe nézett, és nem látott benne mást, csak fájdalmat, amit a szavaival okozott neki. Elengedte Almát, és az alagsor felé indult. Egy pillanatra visszafordult, figyelve, ahogy Alma Ceecee vállán sírja ki magát.
– Annyira sajnálom, Alma – suttogta, miközben leügetett a lépcsőn, és elhevert a kanapén.
Most, másnap, begombolta a blúzát, és megfordult, hogy a feleségére nézzen. Észrevette a sötét foltokat Alma szemei alatt. Nézni sem bírta. Odalépett a szekrényéhez, hogy magára fújjon egy kevés kölnit, és amikor ismét megfordult, látta, hogy Alma őt figyeli. Szégyellve az este történteket, lesütötte a tekintetét.
Alma felállt az ágyról, odalépett hozzá, és a felesége vállára tette a kezét.
– Beszélnünk kell – suttogta.
Johnnie megmerevedett. Attól félt, hogy a felesége elhagyja őt. Nem hibáztatta volna érte. Ez a rengeteg szenvedés több volt már, mint amit bárki el tudna viseli.
– Rendben – nyögte ki végül, és a lábai elnehezedtek, ahogy lerogyott a székre.
– Nézz rám, Johnnie! – emelte fel az állát Alma. Látta a fájdalmat a felesége szemében. Azt a fájdalmat, amit soha nem látott korábban, csak amikor elvesztették a fiukat. – Ó, szerelmem! Mit tett velünk ez az ember?
Johnnie próbált megszólalni, de nem neki. Könyörögni akart Almának, hogy bocsásson meg, de félt, hogy elcsuklik a hangja. Könny csorgott le az arcán, a teste pedig remegett.
– Nehéz utat kellett bejárnunk, szerelmem. Az őrült bátyám majdnem megölt téged és megerőszakolt engem. Egy nő a múltadból megpróbált elvenni téged tőlem. Ballantine megpróbált tönkretenni, és ez az egész a fiúnk halálát okozta. Egy életre való szenvedés jutott ki nekünk az elmúlt pár évben.
„Igen” – gondolta Johnnie. – „Most fogja kimondani, hogy elhagy.”
– Mindkettőnknek áldozatokat kellett hoznunk – folytatta Alma. – De ezek után, remélem, nem fogod hagyni, hogy ő nyerjen.
Johnnie értetlenül nézett rá.
– Miről beszélsz, Alma?
– Azt mondom, hogy ha hagyjuk, hogy ez az egész elhatalmasodjon rajtunk, akkor ő nyer. Én, személy szerint, nem fogom hagyni, hogy Ballantine tönkretegye a családunkat. Már így is elég kárt okozott – térdelt le Alma Johnnie elé.
– Nem… nem hagysz el engem? – hebegte Johnnie.
– Soha, Querida. Nem szabadulsz meg tőlem. Együtt túljutunk majd ezen – suttogta Alma, és könny hullott a szeméből.
Johnnie összefonta az ujjait.
– Alma! Egy önző kurva voltam, aki csak a saját nyomorával törődik. Majdnem elvesztettem az egyetlen embert, aki még az életemnél is fontosabb számomra. Kérlek! Bocsáss meg! Bocsásd meg, amit mondtam neked! Bocsáss meg mindenért, amit ellened tettem!
– Belehalnék, ha nem lehetnék veled – válaszolta Alma. – Sosem tudnálak elhagyni, Johnnie. A feleségem vagy. Az életem.
Johnnie felállt, és magához vonta a szeretett nőt.
– Szeretlek, Alma. Teljes szívemből és lelkemből. Amikor azt hittem, elhagysz, meg akartam halni. Kérlek, bocsáss meg nekem!
Érezte, hogy Alma hozzá préseli a testét. Most döbbent csak rá, hogy nem voltak még ilyen közel egymáshoz Tracy balesete óta. Öntudatlanul megvonták maguktól, hogy kielégítsék testük vágyait.
