A "" kifejezés eredménye:

A második ugrása már közel sem ilyen hatástalan, amint elrugaszkodott a talajtól én átdöftem a kést a fején, de az ő karmai is mély sebet ejtettek a mellkasomon. Bűz terjeng a sötét rengetegben, hullaszag ez. Tanácstalanul sétálok az erdőben, míg egyszer csak egy emberi koponyát pillantok meg a félhomályban...

Ahogy az élet szagát
Egyre intenzívebben szívom,
Nehezebben élem a mát,
Érzéseimet magamból kiírom...

Ki vagy Te?
Időkapu őrzője,
sorsom tudója?
Nem bánom,
porba tiporhatsz,
Nem bánom,
ha szolgállak,
Vagy céltábláddá válok...

Mire jó a szem, ha nem lát?
Mire jó a fül, ha nem hall?
Ha elfordulsz, és közönyös leszel
ha lehunyod a szemed, és semmit sem teszel
az mire jó? ...

Lassan minden elcsendesül,
a világ újra csendbe merül.
Nem zúg már a szív vadul,
s nem küzd lankadatlanul.
A harcot már rég feladta,
megállt,s fegyverét lerakta......

Sötét, hideg éjszaka van. Jeges szél fúj, az egész falu gyászban. A helység leggazdagabb asszonyát éppen ma reggel találták meg, saját vérébe szinte belefulladva, a temetőben. Házát és vagyonát a friss házasok, Selma és Boris Koch veszi át. Azut pedig hivatalosan is rokonukká ismerhetik el. Most ő mégis itt áll, a temető kapujánál...

Jól esne egy baráti… nem is, egy szerelmes ölelés. Ám ez, ahogy az lenni szokott nem következik be. Valami mindig megtöri az idillt…
Érzed a bogarak pánikját, ahogy a kósza denevérek elől menekülnek… félsz a denevérektől?
Az erdőben farkasok vonyítanak, verekedhetnek. A morgásokat, és egy- két reccsenést, a csata zajait egy fájdalmas, utolsó nyüszítés és egy diadalittas üvöltés követi… a küzdelem eldőlt...