ír beküldött történetei

Valójában nálam nem volt fegyver, legalábbis töltve nem. Az én dolgom az volt, hogy kirámoljam a pénzt, de a kiérkező egységek gyorsabbak voltak és hatékonyabbak is, mint amire számítottunk. Szóval miután a fiúk az egészet rám fogták azután következett az én kihallgatásom. Rögtön a nyitómondatban elmondták a rendőrtisztek nekem, hogy tudják, hogy én ártatlan vagyok, de a másik két fickó váltig állítja, hogy én vagyok a felelős. Visszagondolva be kellett volna köpnöm őket, de akkor, és...

Látni szeretném az arcomat, de nincs olyan tükör, amiben végre szembe találkoznék vele, legalábbis most nincs itt olyan. Meg akarom keresni magamat, de ahhoz szükségem van rá. Ma megtalálom. Pozitív gondolatok. Csak arra kell gondolnom, összpontosítanom, hogy ma megtaláljam. Ma megtalálom...

A kezdeti időkben gyűlöltük egymást. A barakkban mi voltunk a nagy vetélytársak. Néhányszor még össze is verekedtünk. Volt, hogy csak a magnó volt a vitánk oka, de volt, hogy gyakorlaton estünk egymásnak. Egy alkalommal a Rodeck völgybe zavartak minket, hogy levadásszuk Ben hadnagy századát. A küldetés során a századost foglyul ejtették és az alatt lévő legnagyobb rangú tisztek megsérültek, mivel a terepen bekaptak pár „repeszt”. Így mind egyenlő rangfokozatban voltunk...

2027-ben kezdődött a Nagy Világ Válság. Nem akartunk vele foglakozni, mert azt hittük, hogy mi sebezhetetlenek vagyunk. A hírek minden nap megjósolták a válságot, és egyre inkább tartották rettegésben a kapitalista világot. Nem tudni, hogy mi volt a közvetlen kiváltó ok, de összeomlott a pénzügy. A világ 227 országában 99%-os inflációt jelentettek. Az egyik napról a másikra váltunk földönfutóvá és jött a tél...

Mint, minden felszállást követően hosszasan filóztam, hogy hova üljek a teljesen üres vonaton. Ezer szempontot kell ilyenkor figyelembe vennem: lehetőleg a kocsi végében üljek, hogy a hátamat ne lökdössék, ez mindig az első, de mint mondottam, van még 999 szempont, például: hol van a legkényelmesebb ülés, hol a legoptimálisabb a fűtés, hol van elég világítás, hogy olvasni is tudjak, hol látok rá legjobban az átlósan lévő emberekre, hogy, ha esetleg egy csinos csaj ül ott, akkor szemezni...

Kifelé menet a parkban összefutok az egyik szakról négy csajjal. A testük lehengerlő. Otthon gyakran maszturbálok az ábrándjaikra, ahogyan meztelenül vonaglanak alattam. Incselkednek velem. Sue a plázacica klub elnöke. Ő az alfanőstény az összes közül. Tudom jól, hogy minden vágya, hogy egyszer lecidázzon...

- Apu bocsánat! Apu, nagyon sajnálok mindent! Apu, ne! Nem leszek többet rossz. Apu szeretlek.
Ez volt Pete utolsó szava mielőtt az injekciót megkapta. Perceken belül mindene lebénult és a földre zuhant. A szemei nyitva voltak és csak engem néztek. Megtalálta a tekintetemet...

Norton legnagyobb meglepetésére az üzem előtt koszos munkások egész kis hada állt, akik egymást túl kiabálva követelték a gyár újbóli üzembehelyezését. De hiába, ugyanis a tulajdonos csődöt jelentett és így 320 ember vált munkanélkülivé, köztük Norton is. A hír letaglózóan hatott a fiatal fiúra, akinek az egyetlen lehetőséget ez a munka adta, mert ő honfitársaival ellentétben nem akart Amerikába utazni és nem is akart birkát lopni, csakhogy Ausztráliába űzzék...

Az imént művésznek neveztem magam, habár korántsem vagyok az. Szakmám szerint, természetesen annak számítok, sőt a tény, hogy percenként pattan ki az agyamból egy vers, egy sor gondolat, egy történet, egy elképzelt valóság, az is azt bizonyítja, hogy az vagyok, de sajnos én tudom a legjobban, hogy nem így van...

De nem. Nem, nem erről van az esetemben szó. Úgy látszik megszólalt az erkölcsi oldal, ami helyteleníti a világ, és a benne élő nők felszínességét. Látom a hibáikat, és elítélem őket. Nem fura? És akkor rájöttem. Nem a nőkkel van a gond. Nem is velem. Nem a rendszerrel, nem a társadalommal, nem a korral, nem. Felszínre került a női oldalam...