A herceg és a vámpír

Őrületen innen, normákon túl
Lakik a sötétben egy hosszú hajú úr.
Fekete világban tengeti napjait,
A sötétség uralja gondolatait.
Él percről percre, napról napra,
A sötétet várja,
Ami az ő világa,
A sűrű, sötét éjszaka.
Haja mögé bújva
Néz a világra,
Nem tudja,
Hogy egy vámpír várja.
Vámpír, kinek élete vér,
Szemét sebzi a fény,
Ami megöli.
Elküldi
A Sötétség Birodalmába,
A fekete herceg várába.
A vámpír én vagyok.
Én árnyékban lakok.
De ha elmegyek, eljutok hozzád,
Együtt uraljuk a Sötétség Birodalmát,
Együtt üvöltünk a fényes világra,
Együtt üvöltünk fiúra és lányra.
Szerelmünk örök lenne,
Egymásban élnénk éjről éjre,
Kettőnk tüze éjfeketén égne,
Úgy írná fel az égre
A sápadt csillagok közé:
Mi ketten együtt örökkön örökké!