A "" kifejezés eredménye:

Kb. negyed óráig csak beszéltem, beszéltem, végül is arra jutottam, hogy nagyon szeretem őt, és mi lenne ha... Mi lenne, ha mi... Ha nem is tudná senki, de együtt lennénk... mintha járna velem... Tudta, hogy azt kell válaszolnia, hogy nem, de tudat alatt én is tudtam hogy nem. Ekkor odament az ajtóhoz. Azt hittem kinyitja az ajtó... Hát ennyi. Kész. Vége... gondoltam magamban. De nem így történt...

Nagyon sok módja van annak, hogy megtaláljuk önmagunkat!
Ott van mindjárt a TSZO (Talált Személyek Osztálya). Ósdi ötlet, de a nagyon türelmesek megpróbálhatják. Rengeteg űrlapot kell kitölteni, megszámlálhatatlan előszoba kényelmetlen székein kell fényesre ülni legújabb kiskosztümünk szoknyáját, hogy megtudjuk: az eredmény semmi...

Bús magány szép erdejében,
Egy hang hallatszik a mélyben.

A szelid elmulás könnye
Mindannyiunk vágya, lelke...

Űzött vad az éjszakában
Lohol, fut magányosan.
Ereje fogytán, lába sem bírja,
Nincsen mása, csak egy célja...

Próbáltam megállni,
De nem bírtam.
Próbáltam kivárni
De a végén már sírtam...

Nehéz az élet, főleg ha nem érted,
Hogy miért van káosz a fejedben,
Ha vágyódsz valakire, de az vágyik másra,
Ha szeretsz valakit, de ő másra is vágyna...

... A jövővel szembenézni nem tudok, elfordítom
a fejem és a magányra gondolok.
Kezünk összefonódott és együtt mondtuk
az imát, de most nem értjük a mát.
Szaladok már...

Ha nem veszi észre senki
lopva a szerelemhez osonok
és megérintem,
illatát magamba szívom
emlékét elorzom,
magammal viszem
és rideg estéimen
lámpásomban...

Ha elmegyek, ó, mondd, megértesz engem.
Nekem az alkony a szép,
És a bánat a szívemben
A legszebb, ó, a legszebb kép...