Ember vagyok, bús, magányos,
Ki elhagyta mind e világokat,
S fejem alatt puha vánkos
Eltemette mind a szép virágokat.
Ember vagyok: vétkes egyedül,
Szívemben már rég kihűlt a parázs,
Ott az emlékek szele is megül:
Nem sül kemencémben cipó, se kalács.
Ember vagyok: egy dalt zokogó,
Borús egemre ha feltekintek,
Lelkem egy-egy siratót mormogó,
Kiégett anyag: így súgja: szeretlek.
Ember vagyok! Fájdalom enyém!
És enyém a letűnt napnak fénye,
S a világ, melyet ha szeretnék,
Szívemnek volna gyilkos vége.
Ember vagyok, no halld dalom!
No, büszke homlok, míg itt vagyok:
Víg emlékeim e szép hajnalon
Gyönyörűséges, ércfényű csillagok.
Ember vagyok, egy halk hegedű,
Amelyhez csak a csönd zenél,
Engem nem vigasztal semmi nedű,
Mert énnekem már csak a halál mesél!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?