Alma hallgatta a felesége szívverését, és érezte, hogy a feszültség elszivárog a testéből.
– Időre van szükségünk, kicsim – mondta végül. – Ez el fog tartani egy ideig.
– Tudom, szerelmem. Elhanyagoltuk egymást. Tennünk kell valamit ez ellen.
Alma visszahúzódott egy kicsit.
– Mit forgatsz a fejedben, Querida?
– Még kell egy kis idő, hogy kitaláljam. Mire haza érek, minden készen lesz – mondta Johnnie, és ismét a karjai közé vonta a szeretett nőt.
***
– Alma és én feldolgoztuk a problémáinkat. Most döbbentem csak rá, milyen közel álltam ahhoz, hogy elveszítsem őt – mondta Johnnie.
– Ja. Észrevettük, Johnnie – válaszolta Tori a volán mögül, ahogy a bíróság felé tartottak. – Ceecee már kezdte azt gondolni, minket sem láttok szívesen.
– Erről szó sincs, Tori – tiltakozott Johnnie. – Minden rendben van. – Csak Almával mindketten egy kicsit idegesek voltunk. Tudod… Nem szeretkeztünk Tracy balesete óta.
– Képzeld, észrevettem, öreglány – nézett a barátjára Tori. – Túl csendes volt a ház éjszaka.
Johnnie felnevetett.
– Nos, legalábbis a mi szobánk felől. Ahogy hallottam, nektek Ceecee-vel nincsenek problémáitok.
Tori kényelmetlenül fészkelődött az ülésében.
– Nos, igen. Bocsánat érte! Néha kicsit elszalad velünk a ló.
– Rá se ránts! – nevetett Johnnie, és meglapogatta a barátja hátát. – Egészséges étvágyatok van, ennyi az egész. Nem kell szabadkoznod.
Tori felsóhajtott, remélve, hogy barátja nem folytatja ezt tovább, mert különben nehezen fogja tudni irányban tartani a kocsit.
– Na és ti mit terveztek tenni az ügy érdekében Almával?
– Sokat gondolkodtam már ezen – vallotta be Johnnie. – Mivel péntek van, kiveszek egy szobát a Marriottban a hétvégére. Persze álnév alatt. Nem akarok semmi zűrt… Nos, igen. Azt hiszem, csak erre van szükségünk az én kis feleségemmel. A megfelelő helyre és időre.
– Tudod mit mondok, haver? Miért ne béreljem én ki azt a szobát nektek? Elszaladok, és elintézek mindent, miután téged kitettelek. Úgy már egyenesen oda mehetnétek Almával.
– Jó ötlet, Tori. Nagyra értékelem – vigyorgott Johnnie.
***
Már késő délután volt, amikor Abbott hagyta pihenni az ügyet. O’Connell bíró berekesztette az ülést hétfőig, amikor Bob előállhat a védelemmel. Mint mindig, a sajtó a folyosón várt Johnnie-ra és Bobra, próbálva kiszedni belőlük valamit. De persze ők megint csak nem mondtak semmit. Abbottnak viszont, ezzel ellentétben, nagyon is volt mondanivalója.
– A vád igyekszik légüres térben tartani az ügyet. Miss Green szabadsága már csak azon múlik, meddig húzza az ügyvédje. Hamarosan rács mögé kerül, és nem lesz többé a társadalom terhére – nyilatkozta az ügyész.
– Mi történt az ártatlanság vélelmével, ügyész úr? – szólalt meg egy hang. A riporterek azonnal a forrás felé fordultak.
– Madelyn Marshall. – vigyorodott el Abbott önelégülten. – Micsoda öröm, hogy csatlakozik hozzánk, annak ellenére, hogy a kormányzó elvette öntől az ügyet… El is felejtettem már, miért is. Felvilágosítana?
Maddie mereven rá bámult.
