Magányos utakon járok,
Egy nagy csodára várok.
Miért ily idegen minden,
semmi sem olyan, mint régen.
Éles fájdalom hasít fejembe,
Az út közepén én összeesem.
Arc nélküli emberek jönnek,
Megfogják kezem és felsegítenek.
Egy igéző kék szempár mosolyog,
Kinyitom szívem, se örökre neki adom.
Már van párom az útra,
Látom a színeket újra.
Minden percben vágyom rá,
Álmaim és életem neki adom át.
Beborúlt a napos ég,
Örökre belevesztem én.
Az égszín szempár már nem mosolyog,
Elmenekülök előle, de szívem otthagyom.
Éles fájdalom hasít fejembe,
Az út közepén én összeesem.
Magányos utakon járok,
Egy nagy csodára várok.
Miért ily idegen minden,
Semmi sem olyan, mint régen.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?