A "" kifejezés eredménye:

Remélem, ringat majd az éjjel
Sötét menedékkel

Remélem, látod majd a távolt
Ami talán sohasem volt ...

Én meg kicsikét dühbe gurultam és lecsaptam a WC kagylóba a markom… és idegességemben vagy nem… az avokádó kapszuláimat véletlenül meg utána, aztán vizem lett, de szívem az nem, de lett harangoztak meg özönöm, mert be vagy talán ki találtam gerjedni.
Visszafeküdtem az epedámra, de elvétettem az ugrást, így a parketten landoltam. Erről megint Dzson jutott az eszembe, mikor először tanított az ötujjas kesztyűjébe dumálni, akarom mondani, dudálni…

Mint ki mostmár mit se vár:
Szikkadt, semmis gaz fölött
A szomorúfűz ott áll
Két bányató között...

Ó, enyém a hold, az megérti szivem,
Ha kétség harmata hullik sóhajomra,
És szerelmes csillagok fényét nézem révedőn,
Ha világom ablakára könny csurog,
Bódultan hajolok...

Már mindent megpróbáltam, hogy feledjelek Téged,
Mint elhagyott szántóföld, mi a naptól kiégett,
Már mindent megpróbáltam, hogy feledjelek,
Hogy álmomban s az életben ne keresselek......

Az utolsó kérdésem lett volna még, hogy mi az igazi neve – hisz az első találkozásunkkor megmondta, hogy szégyelli a nevét, ezért mutatkozott be Draculaként.
Így a koporsón egy DR, és egy megkezdett A betű díszelgett. Leejtettem a tőrt, és fölálltam, hogy lefeküdjek – reggelre úgyis meghalok én is. De nem volt már ehhez erőm, visszarogytam...

Tudod, én már nem hiszek a mesékben
hogy a jó egyszer győzni fog szépen.
Sőt már abba sem, hogy létezik a jó
és nem azért, mert nekem semmi se való...