Minek a szabadságharc, ha még rab vagyok!
Az idő csapdája fogvatart.
Így telnek lassan kínok között a napok,
De nem szólok semmit,
semmit, csak hallgatok.
Testem kihűlt, szivem lángol.
Miért, miért vagy ilyen távol!
Bárcsak melléd bújhatnék, mást nem is akarok,
De nem szólok semmit,
semmit csak hallgatok.
Pedig kiálltanám szívből, hogy
mennyire Kívánlak,
és csak Téged, Téged Imádlak!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...