Magányos utakon járok,
Egy nagy csodára várok.
Miért ily idegen minden,
semmi sem olyan, mint régen.
Éles fájdalom hasít fejembe,
Az út közepén én összeesem.
Arc nélküli emberek jönnek,
Megfogják kezem és felsegítenek.
Egy igéző kék szempár mosolyog,
Kinyitom szívem, se örökre neki adom.
Már van párom az útra,
Látom a színeket újra.
Minden percben vágyom rá,
Álmaim és életem neki adom át.
Beborúlt a napos ég,
Örökre belevesztem én.
Az égszín szempár már nem mosolyog,
Elmenekülök előle, de szívem otthagyom.
Éles fájdalom hasít fejembe,
Az út közepén én összeesem.
Magányos utakon járok,
Egy nagy csodára várok.
Miért ily idegen minden,
Semmi sem olyan, mint régen.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?