Magányos utakon járok,
Egy nagy csodára várok.
Miért ily idegen minden,
semmi sem olyan, mint régen.
Éles fájdalom hasít fejembe,
Az út közepén én összeesem.
Arc nélküli emberek jönnek,
Megfogják kezem és felsegítenek.
Egy igéző kék szempár mosolyog,
Kinyitom szívem, se örökre neki adom.
Már van párom az útra,
Látom a színeket újra.
Minden percben vágyom rá,
Álmaim és életem neki adom át.
Beborúlt a napos ég,
Örökre belevesztem én.
Az égszín szempár már nem mosolyog,
Elmenekülök előle, de szívem otthagyom.
Éles fájdalom hasít fejembe,
Az út közepén én összeesem.
Magányos utakon járok,
Egy nagy csodára várok.
Miért ily idegen minden,
Semmi sem olyan, mint régen.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Szia, Zsófi, Anna vagyok segít...
2025-07-01 00:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?