Mókuskerék

Magányos utakon járok,
Egy nagy csodára várok.
Miért ily idegen minden,
semmi sem olyan, mint régen.

Éles fájdalom hasít fejembe,
Az út közepén én összeesem.
Arc nélküli emberek jönnek,
Megfogják kezem és felsegítenek.

Egy igéző kék szempár mosolyog,
Kinyitom szívem, se örökre neki adom.
Már van párom az útra,
Látom a színeket újra.

Minden percben vágyom rá,
Álmaim és életem neki adom át.
Beborúlt a napos ég,
Örökre belevesztem én.

Az égszín szempár már nem mosolyog,
Elmenekülök előle, de szívem otthagyom.
Éles fájdalom hasít fejembe,
Az út közepén én összeesem.

Magányos utakon járok,
Egy nagy csodára várok.
Miért ily idegen minden,
Semmi sem olyan, mint régen.