Ha tetszik, folytatom:)

A nevem Thomas H. Newton, és ez az én történetem.

2027-ben kezdődött a Nagy Világ Válság. Nem akartunk vele foglakozni, mert azt hittük, hogy mi sebezhetetlenek vagyunk. A hírek minden nap megjósolták a válságot, és egyre inkább tartották rettegésben a kapitalista világot. Nem tudni, hogy mi volt a közvetlen kiváltó ok, de összeomlott a pénzügy. A világ 227 országában 99%-os inflációt jelentettek. Az egyik napról a másikra váltunk földönfutóvá és jött a tél. A keleti szolgáltatok szükségállapotra hivatkozva elzárták a gázvezetékeket. A közel-keleten berobbanó olajválság volt a legnagyobb pofon a világnak. Az olajtermelő országok bejelentették, hogy nem exportálnak több hordó olajt, mivel a saját készleteikre kell ügyelniük, ugyanis a föld olajtartalékainak 99,7 %-át elhasználtuk. A tőzsde összeomlott. Egyre több híresztelés kelt lábra, miszerint Nagy Britannia sem exportál földgázt tovább. Ezek után sorra jelentettek csődöt a monumentális olajvállalatok. Minden ország saját magának kezdett raktározni és ekkor jött a legvégsőbb pofon: a ’97-ben feltárt gyémántmezőket, amelyeket Ausztrália eltitkolt és később vissza is temetett, hogy nehogy gazdasági összeomlással fenyegessen, most újra napvilágra hozta McGendy szenátor, az Ausztrál hadügyminiszter. A pénz és minden érték inflálódott, már a hírrel, hogy több mint 200 milliárd tonna gyémántot ástak elő valahol Terra Black hágóban. És ekkor következett a nukleáris csapás.

Nem tudni, hogy ki kezdte, de az USA a saját fegyverével vágott vissza a terrorista országnak. A Föld légkörre a számításokkal ellentétben nem semmisült meg. Nem fertőződött a talaj és a növényzet sem pusztult el. A bolygó érezhette, hogy milyen veszély dúl a hátán. Megindult a megtisztító folyamat. Az ökológiai katasztrófa így elmaradt, de a telek mindig hidegebbek lettek. A Földön általános volt a zűrzavar, és a háború. A kormányok a Földet lakhatatlannak minősítették. A 2022-ben elindított Mars projekt volt az egyetlen kiút lehetőség. A terv abból állt, hogy 414 Giant űrsiklóval, mintegy 50 ezer embert telepítenek az új bolygóra havonta. A Föld már nem bírta el a 12 milliárd össznépességet. A világ összefogott, a projekt beindult, és a Föld lakosságának több mint a 87%-kát áttelepítették a Marsra 2042-re. Ám nem mindenki volt olyan szerencsés, hogy az időközben 50 000-es számú Giant flotta egyik hajójára jegyet válthasson. A Ashley és én már nem fértünk fel a reményekkel teli járatokra. Mi a Földön maradtunk, és itt próbáltunk szembenézni a sorsunkkal. A terrorista országok szigetromboló rakétái árnyékában éltük a mindennapjainkat.

Az egységesített Európában rajtunk kívül, mintegy 20 millió ember maradt, szétszórva. A megsegítésünkre igéretet kaptunk a Mars Konföderációs erőktől, ám az ígéret nem öltött sosem testet. 2047-ben a Mars magja megrepedt egy Atomgenerátor beüzemelése során történt „üzembaleset során”. Az incidens a fél bolygóra kiható pusztítást eredményezett. Az életben maradtak is inkább visszavágytak a Földre. De a kellő erőforrások, tartalékok hiánya ezt lehetetlené tette. A Mars magja forró lávát szivárogtatott a felszínre. A segítség túl későn érkezett volna. Ott éget szénné az a sok milliárd ember. Az új világ lett maga a pokol. A Mars végső széthullása még néhány évtizedet várat magára. Ennyi időnk van, legyőzzük a Terrorista országokat és kidolgozzunk egy áttelepítő programot a legközelebbi lakható bolygóra: a TN-9 -re, azaz a Trója Norton 9-re, a Trójára…