Búcsú

Lassan minden elcsendesül,
a világ újra csendbe merül.
Nem zúg már a szív vadul,
s nem küzd lankadatlanul.
A harcot már rég feladta,
megállt,s fegyverét lerakta.
Nem kér mást, csak nyugalmat,
és feledni a fájó múltat.
Fáradtan lehajtja fejét,
és tovább álmodja az életét.
S ki az, ki szívét megzavarta?
Csak az éj egy homályos alakja.
Az idő majd őt is eltörli,
csak az emlékek sorában őrzi.
Visz’lát édes régi álmok,
mik soha valóra nem váltok!
Örökre búcsút intek nektek,
a feledés homályába vesztek.