– Ez semmilyen összefüggésben nincs azzal, hogy maga rendszeresen átlépi a korlátait, mint a vád képviselője. Amit maga tesz, az az esküdtszék befolyásolása – mosolyodott el. – Azon gondolkodom, mit szólna a kormányzó ahhoz, ahogy maga kezeli az ügyet. De úgyis hamar rájön, ha olvassa a napi sajtót. De akár a saját szemével is láthatja, hiszen az ügy kiemeltsége miatt, biztos vagyok benne, ez az interview az állami tévében is műsorra kerül.
Abbott elvörösödött dühében. Az arroganciája már épp elégszer keverte bajba. Azon gondolkodott, milyen fényben tűnne fel, ha végül veszítene. Végül nem szólt semmit, csak elfordult, és faképnél hagyta Maddie-t. Megelégedve azzal, hogy megszégyeníthette az ügyészt, Maddie nem szólt többet.
– Miért jött vissza? – fordult az egyik riporter a másikhoz.
– A vádlott szeretője volt. Kell neked ennél több? – válaszolta a másik. – Érdekes mellékszál lehet belőle. Én rá is vetem magam. – Nem világosítva fel kollégáját pontos céljairól, Maddie felé indult, hogy végül a lépcsőn érje utol.
– Miss Marshall! Lenne néhány kérdésem, ha lenne szíves meghallgatni.
– Nézze! Nincs mit mondanom – sóhajtott Maddie.
– Higgye el, sokat tudok a körülményeiről! Ott voltam az étteremben, amikor összeütközésbe keveredett Miss Greennel a múltbeli kapcsolatuk miatt.
Maddie félre billentette a fejét.
– Mégis mit akar tudni? – mérte végig a nála alacsonyabb barna hajú nőt.
– Nos – mosolyodott el a riporter –, csak arra lennék kíváncsi, meddig van a városban. Nagy csodálója vagyok – érzékelve a szőke volt kerületi ügyész arcán megjelenő enyhe pírt, közelebb lépett. – Talán beszélgethetnénk vacsora mellett.
– Nocsak. Gyorsan haladunk – vonta fel a szemöldökét Maddie, de aztán hamar megenyhült. – Már most eléggé éhes vagyok. Talán szoríthatok egy kevés helyet magának is Miss…
– Karen. Karen Grace.
– Örülök a találkozásnak, Karen – nyújtotta felé a kezét Maddie. Karen kapva kapott a lehetőségen, hogy megszorítsa, és alig akarta elengedni. – A Marriottban lakom. 719-es szoba. Úgy hét felé várom.
***
Tori lehúzódott a járdaszegélyhez, és arról érdeklődött a mellé behuppanó Johnnie-tól, hogy ment az aznapi tárgyalás. A barátja elmondta, hogy Abbott végzett a tanúival, úgyhogy hétfőn Bob következik.
– Elintéztél mindent? – nézett a másik nőre Johnnie.
– Persze hogy – mosolygott Tori. – A 721-es szoba csak rátok vár. Itt a belépőkártya. Nincs más dolgotok, csak hogy egyenesen besétáljatok az ajtón.
– Kösz, Tori. Tartozom neked.
– Én csak azt akarom, hogy ismét formában legyetek. Ne aggódj Ceecee miatt és miattam! Azt hiszem, találni fogunk valamit, amivel elüthetjük az időt.
– Abban biztos vagyok – kuncogott Johnnie, majd ismét komoly hangra váltott. – Jártatok ma Tracy-nél?
– Igen. Még reggel. Semmi változás. Mondtam Almának, hogy oda viszlek, mielőtt haza mennénk.
– Kösz – válaszolta Johnnie, majd az út hátralevő részét a kórház felé kellemes csöndben töltötték.
