Reactor beküldött történetei

Új feladat, Reactorfighter, szólalt meg minden hang nélkül. Reactorfighter azonnal odafordult az ülésével, és megnézte magának a belépőt.
- Éljenek a harcosok. J-NekteD, ha nem tévedek. – mosolygott féloldalasan, és megvakarta az arcát. Borostái nem nőttek meg túlzottan, a tartályban való tartózkodás ezt is fékezte jelentősen, ám a hajával együtt hamarosan ettől is meg kell szabadulnia. Ha megint van valami gáz a Földön, az lesz az első, hogy elmegyek egy fodrászhoz. Nem akarok...

- Hoooooaaaaaaa! – harsogta egy hatalmas torok ekkor, s a tűzből egy izzó fényvonalakból álló sárkányra hasonlító szörnyeteg emelkedett ki, hátravetett fejjel. Hátán széles, bűzlő denevérszárnyak, szája körül megannyi vékony csáp, szemei tömött narancssárga fénnyel égtek, hatalmas mellső mancsát magasra emelte…s ekkor a világ ismét visszaváltozott a darkervilággá...

- Nézzétek – mutatott Deviator északnyugat felé, túl a katedrális épületén. Messze-messze egy idegen tornyot vettek észre. Egy tornyot, ami külön állt a várostól. Hengeres, felfelé vékonyodó torony volt, lapos, kúp alakú tetővel. A tetején valamiféle zászló lobogott. A torony elején lévő nagy, sötét, tompa kupolás ablak egyenesen a katedrális hátsó részére nézett.
- Ott vannak ők.
Reactorfighter rámarkolt az impulzusfegyverére.
- Ők építették?
- Nem építették...

Reactorfighter indított. A Raider motorja életre kelt, és a jármű lassan, Y alakban megfordult a szűk utcában. Reactorfighter ezúttal nem a forgalmas sétálóutcát választotta, hanem úgy döntött, az északi tehermentesítőn megy – a Deszkatemplom felé. Rövidebb út lett volna az, amelyiken idejöttek, de eszében volt, hogy a sátánista lány esetleg figyeli őt, és tudja, melyik útvonalon jött erre. A Széchenyi utcán esetleg egy jól felállított csapda várja. Semmiképpen nem akart kockáztatni, ha...

- A barátnőjét sikeresen elkapták. Kis híján engem is, amikor mentem volna kiszabadítani őt. Gondoltam, hogy van valami csalafintaság a dologban, de mindenképp érdemes volt tenni egy próbát.
- Sokkal nagyobb veszedelmek is vannak az élőholtaknál – nézett rá komolyan Deviator. – Az éjszaka teremtményeit készül az a sátánfattya előhívni.
- Tudjuk – emelte fel Reactorfighter az egyik kezét. – A darkervilágot akarja benépesíteni velük, hogy teljhatalmat nyerjen fölöttük. Aztán...

Az impulzusfegyver lövései átszakították a fémládát, és szétroncsolták a teremtmény altestét is, aki fáradt nyögéssel ráhanyatlott a ládára, majd lecsúszott mögé. Reactorfighter a folyosó fala mögé lépett, közben félrerúgta a korábban lelőtt rendőr-élőhalott egyik végtagját. Nem nézett le, hogy megtudja, melyik volt az. Tocsogott a vér, ahogy lépkedett benne. A gépkarabélyos élőhalott ismét kilépett búvóhelye mögül, és volt ideje megereszteni egy rövid sorozatot, mielőtt a fehér fénylövedékek...

- Ez hogy lehet? – kérdezte ismét az ősz hajú orvos, és mindannyian közelebb jöttek a vizsgálóasztalhoz.
- Nem tudom biztosan, de úgy tűnik, az a különös hatás, ami az áldozatot éri, elég erős ahhoz, hogy néhány másodpercen belül kiirtsa az agynak azon területeit, amelyek a gondolkodásért, az érzetekért, a beszédért, és minden ilyen jellegű agytevékenységért felelősek. Ha nem emelkedne ilyen gyorsan az esetek száma, azt hihetnénk, hogy autoimmun betegség...

- Hol fogok aludni?
A kérdés természetesen Bettitől származott. Kissé kényelmetlennek érezte azt, hogy egykori ellenségénél kell töltenie egy kis időt, méghozzá egy pincelakásban, amik általában koszos, sötét helyek. Betti számára Reactorfighter búvóhelye is piszkos volt, hiába bizonygatta ő, hogy nemrég takarított, és különben is, szereti a rendet és a tisztaságot maga körül...

- Íme, a járgányom. – mutatta be Reactorfighter büszkén a Raidert. – 180 kilométer per óra a végsebessége, a karosszériája szintén dooniumból készült, félig-meddig számítógép-vezérelt, egyedül a motorját voltam kénytelen meghagyni, mert hát ugye nem akarjuk, hogy ha valaki meglovasítaná, akkor elkezdjen tanakodni, vajon kik és hol készítették a mocimat.
Betti elgondolkozva nézte a Raidert.
- Elférünk rajta ketten is? – kérdezte bizalmatlanul. Soha életében nem ült még...

Betti visszaemlékezett a hajszára, onnantól pörgetve vissza elméjében az eseményeket, hogy Reactorfighter eltűnt a hajó kéklő testében. Szirmabesenyőben lakott, a Pázsit utcai házban. Oda Pestről költözött, a…milyen utcából? Dandár utca, igen. Oda pedig Miskolcról…ahol megtalálta a fegyvert Alíz. Igen, úgy vélte, megtalálta a helyet.
Megfordult, és azonnal elindult Reactorfighter pincéje felé...