A "" kifejezés eredménye:

Éjszakánként forgolódom
Csak Rólad ábrándozom.
Sehol sem találom helyem,
Mert Te nem vagy itt velem...

Hosszan elnyúlt tekintete a horizonton, egy galamb röptét követve egészen egy párkányig, ahol két lelógó lábat lát meg hirtelen. A láb láttán izgatottság fogta el. A járdáról kiváltott az utcára, hogy lássa. És látta. Egy alak ül a párkányon a lábát lógatva komor arccal erősen töprengve...

Kell minden szó, mit ajkad formáz,
Minden rezzenésed egy gyönyörű montázs,
Tavaszi pír, mit szavaim okoznak,
Apró mozdulataid, melyek szívet foltoznak ...

Hirtelen minden szétesett. Fekete körbenézett, szerelmét viszont sehol sem látta. Ráébredt az igazságra. Ő egy kéjgyilkos. Tudta, hogy szerelme örökké benne él. Irtózatos fájdalom hasított a szívébe. Egy nászéjszaka után sem érzett ilyet. Szemeiben könny csillogott...

A Teremtő mosolyogva konstatálta, hogy az intelligencia ez esetben jó helyre került, és örömmel teljesítette a macska kérését, majd meglepődve észlelte, hogy bizony ebből a senkinek sem kellő tulajdonságból is csak egy adag maradt...

Éjszaka van, alszik már a táj,
sóhajt a csöppnyi pille:iszonyú ez a magány!
el kéne szállni új mezők, erdők
tavak felé,
de a teste gyenge, a szárnya szakadozott...

Azt mondják, a zöld dombokat
Is szeretni, szeretni kell,
Bárhogy szenvedsz, sose feledd
Mi szívednek oly kedves...