***
Miután eltöltött egy kis időt Tracy-vel, Johnnie beszélt Markkal és Glendával. Mark kimerültnek tűnt. Próbált pihenni, de nem tudta magára hagyni Tracy-t, reménykedve benne, hogy a férfi bármelyik pillanatban magához térhet. A tüdeje már gyógyult, de a veséjével újabb szövődmények akadtak. Még mindig válságos állapotban volt, de legalább küzdött. Amikor Johnnie kijött, azonnal átvette a helyét Tracy mellett.
– Hogy bírja, Glen? – intett a férfi után a fejével Johnnie.
Glenda megcsóválta a fejét.
– Nem tudom, hogy csinálja, Johnnie. Egy pillanatra sem hagyja el a kórházat. Az is csak az ápolók kedvességén múlik, hogy le tud zuhanyozni. Mi hozunk neki enni, de alig nyúl az ételhez. Ha így folytatja tovább, a szomszéd ágyon köt ki Tracy mellett.
– Megértem az érzéseit. Ha Alma nem beszélt volna hozzám minden nap, talán nem próbálkoztam volna olyan erősen, hogy visszatérjek – mondta Johnnie, és elhallgatott egy pillanatra. – És mi van veled, Glen? Laura és Mike mondták, hogy te is alig hagyod el a kórházat.
Glenda rávillantott egy erőltetett mosolyt.
– Tudod, hogy Tracy teljesen elanyátlanodik, ha sokáig nem vagyok mellette. Mark szerelme segít neki küzdeni, de szüksége van tőlem is egy kis TLC-re.*
Johnnie elmosolyodott Glenda és Tracy olyan közel álltak egymáshoz, mint a testvérek. Úgy voltak egymással, mint a kutya a macskával, de nehezen bírták ki egymás nélkül.
– El tudom képzelni azt a TLC-t, amit te adsz neki – kacagott Johnnie. – Hányszor hívtad már lusta kurafinak reggel óta? De most legalább nem vádolhatod meg, hogy ellopta a Pepsidet.
– Ja – kacagott önfeledten Glenda. – Azt mondtam neki, hogy láttam az egyik üvegemet kigurulni az ágy alól. – Hirtelen, átmenet nélkül, könny szökött a szemébe. – Johnnie! Mi lesz, ha elveszítjük őt? Mit teszünk akkor?
Johnnie nyugtatólag átölelte a barátját.
– Minden rendben lesz, Glen. Majd meglátod. Kamatostul visszafizeti majd neked, amit most a fejére olvastál, ugye tudod?
– Már alig várom.
***
Mark megsimogatta Tracy homlokát. Elmosolyodott, látva, mennyire visszatért a szín a férfi arcára.
– Jól nézel ki, kedvesem. Minden nap egyre erősebb leszel. Gyere vissza hozzánk, szerelmem! Szükségünk van rád – suttogta. – Mindenki érted aggódok. – Előre hajolt, és Tracy szájához érintette az ajkait.
– Milyen megható – hüppögte a hang Tracy fejében. – Tényleg törődnek velünk, nemde?
– Akivel törődnek, az én vagyok, te ostoba. Rólad még csak nem is tudnak – válaszolta Tracy.
– Nos, ezt nem mondhatod el mindenkiről, csíra. Vagy talán elfelejtetted azt a romantikus estét, amit Markkal töltöttem?
– Baszd magad seggbe! – nyögte Tracy. – Gyűlöllek.
– Hah! Most ezt mondod. De emlékezz csak arra, amikor az öregember jól faron billentett! – válaszolta a hang dühösen. – Keményebben megdöngetett téged, mint a csupaszseggű anyádat. Nem élted volna túl, ha én nem tennék. Ezt ne feledd!
Folytatása következik!
Ui.: A képen Bar Refaeli alias Maddie Marshall.
* TLC: Angol szlengben a „tender, love and care”, vagyis „törődés, szeretet és gondoskodás”. Az írek ironikus értelemben (is) használják az éppen havi bajával küzdő és emiatt hisztis nőre, mondván, csak egy kis „törődésre, szeretetre és gondoskodásra” (magyarul szexre) van szüksége.
:grinning: