Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
A "" kifejezés eredménye:
8 501-8 510 megjelenítése a(z) 21 810 elemből.
Hah bezártak ide, ők kik vakok és nem látják az igazságot. Bezártak ide, ahol bolondok motyognak magukban és minden éjjel a sikolyaikra, ébredek. De én nem vagyok ilyen, mégis gyógyszerekkel tömnek. Bár ezek sem segítenek így is, látom őket.
Ó nem, nehogy azt hidd, hogy szellemek, ó nem ezek nem visszatérő lelkek, nem ezek rosszabbak náluk...
Ó nem, nehogy azt hidd, hogy szellemek, ó nem ezek nem visszatérő lelkek, nem ezek rosszabbak náluk...
Kinyitotta a tenyerét és egy apró láng jelent meg rajta. Odalépett a bejárat melletti falszakaszhoz és hozzáérintette a kis lángocskát. A fal abban a pillanatban megtelt kékes-vöröses színű lángnyelvekkel, amelyek körbetáncolták a barlang falait. Blakmun riadtan lépett hátra, de kíváncsisága felülkerekedett félelmén. Kinyújtotta kezét és beleérintette a lángba. Először kellemesen melegnek érezte, aztán fájdalom csapott végig a testén. Dühösen szitkozódva ugrott hátra és rázta a kezét.
Tyr-nek egyre jobban nem tetszett a démon elszántsága. Ki kellett találnia valamit, amivel elpusztíthatja, ám ott volt még Antonia problémája is. Ha legközelebb nem tudja megállítani, akkor talán megöli a lányt. Jól tudta, Antonia nem tudja magát megvédeni, ezért rá van szorulva a segítségére. Tudta, hogy ez nem maradhat így, ezért úgy határozott, hogy elkezdi kiképezni a lányt a kardforgatás művészetére, de előbb egy elég kemény edzésnek fogja alávetni, hiszen a kard egy igen nehéz tárgy,...
Emeled ecseted,
Felteszed álarcod,
Félszegen támadod,
Ki lerántja bánatod.
Felveszed a kesztyűd,
Ünnepi kösöntyűd...
Felteszed álarcod,
Félszegen támadod,
Ki lerántja bánatod.
Felveszed a kesztyűd,
Ünnepi kösöntyűd...
Senki sem érti…
Egy üres játszótér,
Egy üres iskolapad…
Megint visszanéz,
Téged hív…
De Nem lélegzel…! ...
Egy üres játszótér,
Egy üres iskolapad…
Megint visszanéz,
Téged hív…
De Nem lélegzel…! ...
Már közel a volt a falu, csak pár száz méter, a lányom egy pillanatra lefékezett, amikor meglátta, mert félt, hátha a kocsi elé szalad. A kutya ezt a tétovázást észlelte, és szegény, talán félre is értette. Megérkezett a rendelőbe a lányom, talán egy órát is tárgyaltak a helybéli orvossal. Miután befejezték a tárgyalást, sietős léptekkel indult a parkolóban álló autója felé. Hát mit lát? Ott ült a spániel, szorosan a kocsi mellett. A lányom rögtön felismerte, és hozzá is szólt:
-...
-...
Elmondanám, ha tudnám, miről beszéljek,
Csak gondolkodom, és téged nézlek,
S mindig látok újat benned,
Csak egy a régi: a szerelmed...
Csak gondolkodom, és téged nézlek,
S mindig látok újat benned,
Csak egy a régi: a szerelmed...
Szóval megbabonázott. Közellépett hozzám. Hosszú szőkésbarna hajamba túrt egyik kezével, másikkal kisimította a rakoncátlan tincseket a szememből, amik mindig a szembe lógtak. Majd nagyon közel hajolt hozzá. Hagytam. Az orra már az enyémhez ért. Ajkai lassan közeltettek az enyémhez, majd egybeforrtak. Egyre szenvedélyesebb lett a csók, végül már a nyakamat kezdte el csókolgatni. Egyik puha érintés a másikat követte. Aztán hirtelen éles szúrást éreztem...