A "" kifejezés eredménye:

futni kényszerült a sötét éjszaka
amint éledni kezdett a lusta fény
a csillagoknak elsápadt otthona
újra értelmet nyert a fáradt remény
...

Hosszan álltam kinn a sziklafalon, néztem a messzeségbe. Lenn a mélyben emberek szaladtak, apró hangyaként kicsinyes vágyak után, apró életük nem terjedt tovább a házak falánál. Fenn álltam a magasban, a szél a fülembe nevetett, valami apró titkot is suttogott talán, talán azt mesélte mit ér az élet? Nem tudom, nem értettem, csak az apró hangyákat sajnáltam. Nagynak éreztem magam, fájdalmasan sebezhetőnek. Egy apró kis senkinek...

Egy szó, mit soha ki nem mondhatsz
Egy érzés, mit takarsz ha magával ragad,
Egyetlen pillanat, amiért életedet adnád,
Egyetlen egyszer még, hogy újra áthatnád...

Szebb volt minden embernél. Az alakja hibátlan, izmos, ám mégis gyöngédnek, és karcsúnak tűnt. De a legszebb talán mégis az uszonya volt. Lila, zöld, kék, és fekete színekben pompázó pikkelyei voltak, fátyolszerű, lebegő halfarokban végződött. Így van. A tengerészek, matrózok félték, rettegték e lényt, e nőt, félelmetes történeteket terjesztettek róluk. S a neve: szirén...

- Ki vagy te? Uram isten, te … te vagy az a gyilkos, akiről Wes mesélt? - kiabált a lány, és felpattant.
- A nevem nem Wyatt, hanem Oliver. Oliver Abbott. Rólam mesélt a barátod.
- Seeeeeegitég!!! – ordította Carrie, s ekkor arcán érezte a férfi öklét. Az ütéstől eszméletlenül zuhant a szőnyegre...

Minek a szabadságharc, ha még rab vagyok!
Az idő csapdája fogvatart.
Így telnek lassan kínok között a napok,
De nem szólok semmit,
semmit, csak hallgatok...

Ember vagyok, bús, magányos,
Ki elhagyta mind e világokat,
S fejem alatt puha vánkos
Eltemette mind a szép virágokat...

Úgy szeretném,
ha elhihetném
ha megtehetném,
ha elvehetném...

Őrületen innen, normákon túl
Lakik a sötétben egy hosszú hajú úr.
Fekete világban tengeti napjait,
A sötétség uralja gondolatait...