L.Sayara beküldött történetei

- Lenne egy új megbízás – mondta halkan. Sóhajtva vettem át a papírokat, és hátradőltem.
- Máris? – kérdeztem, és kinyitottam a kartont. A papírokhoz csatolt fénykép egy férfit ábrázolt. Fekete, hátul kissé rövidebb, de elől hosszabbra hagyott haja volt, ami éppen csak a homlokába lógott. A képen profilból látszódott az arca, de így is majd’ meghaltam a gyönyörűségtől...

- A hajómon vagy… - próbálta kihúzni magát a kérdés alól. – Mindenhez közöm van, ami itt történik…
- Ó hát persze… egyáltalán szabad megszólalnom? Csoda, hogy még nem zártál le valamelyik kabinba, megkötözve… mert ugyebár ez is hatalmadban áll, Kapitány! – válaszolt dühösen. Miért van az, hogy ez a férfi mindig kihozza a sodrából?
- Tényleg ezt akarod? Hogy úgy bánjak veled, mint egy darab ronggyal? – sziszegte Rhys, összeszorított fogai között. – Ha nagyon akarod, teljesíthetem...

Egy tényt állapíthat meg az egészből: Egy kalózhajón van, a nyílt tengeren, de az eszét Angliában hagyta, a Playmouth-i kikötőben. Semmi másra nem foghatta viselkedésének az okát. Egyszerűen… elment, vagyis elhagyta az eszét. Bár be kellett ismernie, hogy jól eső érzéssel töltötte el a tudat, hogy nem állnak hadilábon a Kapitánnyal...

Az első megrökönyödések után, a meglepődés helyét átvette valami egészen más, de nem volt biztos önmagában. Nem tudta eldönteni mit tegyen és mit nem. Itt volt az a férfi, aki egy egész életre tönkretette, miközben egy másik férfi vágyát szívta magába. Rhys követelőző volt ugyan, de nem durva. A szájával csodákat művelt, nyelvével a mennyországba repítette, kezei pedig az öntudatlanság határára sodorta...

Valerie rémülten ült fel, Nathan pedig ellépett az ablaktól.
- Mi történt? – kérdezték egyszerre.
Beth az oldalához szorította remegő kezét.
- Sürgősen el kell innen mennetek! A flotta… két óra múlva visszatér, hogy átkutassák a házat.
Valerie lesápadt, Nathan pedig egész testében megfeszült.
- A rohadt… Rhysnak szóltál már?
- Nem, úgy gondoltam, ti hamarabb tudtok cselekedni…

A kalóz megszakította a csókot, és letért a nyakára. A lány megborzongott, amikor csókot nyomott a füle mögötti érzékeny részre. Felsóhajtott az élvezettől, egyik térdét felhúzta.
Soha nem hitte volna, hogy egy férfi lehet ilyen gyengéd is. Főleg, hogy kalóz! A kalózokról állandóan az a hír terjengett, hogyha megkívántak egy nőt, kérés nélkül a magukévá tették, ha akarta az illető, ha nem. Rhys akaratos volt, de pozitív értelemben. Nem okozott volna neki fájdalmat semmi pénzért,...

Újra eszébe jutott az a név, amit a férfi sokszor motyogott álmában. Vajon az a Jane, a szeretője? Biztosan. Akkor viszont végképp nincs semmi keresnivalója mellette. Meg hát… ha tényleg a szeretője, aki biztosan egy gyönyörű nő, akkor miért is venné észre őt? Aki már csak azért megijed, ha egy férfi erősebben ragadja meg? Ugyan már…
De akkor hova tegye azt a csókot, amit Drake hajóján kapott tőle? Megérezte a férfi vágyát, de abban nem volt semmi kegyetlenség. Először bántak vele...

Miután Beth azt hazudta, hogy ő Lord Sinclair lánya, Reeve tábornok lesápadt, és elhebegte, hogy azonnal értesíti édesapját a történtekről, és a lehető legjobb kiszolgálásban lesz része. Elizabeth egy cseppnyi lelkiismeret furdalás nélkül hagyta, hogy mindenki körülötte forogjon.
Most éppen egy szobában ült, ami tele volt jelentésekkel, térképekkel, és sok kacattal. Fegyverről nem is beszélve...

Megütött egy főnemest, egy kalózhajóra került, most pedig egy ültetvényes lányának kiadva magát, éppen egy arisztokrata bálra igyekszik! A szíve, a gyomrából, egyenesen a torkába ugrott, mikor a hintó végleg megállt, majd egy kék-sárga libériás férfi, ajtót nyitott, majd kezét nyújtva felé felpillantott rá. Remegő kezekkel, de elfogadta a segítséget, és leszállt a kocsiról. Alig mert távolabb menni, ugyanakkor lenyűgözte az a fényűzés, ami szemei elé tárult. A kastély, hatalmas volt, a...

És hát megérkeztünk a lényeghez Hölgyeim és Uraim! Bűnözés, lopás, csalás, és a legizgibb: gyilkosság! Nektek bizarrnak tűnhet a dolog, de ezek mint-mind megszokott dolgok itt New Yorkban. Ha az ember sétál valahol és elzúg mellette egy szirénázó rendőrautó, már meg sem áll csodálkozni. Vagy ha a nyílt utcán lövöldözésbe kezdenek – jó persze megijednek, és próbálják elkerülni a lehető legmesszebb a környéket és a golyó útját – de nem igazán hatják meg őket egy vérbefagyott halott ember...