Érzékiség

Az első volt talán a próba számomra,
Magáévá akart tenni,
Hiszen férfinak képzelte magát,
De nem volt az, csak egy gyermek,
Akit a férfias vágyak fűtöttek.
Tudat alatt tudtam ezt,
S nem hagytam kihasználni magam.

Az érzékiség a bűn forrása,
De nem érdekel már,
Szívesen égek a pokolban,
Csak hogy teljes szívből szeressen.

Nem hibáztatott semmiért,
De én voltam a hibás, sejtette,
A végén csak annyit mondott:
Ágyő – s vissza se nézett.
Az elején fájt, de tudtam;
Ennek így kellett lennie,
Hiszen nem szerettem őt.

Az érzékiség a bűn forrása,
De nem érdekel már,
Szívesen égek a pokolban,
Csak hogy teljes szívből szeressen.

A második már más,
Ő idősebb és érettebb,
Tudja mit akar, s meg is szerzi.
Az ő csábításának nehéz ellenállni,
Nem is sikerült.
Amikor vele voltam minden más volt.
Éreztem, bízhatok benne.

Az érzékiség a bűn forrása,
De nem érdekel már,
Szívesen égek a pokolban,
Csak hogy teljes szívből szeressen.

Először ez adott erőt,
Hiszen fájdalom velem maradt.
S amint telt az idő egyre jobban élveztem,
Élvezek mindent amit nekem adott,
Amit megmutatott.
Hiszen szeretem.

Az érzékiség a bűn forrása,
De nem érdekel már,
Szívesen égek a pokolban,
Csak hogy teljes szívből szeressen.

Mára, egyetlen érintése elég,
Hogy a vérem forrón pezsegjen.
Szerelem és szenvedély lakozik bennem,
Mit ő szabadított ki,
S mindenem ő lett.
Mindent neki adok,
Csak hogy teljes szívből szeressen.