Lassan minden elcsendesül,
a világ újra csendbe merül.
Nem zúg már a szív vadul,
s nem küzd lankadatlanul.
A harcot már rég feladta,
megállt,s fegyverét lerakta.
Nem kér mást, csak nyugalmat,
és feledni a fájó múltat.
Fáradtan lehajtja fejét,
és tovább álmodja az életét.
S ki az, ki szívét megzavarta?
Csak az éj egy homályos alakja.
Az idő majd őt is eltörli,
csak az emlékek sorában őrzi.
Visz’lát édes régi álmok,
mik soha valóra nem váltok!
Örökre búcsút intek nektek,
a feledés homályába vesztek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
neoniki ·
:heart_eyes: :heart_eyes: :hushed: Nekem naon tetszett és milyen iggaz! :heart_eyes: :innocent: