ELMONDANÁM…

Elmondanám, ha tudnám, miről beszéljek,
Csak gondolkodom, és téged nézlek,
S mindig látok újat benned,
Csak egy a régi: a szerelmed.

Elmondanám, ha tudnám, miről beszéljek,
Könyörgök hozzád: szeress, hogy ne féljek,
De ne kívánd, hogy megnevezzem,
Az érzést, mitől minden test összerezzen!

Elmondanám, ha tudnám, miről beszéljek,
Bennem is létezel, hát miért féljek?
Azért, mert nem tudom kimondani,
S nem tudlak téged szóözönnel elontani.

Elmondanám, ha tudnám, miről beszéljek,
Kell, hogy bíztass, szeress, hogy érted éljek,
A rózsa, a szegfű, a játszin, te is lehetsz,
De vigyázz! Egy érzés a szárral könnyen lemetsz:

Ám ne félj! A kezembe hullasz.
Ott örökké maradhatsz, s el nem múlasz,
Nézlek, érezlek, kereslek, szeretlek,
A feledésbe édes virág, soha nem temetlek.